A „vad gróf”, Petőfi egyetlen arisztokrata barátja – kétszáz éve született Teleki Sándor, a koltói kastély egykori tulajdonosa

Ama kevés politikus közé tartozott, akik politikájukat vérükkel pecsételték meg: mikor a török vissza akarta foglalni Erdélyt és Thököly Imrét erős sereggel az országra küldte, Teleki maga vezette az erdélyi hadakat, mint főgenerális, és a zernyesti csatában 1690. augusztus 21-én elesett. Halála után fiai római szentbirodalmi grófi rangot kaptak. Ebből az előkelő főnemes családból származott Teleki Sándor ezredes. Annak az ágnak, amelyből ő sarjadt, a kancellár legidősebb fia, Teleki Mihály kővári kapitány volt a feje. Ez a Mihály kuruc ezredes volt, híven szolgálta Rákóczi Ferencet, s a harcok közben érdekes naplót írt a Rákóczi-szabadságharc eseményeiről. Valószínű, hogy Teleki Sándor ettől az ősétől örökölte a kurucságot és az írói tehetséget.”
Teleki Sándor édesanyja, gróf zabolai Mikes Erzsébet igen vallásos asszony volt, a korabeli lapok feljegyezték, hogy „amaz igazi arisztokrata nők közé tartozott, kik ma már csak Erdélyben s ott is csak kivételesen találhatók. Magánéletében egyszerű, s a mellett hű megőrzője az ősi hagyományoknak, az ősi fénynek. Jótékony a nélkül, hogy jótékonyságai birét vásárra vinné.

Harcos és menekült

A kis Sándor Nagysármáson nevelkedett, majd 1830-ban szülei beadták a kolozsvári piaristák konviktusába, ahol öt évet töltött. 1835-ben Táncsics Mihály lett a nevelője. Iskoláit végezve Marosvásárhelyre ment a királyi táblához jurátusnak, ahol az ügyvédi vizsgát is letette. Onnan azután a családi szokás szerint német egyetemekre ment Berlinbe, Halléba, Jénába és Breslauba. Petőfi Sándorral 1847-ben ismerkedett meg, és annyira megkedvelték egymást, hogy a gróf koltói kastélyát is kölcsönadta a költőnek, aki így ott tölthette másfél hónapos nászútját Szendrey Júliával.
Teleki Sándor a 48-as szabadságharc aktív résztvevője volt, Bem tábornok ezredessé nevezte ki, és rábízta az erdélyi hadsereg felügyelőségét. A világosi fegyverletétel után Aradon bebörtönözték. Innen sikerült megszöknie, a császári haditörvényszék távollétében halálra ítélte és jelképesen fel is akasztatta. Ezt követően számos országban élt, 1859-ben pedig Garibaldi oldalán harcolt Szicíliában, Calabriában és Nápolyban.

Kétszer nősült, első felesége angol, a második francia hölgy volt. Második házasságából négy felnőttkort megért gyermeke született, köztük az 1937-ben elhunyt Teleki János, aki a koltói kastély és uradalom utolsó tulajdonosa volt.

„Viselt dolgait megírni”

Élete utolsó éveit koltói birtokán, Nagybányán, olykor Kolozsváron, Debrecenben vagy Budapesten töltötte, gazdálkodással és írással foglakozott. Jókai Mór 1876-ban látogatott el Koltóra, és a következőket írta: „erős tanulmány volna egy biográfiaírónak Teleki Sándor viselt dolgait megírni a kontinensen, ki együtt élt, mulatott, harcolt a földrész minden művelt és barbár nemzetével, tűrte a dicsőséget, kereste a bajt, járt ágyú­tűzön, tengerviharon s hitelező csordán keresztül sértetlenül; jó barátja volt Victor Hugónak, id. és ifj. Alexandre Dumas-nak, Liszt Ferencnek, Petőfi Sándornak s századunk egyéb versíró, éneklő, muzsikáló, képfestő és szoborfaragó hírneveseinek, segített Garibaldinak országokat hódítani, s más nagy embereknek légvárakat építeni; értekezett királyokkal és császárokkal Magyarország sorsa felől, s lelkesedett földönfutókkal és poétákkal a népszabadságért; teleszedte mellét érdemrendekkel, hogy azokat ne viselje, s

Jókai óta persze elég jól megismerhettük Teleki életét és munkásságát, mások mellett Csetri Elek, Dávid Lajos, Kiss András vagy Imreh István írt róla könyvet, tanulmányt.
Teleki Sándor Nagybányán hunyt el 1892. május 18-án. Koltói kastélya Petőfi Sándor ott töltött mézesheteinek emlékére az 1960-as évektől a Petőfi-múzeumnak ad otthont, amelyben a „vad gróf” emlékét is őrzi jó néhány tárgyi relikvia. A gyűjteményt s a kastély kertjében lévő somfa alatt nyugvó Teleki Sándor (később a falu temetőjébe áthelyezett) sírját Sebők Mihály, a kastély utolsó gazdájának hűséges embere őrizte meg és tette Petőfi Sándor emlékezetének látogatott kegyhelyé­vé.