Vesszen a tél! A farsangbúcsúztató Hargita megyében kiemelt jelentőségű közösségi eseménynek számít
Fotó: Pinti Attila
Huszonhatodik éve, hogy a Hargita megyei hagyományőrző csoportok farsangfarkán közösen temetik el a telet ízelítőt nyújtva a helyi hagyományokból. Az idei farsangbúcsúztatóra a húshagyókeddet megelőző szombaton Csíkszentsimonban került sor.
2018. február 16., 12:122018. február 16., 12:12
2018. február 16., 12:272018. február 16., 12:27
A néprajzi szakirodalom szerint a középkorig visszanyúló farsangi időszak szokásainak jellegzetessége a fordított világ. Az eljátszott dramatikus színjátékok eszközeivel minden tótágasra állítható, ami egyrészt viccelődést, kifigurázást jelent, másrészt van egy társadalmi szelepfunkciója. „Ha szerepet cserél a vezető és köznép, férfi és nő, szegény és gazdag, a szerepmegélésekben létezik egyfajta társadalmi feszültséglevezetődés” – mutatott rá lapunknak Ferencz Angéla néprajzkutató, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója.
A szakember szerint a téltemető, bőségvarázsló, tavaszváró rítuselemek is megtalálhatók a szokásokban, a római kori pogányság elemei keverednek a keresztény elemekkel. Mint minden szokásra, a kereszténység szimbólumai a farsangi szokásokra is ráépültek az idők során. A Székelyföldön is megvan ennek a sajátossága, ami meghatározza a helyi szokásokat. Ha az életmódon keresztül közelítünk, érthető, hogy a nyár, az ősz a munka, a betakarítás időszaka és a tél a mulatozás ideje, és ez a fonók világa, amely emlékezethatáron belül még közel áll a ma emberéhez.
Bálokat szerveztek: ez volt a lehetőség arra, hogy a fiatalok találkozzanak, ismerkedjenek. Ha a fonók mára ki is koptak, a farsangi játékok, az alakoskodások, a bálok – különféle formában ugyan, de – megmaradtak. Ebben nagy szerepe van a néprajzi leírásoknak, amelyet ma pedagógusok és közösségszervezők sokoldalúan használnak. Sóvidékről például Barabás László néprajzkutató jól dokumentálta, kutatta és leírta ezeket.
Ferencz Angéla: a farsangi játékok, a bálok megmaradtak
Néhány településen egyedi és különleges farsangi szokások maradtak fenn dacára annak, hogy a kommunizmusban tiltották ezeket. Jellegzetes szereplő a gólya vagy a kecske, a kereskedő, a zsidó, a cigány, a zenész és a siratóasszonyok. A dolgok kigúnyolására az élet nagy átmeneti rítusai szolgálnak: az álesküvő vagy áltemetés tele van humoros jelenetekkel. Gyakori a szerepcsere: a fordított jelek is folyamatosan megjelennek, ami mindig magában hordozza a komikumot. Ugyanígy az áltemetésen is, amikor a megszemélyesített figurának felsorolják a bűneit, amelyek a mulatozáshoz, a jókedvhez, a pajzánsághoz kapcsolódnak és ezeknek a félig kötött szövegeknek a stílusa sikamlós. Ez a kétértelműség, amelyben folyamatosan jelen vannak a szexuális utalások is. „Jellegzetes ilyenkor a mértéktelenség: sokat mulatni, enni, inni, táncolni, a mértéket túllépni” – magyarázta a szakember. A néprajzosok által leírt faluképpel, hangulattal a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években találkozhattunk, de sok helyen a kommunizmus, majd a rendszerváltás is – mint minden közösségi megmozdulásban – változást hozott. A szakember jónak tartja, hogy a megyei tanács intézménye már a rendszerváltást követően megszervezte a találkozót, és valamilyen aktuális mederbe terelte, amivel a szokás megújult.
Divatja lett és ennek hatására felújították a farsangi játékokat” – emlékezik a kezdetekre Ferencz Angéla.
Mivel évről évre egyre több hagyományőrző csoport jelentkezett, elérkezett a pillanat, amikor meghatároztak egy tizenhármas keretet. A megyei fesztiválos körképbe azok a csoportok kerültek be, amelyek játéka értékes és autentikus. Ugyancsak szervezői döntés alapján minden esztendőben más település az esemény házigazdája. Ez egyben egészséges versengés is, mert mindenki szeretne legalább annyira helyt állni, mint az előző évi házigazda. „Székelyföldön azt tapasztaltam, hogy azok a típusú dolgok, amelyek ilyen rotációban működnek, sokkal jobbak, mint az úgynevezett együttműködések. Létezik valamiféle egyéni megoldás benne. A kulturális központnak sikerült a feladatokat átbillentenie egy olyan önszerveződő rendezvénnyé, ahol minden település megmozdul, összefog a közösség” – magyarázza a siker titkát a néprajzos szakember. Az esemény a turizmus szempontjából is számottevő: azon túl, hogy a csoportok bemutatják szokásaikat és erősödnek a közösségek, a turisztikai irodák beveszik az eseményt programajánlatukba. Mindenki, aki ellátogat egy megyei farsangbúcsúztatóra, ehet, ihat, szórakozhat, és ez jó csírája a kibontakozó helyi turizmusnak.
A rendezvénynek jól bevált forgatókönyve van, reggel megérkeznek buszokkal a csoportok muzsikálva, a helyi szervezők pedig az iskolában biztosítanak helyet számukra, hogy át tudjanak öltözni. A délelőtt folyamán tartják az ünnepélyes megnyitót, majd mindenki elindul a számára kijelölt útvonalon. A csoportok érintik a megterített asztalokat, és ott eljátsszák játékukat, táncolnak, bevonják a helyieket és a bámészkodókat egyaránt. Ilyenkor mindig van alkalom az improvizációra is, hogy helyben valamit kifigurázzanak. Tetten érhető a székely góbéság, a kimondottan Székelyföldre jellemző humor, amely nem nélkülözi a pajzán és kétértelmű vicceket sem.
Ez azt is jelenti, hogy felfordulnak a szabályok. Ha időnként felfordítjuk őket, meg is kérdőjeleződnek, de utána újra megerősödnek, amikor visszaáll a rend” – hangsúlyozza a néprajzkutató.
„Annak tudatában is sorakoznak a résztvevők, hogy rajtuk van a világ szeme. Mindenik falu igyekszik ápolni saját hagyományát. Idejében ajánlottuk már turisztikai programként, hiszen jól be lehet építeni különféle ajánlatokba. Ez a rendezvény sikertörténet. Évről évre sokat tanulnak a csoportok is, mindig kiértékelünk és előkészülünk a következőre. Többször találkozunk a csoportvezetőkkel és tudatosítjuk, mi a felelősségünk. A nevetéskultúránkat is át kell örökíteni. Nem akarjuk lemerevíteni a rendezvényt: azt szeretnénk, hogy köze legyen a mához, de megjelenésében azt látom, hogy megtartunk egyfajta folytonosságot a múlttal. A poénok összhangban vannak a jelennel. Az aktuálpolitika és azok a témák, amelyek benne vannak a közbeszédben, mindig szerepet kapnak” – összegzi a szakember.
Illés és a többiek, avagy ki hogyan mókázik
A rendezvény 25 éves évfordulójára az intézmény tavaly képeslapokat adott ki, amelyeken a résztvevő hagyományőrző csoportok láthatók. A fotók azt a pillanatot rögzítik, amelyben legjobban megragadható az adott csoport szokása. A szentegyháziaknak például ördögbetlehemnek nevezett játékuk van, ez az adventi időszak angyalbetlehemének a farsangi változata. A Dúsgazdag és a szegény Lázár történetét mutatják be, mellettük jelen van a Halál és az Angyal figurája is. E színjátékot zárt térben adják elő.
A csíkcsicsóiak figurái között vannak a kecskék. Itt a pap savanyú káposztát tűz fel karóra, és szenteltvízként spricceli szét a jelenlévőkre a káposztalevet. A káposzta már a böjtöt vetíti előre, a közelgő bűnbánat időszakát.
A csíkszentsimoniaknál egy fehér ló a jellegzetes figura, a csoport Illést temeti el. A gyergyószárhegyieknél bőgőtemetés van. A bőgő a mulatozást jelképezi, a bőgő temetésével pedig lezárják a farsangi időszakot. A csíkborzsovaiaknál álesküvőt és áltemetést játszanak el, általában a női szerepeket is férfiak játsszák. De ugyanígy a szentkirályiak is áltemetést, álesküvőt mutatnak be, a csobotfalviak szalmaembert égetnek. A gyergyóremeteiek is jellegzetes figurát hoznak.
Jelen vannak a megyei farsangtemetésen a domokosiak is a nagy múltú és a helyi értelmiségieknek köszönhetően fennmaradt szokásaikkal. Az ő játékukban jelennek meg a hamubotosok, akik a bűnbánatra emlékeztetnek. Nekik is van Illésük, és szekéren húzzák. A menaságiak bolondkereket húznak, amelyből sok minden kiolvasható: a férfi-nő ellentétpár, a forgás, mint az idő ciklikussága, a biccenés, mint az ember esetlensége. Van tehenük is, amelyet eladnak, alkudnak rá, majd levágják. Különleges menasági farsangi szokás a zsidó vecsernye.
A Kászonokban a bikaütés hagyománya él farsangkor. Kutatók még a Mithrász-kultuszt is felfedezni vélik ebben, de mindenképp besorolható az ítélkező játékokhoz, itt is hangulatos „vásárnak” lehetünk szem- és fültanúi. Jelen vannak a jellegzetes zsánerfigurák, a Kereskedő, a Vásárló, a kétkerekű szekéren muzsikáló Cigány. „A menasági és a kászoni is súlyos lépésű felvonulás, tömött sorban énekelnek székelyruhában. Jó megjelenésű társaság, érződik az erős közösség. Az, hogy ezek azok a csoportok, amelyek hitelesen hordozzák a székely kultúrát énekben, táncban, megjelenésben, fellépésben, beszédben, humorban. Azért is különleges e találkozó, mert mindezt sűrítetten lehet megtalálni” – fogalmaz a néprajzos szakember.
Az alsósófalviak református közösségként hamvazószerdán temetik a farsangot. Barabás Lászlónak köszönhetően itt is volt folytonosság. A csoport le is védette a farsangi játékot. A gyergyóditróiak játékában jelen van a Török, itt is szigorú szabályok vannak, hogy ki örökölheti a figurát. Ez is mutatja a szokásnak a továbbélését.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Pár napig még kitart a csapadékos, hűvös időjárás, húsvétra azonban kellemesen meleg, napos idő várható, 20 fok körüli csúcshőmérséklettel.
A bárányhúsból készült étkek sok erdélyi család húsvéti ünnepi menüsorozatának elmaradhatatlan alkotóelemei: ilyen a bárányfejleves, töltött bárány, vagy a belsőségekből készülő bárányfasírt.
Táj, zene és belső képek találkoznak Rácz Magda munkáiban. A Székelyföldről indult alkotó évtizedeken át rajztanárként dolgozott, miközben festett, grafikákat készített és szőtt.
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Tóth László kézdivásárhelyi újságíró halk szavú ember: székely lévén akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Úgy tűnik, ez kissé zavarja is, s ha nem kívánja verbálisan közkinccsé tenni gondolatait, azokat papírra veti.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Feleségként biztosították a hátteret, ápolóként segítettek, fegyvert ragadva csatlakoztak a harcokhoz. Az 1848–49-es szabadságharc asszonyait a korabeli lapokból, a visszaemlékezésekből ismerhetjük. A Teleki Tékában kiállítással tisztelegnek előttük.
Az elmúlt napok kellemesen meleg tavaszias időjárását az előttünk álló egy hétben néhány fokos lehűlés váltja fel, a nappali csúcsértékek nem haladják meg a 11–13 fokot. Erőteljes felhőképződésre, elszórtan esőre, záporokra kell számítani.
Miközben Traian Băsescu volt államfő reálisnak tartja, hogy Irán beváltja fenyegetését, és megtámadja Romániát az amerikai katonai eszközök befogadása miatt, szakértők óvatosságra intenek a kérdésben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!