
2015. június 13., 14:572015. június 13., 14:57
Hosszú nemzetségtáblázatok tárulnak az igeolvasó elé a Krónikák könyvében. Mit kezdjünk velük? Lapozzunk tovább? Keressünk érdekesebb olvasmányt? A hűséges bibliaolvasó ezeket az igéket sem kerüli ki. Mint ahogy a Szentírásba sem véletlenül kerültek bele. Isten ezek által is beszél hozzánk. Ezekre a fejezetekre is vonatkozik Pál apostol kijelentése: „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a jobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2 Tim 3,16)
A héber Szentírásban a Krónikák könyve egészen más sorrendben, az utolsó könyvként található. Az Úristen az első Ádámtól vezeti tekintetünket a második Ádámig. A nemzetségtáblázatok tehát Isten munkájáról beszélnek. Embertől emberig vezetik az Ige olvasójának tekintetét, egészen a megváltó eljöveteléig. Mintha egy összefüggő láncszemet morzsolnánk, figyelve Isten akaratának beteljesülését.
Sokszor ajkunkra kerül a sóhaj: Isten óvja meg életünket a bajtól, a gondoktól. Ezekből Ő menekítsen ki. Ő legyen örömeink forrása, Ő legyen, aki áldását reánk árasztja. Jó előmenetelt adjon családunkban, munkánkban, lelki épülésünkben. Jábes, az életével kapcsolatos óhaját nem idegen istenek elé viszi, és nem is magában sóhajtozik, nem másokkal osztja meg gondját, hanem Istent hívja segítségül. Milyen nagy dolog ez a ma emberének! Pörgő életemben alkalmat teremteni arra, hogy elcsendesedett lélekkel, Istenre figyelő szívvel imádkozni kezdjek, Igét olvassak, hallgassak. A kommunikáció diadalmenetének évszázadát éljük, ami teljesen meghatározza az életünket. Szinte többet élünk a virtuális térben, mint a saját valós életünkben. Vagy egyáltalán, melyik is a valós életünk? Ott fenn a hálón, vagy itt lenn a prózai dolgokban? Milyen jó eközben meglátni és belátni, hogy a mi Urunk az okostelefonok századában is szól hozzám, hall engem. Szava ma is aktuális, személyes, nekem szóló. Életemmel kapcsolatos minden Igéje, kijelentése. Ez mindig csodás, lélekerősítő megtapasztalás.
Uram, áldott légy, hogy megszólíthatlak, eléd tárhatom életem. Ámen.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!