
Egyre szélesebb körben válik ismertté a ps:alter zenekar
Fotó: Facebook/Ps:alter
Tartalmilag az Isten és ember, ember és ember közti kapcsolatot, annak mélypontjait, az izgatottságot, fájdalmat, gyönyört, panaszt, vigaszt jeleníti meg és közvetíti dalain keresztül a kolozsvári ps:alter zenekar. Székely Norbert billentyűs, vokálos frissen megjelent nagylemezükről, az átgondolt és átalakított zsoltárok által közvetített üzenetekről, további céljaikról beszélt az Erdélyi Naplónak.
2024. szeptember 10., 12:262024. szeptember 10., 12:26
– Változatok címmel jelent meg nemrég első nagylemezetek, amelyen zsoltárfeldolgozásokat hallhatunk kortárs megközelítésben. Hogyan zajlottak a munkálatok, milyen szempontok alapján válogattátok ki a dalokat?
– A csapat közel két éve alakult, és valóban, a bibliai zsoltárok ihletésében alkotott tíz dalt, új köntöst szabva a régi tartalmakra. A munkálatok hogyanja kanyargósan, huppanósan, olykor pedig rakéta-kilövés-szerűen zajlott. Mint minden olyan folyamat, ami távolból indul, és egy hosszabb utat tesz meg, úgy, hogy valójában csak állomásai vannak, végállomása nincs. A zsoltárok átiratai Brassai Zsombor megfogalmazásában születtek, a zenei témákat Székely Norbert alkotta, a hangszerelést pedig a hattagú zenekar közösen készítette el.
A visszajelzések alapján eredményes munkát sikerült végezni.
– Tavaly tavasszal jelentetek meg a közösségi médiában és rövid időn belül egyre több zenei rendezvényen. Milyen céllal kezdtétek el a közös munkát, illetve milyen üzeneteket szeretnétek közvetíteni az átgondolt és átalakított zsoltárok által?
– Székely Norbert billentyűs, vokálos ötlete volt összehozni egy olyan zenekart, amelyik merészel dalokat írni zsoltárok alapján és felvállalja ezt a kihívást a kortárs zenei térben.
Tartalmilag az Isten és ember, ember és ember közti kapcsolatot, annak mélypontjait, az izgatottságot, fájdalmat, gyönyört, panaszt, vigaszt jelenítjük meg és közvetítjük a dalokon keresztül, mindazt, ami ebbe az életbe beletartozik. Formailag viszont teljesen új utakat kerestünk, elszakadva a zsoltározás egyházi hagyományaitól, de még a kortárs keresztyén könnyűzenei élet formáitól is.
Székely Norbert szerint a zsoltárszövegek kapcsán nincsenek generációs korlátok
Fotó: Facebook/Ps:alter
– Hogyan fogadta a közönség a zsoltárátiratokat, inkább pozitív vagy negatív visszajelzések érkeztek?
– Viszonylag sok helyen megfordultunk, zárt terű és szabadtéri koncerteken, fesztiválokon, konferenciákon, vidéki és városi templomi közösségekben egyaránt, és mindenhol nyitottságot tapasztaltunk.
Több építő hozzászólást és kritikát kaptunk, derűsek vagyunk.
– Tapasztalataitok szerint a modern zenei hangszerelésben előadott zsoltárszövegekkel meg lehet szólítani a fiatalságot?
– Szerintünk bárkit meg lehet szólítani. Az, hogy mi milyen eszközökkel alkottuk meg dalainkat, a mi világunkról szól, abban reménykedünk, hogy az emberek ezt nyitottan hallgatva lehetőséget adnak nekünk és önmaguknak is. De azt tapasztaljuk, hogy ezen a téren nincsenek generációs korlátok.
A kolozsvári együttes több lemezbemutató-koncerttel készül idén
Fotó: Facebook/Ps:alter
– A Kolozsvári Magyar Napok közönsége idén is hallhatott titeket, az ősz folyamán hol találkozhatnak még veletek az érdeklődők?
– Október 3-án a Kolozsvári Rádió koncerttermében lesz a hivatalos lemezbemutató koncertünk, ahol meglepetésekkel készülünk. Ezen kívül Nagybányán és környékén, valamint más erdélyi városban készülünk lemezbemutatókkal az év hátralévő részében.
– Az album létrehozása által teljesült egy álmotok, milyen célokat tűztök ki a következő időszakra?
– A dalírás nem áll le, a későbbiekben kortárs magyar szerzők versei és egyéb szentírási szövegek megzenésítése a célunk, ezen dolgozunk most. Hasonlóan sokszínű zenei formákkal és változatos, emberi mivoltunkra jellemző tartalmakkal készülünk gazdagítani műsorunkat.
A ps:alter zenekar tagjai:
Székely Erika – vokál
Székely Norbert – vokál, billentyűk
Benedek Balázs – szaxofon
Kurta József – gitár
Dénes Károly – basszusgitár
Moldován Balázs – dobok
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!