2015. március 28., 14:342015. március 28., 14:34
Szakács Ágnes
Virágszobrok. Harangalakúak, kupolát formálók, tarkák, törékenyek. Újabb érdekességre bukkantam művészeti irányultságú portyázásaim során, íme.
Nagy természetimádóként fejet hajtok azon alkotók előtt, akik munkáikba beleviszik a természetet, vagy fordítva, alkotásaikat a természetbe viszik. Műfajilag ezek az art vegetale (növényművészet) vagy utóbbi a land-art, amelynek magyar fordítása enyhén viccesen valahogy így hangzana: földművészet. Legyen az fa, föld, kő, jég vagy akár virág, amiből alkotásaik készülnek, engem mind-mind mélyen érintenek.
A fent említett szobrok „elkövetője” Ignacio Canales Aracil spanyol képzőművész, a virágpréselés több évezredes technikáját választotta önkifejezése eszközéül.
Alkotásainak címei nem véletlenül: Az idő törékenysége, vagy Örök tavasz, hisz e műfajt választva anyaghasználatával különösképp közel kerül az élet–mulandóság témaköréhez.
Munkái ugyanis nem másból készülnek, mint szárított, préselt virágokból, melyeket neves európai tájépítészek által kialakított parkok vagy a tervezők magánkertészeteiből válogatott össze, mint: Izabella Plantation (Richmond Park–London, Royal Park) vagy a norfolki Millennium Garden.
Már első tájmunkáiban a legnagyobb nevekkel dolgozott együtt: Piet Oudolf, Ton Ter Linden, Pam Lewis, akiknek munkásságában a természettel való alázatos együttműködést fogta meg. Az, hogy az általuk készített kertek inkább a természettel együtt épülnek, mint benne.
Nélkülöz minden adalékanyagot, virágait a formára enyhén összedolgozza, majd egy hónapig szárítja, miután egy kis fénylakkal lefújja, a nedvességtől megvédendő. Bár a forma eltávolítása után a legkisebb terhelés összetörné őket, az alkotások megbírják saját súlyukat. Szobrai konceptuális jellege miatt azt gondoltam, egy bölcs ősz-öreg művész bújik meg e névmögött, de nem. Kiderült, 1984-ben született Madridban. Megnéztem több munkáját: nem csak virágtéren dolgozik, egy igényes, gondolkodó és cselekvő művészről van szó. Növénycsodáit Madridban nézhetjük meg.
A virágpréselés technikája a legrégibb időkig nyúlik vissza, az eljárást 4000 évesre saccolják a történészek. Az egyiptomi halottkultusz is propagálta a virágszárítást, ezt a sírokban talált leletek bizonyítják. Az élők pedig gyógyászati célokra használták a szárított növényeket. A görögök és rómaiak kozmetikumként, meg persze orvoslásra használták e technikát, orvosságokat meg különböző kenőcsöket készítve az ekként preparált növényekből. Japánban fejlesztették talán legmagasabb fokra a virágpréselés művészetét, amit Oshibanának neveznek. Ez a növény előtti tisztelgés, jótékony hatásai iránti hálájukat fejezik ki általa a japánok.
A 16. századi Angliában széles körben elterjed a „virághasználat”, a merészen dekoltált ruhákhoz kiegészítőként vetik be. A viktoriánus korban is nagy szerepet kap a virág, nők hada áldoz a virágpréselés új hobbijának. Majd a száraz növények faliképeken végzik vagy akár ékszerbe foglalva. Ez napjainkban is ismert eljárás,, az egyik legszebb példa: RubyRobin kis üvegburába zárt pitypanggyűrűje.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!