Hirdetés

Szereti a házimunkát

Botházi Mária

2016. március 12., 16:512016. március 12., 16:51

2016. március 13., 20:102016. március 13., 20:10

Mindenki azt hitte, Szabóné szereti a házimunkát. Hogy azért ágyaz be hajnalban, mert szeret ő olyankor. Hogy azért bajlódik a koszos edénnyel minden este hosszan, amíg a család a tévét nézi, és ezért mosogat vasárnap délután is, amikor mindenki sziesztába kezd, mert így szereti. Igen, Szabóné mosogatni szeret, nem tévét nézni vagy sziesztázni, így van ez.

Akárcsak az, hogy Szabóné ugyanilyen állhatatos szeretettel veti bele magát a háztartás más feladatköreibe. Munkahelyéről hazaérve ezért kezd rögtön húst klopfolni, felseperni, zoknit stoppolni, ruhát teregetni és összehajtogatni. Kirándulásokból megérkezve ezért kezd rögtön csomagokat kipakolni, fürdővizeket engedni, vacsorát készíteni, mert jó ez neki, s nem is érzi így azt az ernyesztő fáradtságot, ami a gyalogtúrák velejárója. Az ünnepek előtti nagytakarítást, a folyamatos rendrakást is akarja, rendületlen.

Hogy Szabóné számára hosszú évek óta a házimunka a boldogság, az élet természetes és szükségszerű folyományának tűnt. Egy ideig néhányan halványan emlékeztek még rá kislányként, amint gyönyörűen szaval az óvodai ünnepségen, amint átveszi oklevelét az iskolai évzárókon, és hátizsákkal utazik egyetemi jutalomtáborokba. A házibulikon láncdohányzó, partiarc Szabónét, aki szín- és labdajátszott, tábortüzeknél gitározott, kortárs irodalmat olvasott és rettentően félresikerült fejeseket ugrott nem túl mély medencékbe, már egyáltalán nem őrizte meg a kollektív emlékezet.

Szabóné erre nem is emlékeztetett soha senkit, saját magát sem: néha titokban dohányzott (lánc) azért egy kicsit, ha egyedül volt, aztán már azt sem. Igaz, szinte nem is volt egyedül soha, és hát az egészség, ugye. Szabónénak vigyáznia kellett magára, mert nélküle nem lett volna mindaz, ami van: reggeli, ebéd, vacsora, tiszta ruha, tiszta ház, biokiskert, házilag eltett savanyúság, fagyasztott vinetta. A zakuszkáról már nem is beszélve.

Ahogy múltak az évek, egyre nagyobb szükség lett Szabónéra: igaz, fiai kirepültek, ám feljárt kitakarítani albérleteiket, heti kétszer dobozokban házikosztot vitt nekik. Rendesek voltak a fiúk, mert a mosnivalót autón hazahozták, s vele Szabónét is. Persze az idősebb Szabóék is számítottak rá, nehezen mozogtak már, sajnos.

Később a fiúk megnősültek, négy gyönyörű unokát adtak Szabónénak. Szabóné nyugdíjba ment – elege volt már amúgy is a hivatalból –, hogy felvigyázhassa a kicsiket, nagyon szeretett játszani velük, csak hát valahogy olyan kevés ideje jutott rá. Nem gondolta, hogy ennyire dolgosak lesznek a nyugdíjas évek. De nagyon igyekezett. Hogy becsülettel rendezze Szabót. Hogy szeressék az unokái. Hogy szívesen látogassanak haza a fiai.

Aztán, sejtjük is már biztosan, egy nap Szabóné kórházba került. Csöndes, jó beteg volt, ahogy mondani szokás. Hosszú kórházi kezelésre kellett számítani, hónapokig tartóra, betegsége visszafordíthatatlannak bizonyult. Mégis – érthetetlennek tűnt ez mindenkinek – Szabóné kivirult. Soha ilyen jó dolga nem volt, azt mondta. Kiszolgálják, kész ételt tesznek elé, semmire gondja nincs. Most már akár olvasna is valamit.

Egyik fia régi táblagépét vitték be neki, rajta több száz letöltött könyvvel és megannyi alkotással a filmtörténet remekei közül. Kiderült, Szabóné még mindig szereti a mai irodalmat, különösen az amerikait és az oroszt. Miközben sápadt szobatársai éjjeliszekrényén Müller Péterek és Coelhók hevertek, ő kipirult arccal Bukowskit és Szorokint olvasott. Ha nem olvasott, filmeket nézett, zsinórban akár hármat is: főként az elmúlt évtizedek franciáit, furcsamód. Élményeit szobatársaival is megosztotta, szerették hallgatni, ahogy mesél. Különös, de Szabóné boldog volt.

Az, hogy sosem szerette a házimunkát, az utolsó percekben derült ki, mert persze eljött az a nap is, amikor Szabónénak le kellett tennie a táblagépet. Ágyát családtagjai állták körül, kissé sietősen. A vallomások ideje volt, hosszú csöndekkel. Szabóné egész testét megfeszítette elhalkuló végű tőmondataihoz, amelyek szilánkosra törték a csöndet. Néha, talán – suttogta. De a java macera volt. Szabóné itt már alig volt érthető.

Valakiből felszakadt a kérdés, hogy akkor miért, és tenne-e mindent ismét ugyanígy. Szabóné erőtlenül, lassan préselte a szavakat: hogy meglegyen...hogy mindenkinek jó legyen.

Egy újabb csönd alatt a távolba nézett. A második válaszra már nem jutott idő.

 

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. január 02., péntek

Kolozsvár, New York, Fülöp-szigetek, de a legjobb Erdélyben: Baloga István vízilabdázóval sportról és családról

Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.

Kolozsvár, New York, Fülöp-szigetek, de a legjobb Erdélyben: Baloga István vízilabdázóval sportról és családról
Hirdetés
2025. december 30., kedd

Kemény hideggel indul az újév, de a hétvégére enyhül az idő

Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.

Kemény hideggel indul az újév, de a hétvégére enyhül az idő
2025. december 28., vasárnap

Spanyolországi útinapló: narancsfák és mór erődök árnyékában

Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.

Spanyolországi útinapló: narancsfák és mór erődök árnyékában
2025. december 27., szombat

Baricz Lajos plébános harmincöt éve a közösségért: nem pont, csak vessző

Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.

Baricz Lajos plébános harmincöt éve a közösségért: nem pont, csak vessző
Hirdetés
2025. december 26., péntek

Így lesz közönségből közösség. Színpad és katedra között Miklós Gyurival (INTERJÚ)

Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.

Így lesz közönségből közösség. Színpad és katedra között Miklós Gyurival (INTERJÚ)
2025. december 23., kedd

Édes időutazás Gyulán: érdemes belekóstolni a Százéves Cukrászda kínálatába

A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.

Édes időutazás Gyulán: érdemes belekóstolni a Százéves Cukrászda kínálatába
2025. december 23., kedd

Hidegfront és havazás: bekeményít az idő az év utolsó hetében

Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.

Hidegfront és havazás: bekeményít az idő az év utolsó hetében
Hirdetés
2025. december 22., hétfő

Ceaușescu diktatúrája rózsaszín fényben – Történelemtanár a fiatalokat elérő TikTok-tartalmakról

A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.

Ceaușescu diktatúrája rózsaszín fényben – Történelemtanár a fiatalokat elérő TikTok-tartalmakról
2025. december 21., vasárnap

Advent a rohanásban – Lelkipásztorok vallanak a karácsonyra készülő emberről (VIDEÓ)

A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.

Advent a rohanásban – Lelkipásztorok vallanak a karácsonyra készülő emberről (VIDEÓ)
2025. december 18., csütörtök

Reptéri felfedezés: amikor a karate legendája mellém ült

Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.

Reptéri felfedezés: amikor a karate legendája mellém ült
Hirdetés
Hirdetés