
Fotó: Horváth László
Negyed százada ismertük egymást Szabó Csabával! Ami így nem is igaz, hiszen az a 25 év a gyakorlatban jóval több: együtt koptattuk már a 70-es, 80-as években a Brassai öreg lépcsőit. Két évvel volt kisebb nálam, mégis, habitusából kifolyólag azon fiatalabb iskolástársaim közé tartozott, akiről tudtam, visszaköszöntem. Ami a nagyobb-kisebb, idősebb-fiatalabb diák felállásban elég ritka.
2021. május 25., 12:102021. május 25., 12:10
2021. május 25., 12:232021. május 25., 12:23
Később a kolozsvári napilapnál kollégák lettünk. Egy korosztály voltunk, így nem csoda, hogy hamarosan közelebbi és közvetlenebb munkatársi viszony alakult ki közöttünk. Fiatalabb kora ellenére jóval hamarabb került be a sajtóba, tapasztalt újságírónak számított, amikor én elkezdtem a szakmát. De nagyon gyorsan egy hullámhosszra kerültünk. Annyira, hogy a lapban Csaba útnak indított egy tanügyi mellékletet Táltos néven, aminek ő volt a „főszerkesztője”, én meg a „helyettese”. Ennek talán nincs is nyoma a sajtótörténetben, kevés számot ért meg, és az, hogy mi „főnökök” voltunk, inkább amolyan gyermeteg felvillanás volt. Valóban ketten írtuk, szerkesztettük, és néha még fotóztuk is a mellékletet, senkinek nem voltunk felettesei, többnyire médiaszakos diákok segédkeztek létrehozásában. De a közös munka közelebb hozott egymáshoz. Arra már nem emlékszem, ki ment el hamarabb a napilaptól. Én egy másik országban kötöttem ki, ő pedig időközben a tévéhez igazolt. Szinte egyszerre váltottunk, de mindketten – más-más módon – az újságírás közelében maradtunk. Ha azelőtt naponta találkoztunk, ezt követően elvétve futottunk össze. Mindig tiszteltem ötleteiért, tenni akarásáért, fáradhatatlan munkabírásáért. Igazi örökmozgó volt, aki öt percet sem ült egy helyben. Mindig sietett valahova, mindig mosolygott, pedig tudtam, tudtuk, és ő is nagyon jól tudta, hogy egészségi gondokkal küzd. Mostanában a média különféle fórumai helyett a sors többször is ilyen-olyan orvosi kivizsgálás alkalmával hozott össze vele. Elég fura volt, hogy viszonylag fiatalon a kórház folyosója lett találkahelyünk…
Valamikor tavasszal a buszon találkoztunk. Mesélte, hogy eltávolították a tévétől, de tulajdonképpen nem bánja, dolgozott már eleget, közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez, ráfér a pihenés. Amúgy meg büszke nagyapa, van, mivel kitöltse felszabadult idejét. Én pedig mosolyogtam szavain. Tudtam, úgy sem fog leállni a munkával, nem hagyja elrepülni „fehér hollóit”, amiben annyi energiát fektetett…
Hát a szabadság nem tartott sokáig, Csaba. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy immár számodra az örök szabadság jött el. Vége a harcnak. Ez a rohadék járvány, amin oly sokan nevetnek, legyőzött. Pedig nem tartoztál a hitetlenek közé… Ha az életben nem is mindig, de ebben a helyzetben betartottad a szabályokat. Az Úr mégis elszólított.
Isten veled, kolléga. Vagy, ahogy te mondanád: „a viszonthallásra!”
Szabó Csaba
Újságíró, író, televíziós riporter (1965. január 16. – 2021. május 20.) a kolozsvári Brassai Sámuel Ipari Líceumban érettségizett 1983-ban, egy ideig esztergályosként dolgozott, majd 1991-ben diplomát szerzett a BBTE-n biológia–mezőgazdaság szakon. Előbb vidéki iskolákban a Kolozs megyei Jegenyén tanított, itt a környék növényvilágát is kutatta. 1993-tól a Szabadság szerkesztője, ahol 1996-ban elindította a Bonifácz ifjúsági oldalt, ezért MÚRE-díjban részesült; számos hazai és magyarországi lap (Echinox, Napoca Universitară, Látó, Palócföld, A Dunánál) külső munkatársa. 2003-tól a Román Televízió kolozsvári magyar szerkesztőségének belső munkatársa. 2008-ban elnyerte a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének nívódíját.
A román–magyar párbeszéd érdekében létrehozott Fehér Holló Médiaklub Egyesület keretében Corbii albi (Fehér Hollók) néven román–magyar portált működtetett a magyar irodalom népszerűsítéséért a román olvasók körében.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.
A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
szóljon hozzá!