2015. február 22., 13:022015. február 22., 13:02
Hogy hol kezdődött? Ki tudja. Talán egészen pontosan nyolcvankét éve. De az első jelet utólag nehéz azonosítani. Az álmomra gondolok. Igen, elmeséltem Neked is, emlékszel? Hogy állok egy színházteremben, kis vetítővászon a színpad fölött, amin egyszer csak megjelenik arabos betűkkel az Allah szó. Félrefordulok, majd amikor visszanézek, a betűk elkezdenek nyugtalankodni, s átrendeződnek a Halál szót formázva. Álmomban még ujjongok is a felfedezéstől, hogy nahát tényleg, ez anagramma... Aztán eljön a nap, amikor nagyon sokan változnak Charlievá és már én sem ujjongok. De az anagrammára többé nem gondolok. Pedig kellene!
Tudom, hogy nem ezt beszéltük meg. Biztos voltam benne, hogy melletted leszek majd, amikor dimenziót váltasz, és fogom majd a kezed, hogy ne féljek. Nem így történt drágám, ne haragudj! Gombatokányt készítettem éppen, amikor Te... Kavargattam a fakanállal és nem, nem botlott meg a kanál, a gázláng sem lobbant nagyot, s nem lett pillanatnyi áramszünet a szívemben, amikor elpárologtál az életből.
Csak támolygok azóta, és próbálom visszaforgatni, hol volt az az óra az öt napban, amikor még visszavonható lett volna az egész.
Csütörtök: Amikor megérkeztünk, már a mentőben feküdtél, mondta a sofőr, hogy hiába szorongatom a lábad, nem érzed, hiába beszélek Hozzád, nem hallod. Szinte visítottam az arcába, hogy Te az én hangomat biztosan meghallod... Tévedtem.
Aztán este, ameddig csendes kómádban lebegtél, leesett egy fluoreszkáló csillag a falról. Szinte elemi dühvel ragadtam meg, a falra tapasztottam és másik öklömmel háromszor rácsaptam.
Nem mész sehova!!!!
Péntek: A csillag ottmaradt, Te pedig magadhoz tértél. A humoros, bölcs magadhoz. Nevettünk is. Mondtad, hogy nagyon kell pisilned, s támolyogtunk a röhögéstől, mikor észrevettük, hogy rátettük a táskát a katéteredre. Aztán mondtad még, hogy ez a halál előszobája, mi meg azzal vágtunk vissza, hogy az egész élet az...
Szombat: A csillag a falon, Te ébren. Csak az az oxigénmaszk ne lenne, meg a csövek. Bohóckodtam neked, de hamar belefáradtál. Elbúcsúztam.
Vasárnap: A nővérke nem átallta azt mondani, hogy az állapotod változatlan! Mi óriási parazita-reménnyel mentünk látogatóba. Aztán megértettük, hogy ez az asszisztensnő utoljára csütörtökön volt szolgálatban... Tehát újra kómába kerültél. Néztelek, szorongattam a kezed, ameddig ki nem tettek a teremből.
Hétfő: A doktornő papot emlegetett. Félötkor gombatokányt főztem. Egy könnycsepp volt a bal szemed sarkában.
Tovább minden a szokásos módon történt.
Drága smaragdszemű nagyanyám, most mondjam azt, hogy örökké élni fogsz a szívemben? Nem, Neked tágasabb tér kell. De biztos, hogy ott vagy minden almalevesemben, minden tippadt pogácsámban, aminek a titkát nem lestem el Tőled, minden elfuserált kézimunkámban, a mondókákban, amiket Te tanítottál – és hát igen, végül is minden szavamban, mert Tőled tanultam beszélni, Mami!
Azt mondom ezért Nektek, szerencséseknek, kiket nem ért még el az elnagyanyátlanodás, hogy vigyázzatok a nagymamákra. Vakarjátok meg a hátát, ha már nem éri el, csutakoljátok levendulás habokkal. Nem, ne legyintsetek kuncogva, amikor a magas vérsüllyedéséről beszél. Ne engedjétek, hogy helyettetek a szappanoperák hőseit várja teára. Adjatok neki gyerekzsivajt, dédunokákat. A nagymama hervadt virág. A szagától orrotokat ne fintorgassátok. Majd hiába keresitek azt a pici szagot régi pongyolákba temetve arcotokat. Hiába ölelgetitek a bundát, az már soha nem emeli fel az ujját, hogy megsimogassa az unokafejet. És végül, ha a nagymama menni akar, hát engedjétek el... de mindig adjatok neki elég okot az ittmaradásra!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!