2015. június 06., 16:252015. június 06., 16:25
„Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető” (1Kor 9,24–27)
Jézus Krisztus megismerése elindít, mozgásba hoz. Talán addig is futottunk, versenyben voltunk, de nem romolhatatlan, hanem romlandó dicsőségért, koszorúért. Ahogyan Pál is tette még Saulusként. Addig is futott, Jézus híveit üldözte. Embereknek akart megfelelni, de Isten megállítja ebben a hajszában és egy másik, új pályára állítja.
Krisztus követése azt feltételezi, hogy mozgásban van az életem. Pályára állíttattam, elstartoltam, azaz: elindultam. Nem önmagam erejéből vagy bölcsességéből, hanem Isten indítása, küldése, ereje révén. Kérdezhetnénk: akkor miért látunk annyi egykedvűen ballagó keresztyént ezen a versenypályán? Vagy én magam miért küzdök légszomjjal, miért kell folyton megállnom, miért nem bírom tovább? Ahhoz, hogy mozgásban legyek, hogy futni tudjak, erőnlétre van szükségem. Egy versenyző egyszer azt kérdezte az edzőjétől: „Ha dohányzom, iszom, szórakozom, attól még birkózhatok, ugye? Az edző azt válaszolta: igen, de nem győzhetsz!” Pál arra figyelmeztet, hogy a keresztyén élet erőfeszítést, önfegyelmet igényel. Nem mond és nem szab számunkra receptet, mit szabad és mit nem, miről mondjunk le és miről nem. A vallási fanatikusok és a reklámok pontról pontra, termékről termékre elő szeretnék írni nekünk, hogyan éljünk. Ezzel szemben Pál ránk bízza annak eldöntését, hogy mi az, ami segít és mi az, ami hátráltat a versenypályán. Azt azonban jól érzékelteti az apostol, hogy a Krisztusban nyert „új élet” nem csupán egy szólam, nem elillanó érzés, nem is egy jól hangzó frázis, hanem egy valódi, konkrét változás. Azt mondja, ő mindent alárendel ennek a versenyfutásnak, a keresztyén életnek, amire Isten elhívta. Az Úr kegyelme és áldása tehet bennünket alkalmas eszközökké a szolgálatban.
Uram, add, hogy naponta veled induljon az életem. Ámen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!