Női sorsok: hitek és tévhitek

Férfiak vagy nők vagyunk, nemcsak biológiai szempontból, de kulturális és társadalmi tekintetben is. A társadalmi szerepeket pedig nemcsak a különböző korok ítélték meg eltérően, hanem az egyes régiók, kultúrák illetve vallások is. Ám kultúra- és időfüggetlen tény például, hogy a női agy 10-20 százalékkal kisebb, mint a férfié, viszont ez egyáltalán nem befolyásolja a szellemi képességet. Vagyis a méret tényleg nem számít. Nőből egyébként kevesebb születik, mint férfiból: az emberi fajra jellemző, hogy összességében 100 lányra 105 fiú jut, az idősebb népesség körében mégis a nők vannak többen, mivel valamennyivel magasabb a várható élettartamuk, mint a férfiaké (Közép-Európában nagyjából 10 évvel élnek tovább a nők, de a magasabb életszínvonalú országokban is érzékelhető a különbség: Skandináviában például öt évvel élnek tovább a nők). Összességében véve ezért 101,3 férfi jut minden 100 nőre. A férfiak és nők betegségei is eltérhetnek egymástól, és azt is megfigyelték már, hogy ugyanazon betegségekre is másként reagálnak, ezért már létezik nemi alapú orvoslás is.

A Time magazin összeállítása az öt legmeglepőbb, nőkkel kapcsolatos hiedelemről szól a szaud-arábiai vezetési tilalom kapcsán. Szaud-Arábiában a nők számára ugyanis tilos az autóvezetés, mivel konzervatív iszlám felfogás szerint erkölcstelenséghez vezet. De az egyik egyházi vezető szerint méhük és leendő gyermekeik testi épségét is kockáztatják a volánhoz ülő szaudi nők. Szaúd-Arábia az egyetlen ország, ahol nők nem vezethetnek gépkocsit.

 1. A méh képes a „vándorlásra”

Hippokratész ókori görög orvos úgy hitte, hogy a helyéről elmozduló, vagyis vándorló méh lehet egy sor orvosi probléma oka, a túlzott érzékenységgel kezdve a térdproblémákig bezárólag. A hisztériának nevezett betegség szimptómái pedig annak megfelelően jelentkeztek, hogy a méh éppen hová vándorolt. Kappadókiai Aretaeusz így írta le az állapotot: „Összességében véve a méh olyan, mint egy állat az állatban. Ezért amikor hirtelen felmegy és jelentős ideig ottmarad, erősen nyomja a belsőségeket, ezért a nő fulladást érez, ami epilepszia formáját veszi fel, csak vonaglás nélkül”.

 2. Az összezsugorított lábfej vonzó

Több mint egy évezreden keresztül több millió kínai nő törte el és deformálta saját lábát szorítókötésekkel, hogy megfeleljenek annak a hiedelmen alapuló elvárásnak, hogy az apró lábfej szép és kívánatos státusszimbólum. Az 1912-ben betiltott gyakorlat még évekig „virágzott”.

 3. Az olvasás meddővé tesz

Egy Harvardon oktató orvos, bizonyos dr. Edward Clarke 1873-ban adott ki egy könyvet, amiben azt bizonygatta, hogy a túl sokat olvasó nők meddővé válhatnak. Mindent a véráramlástól tett függővé a szerző: a túl sok gondolkodás szerinte ugyanis a vér agyba való áramlását idézte elő, elvonva a kellő vérmennyiséget a méhtől és más szaporítószervektől.

 4. Autizmus: a rossz anyák hibája

Leo Kanner, a Johns Hopkins egyetem tanára 1943-ban azonosította az autizmust, mint neurológiai állapotot. Kis létszámú mintát vizsgálva megállapította, hogy az autista gyerekeknek általában távolságtartó, intellektuális szüleik vannak. Ezért a betegséget az anyai melegséget nem közvetítő nőknek rótta fel.

5. A nőknek nem is kell szavazati jog

Ez volt az egyik legnyomósabb érv a nőmozgalmak törekvései ellen, de egy szüfrazsettellenes egyesület által megjelentetett pamflet szerint például a nőknek azért nem szabad szavazniuk, mert „alsószoknya uralom”, vagyis nőuralom alá kerülhetnek az egyes államok kormányai.

 Hatalmas különbségek tapasztalhatók a tekintetben, hogy hol mit várnak el a nemi szerepek tekintetében. Egy világméretű felmérés során például azt kérdezték meg: egyetértenek-e azzal, hogy ha nagyon kevés volna a munkahely, csak a férfiak dolgozhassanak bérmunkásként? Míg Izlandon a válaszadók 3,6 százaléka tartja, hogy így kellene eljárni, Egyiptomban ugyanez az arány 94,9 volt. De a földrajzi, kulturális tényezőn túl a történelmi szempont is sokat nyom a latba. A középkorban például Európa szerte női szerepnek számított a gyógyítás, majd jött a boszorkányüldözések kora és az orvoslás intézményesülése, így a gyógyítás a férfiak monopóliuma lett. Az utóbbi évtizedek nyugati társadalmaiban ugyanakkor viszonylag nemfüggetlen az orvosi szerep.

A női egyenjogúságért küzdő mozgalmak a 19-20. század folyamán jelentek meg és bontakoztak ki. Ezek eredményeképpen felsőfokú tanulmányokat folytathatnak és vezető pozíciót is betölthetnek a gyengébb nem képviselői, és választójogot is kaphattak. Európa legnagyobb részén a második világháború környékén vált általánossá a szavazati jog megadása, de Svájcban például csak 1971-ben szerezték meg ezt a jogot a nők.

A harmadik nem

Harmadik nemhez tartozóként írják le az olyan egyéneket, akik nem is nők és nem is férfiak. Lehetnek valamiféle átmenetek a két nem között, mindkét nemhez egyszerre tartozók vagy teljesen semlegesek. Harmadik nemhez tartozóként jelölik meg például a hidzsrákat Indiában, a polinéziai fa’afafineket vagy a balkáni felesküdött szüzeket. A hidzsrák és a fa’afafinek nőként viselkedő férfiak, ám társadalmuk teljesen különálló, vagyis harmadik nemhez tartozóként kezeli őket. A balkáni szüzek viszont biológiailag nők, akik kis koruktól férfiként viselkednek. India 1,2 milliárd lakosából nagyjából hatmillió hidzsra. Követeléseik nyomán mára hivatalosan is elismerik őket: 2005 óta az indiai útlevélben három nemi opció közül lehet választani (férfi, nő és eunuch). Az első ország viszont, ahol a népszámláláskor is három nemi kategória közül lehetett választani, Nepál volt, ahol két éve „egyéb”-ként jelölték az olyan személyeket, akik más neműként viselkednek, mint aminek születtek.