Neked kellett

Itt van ez a két, meglehetősen semleges szó, amely egymás mellett jócskán szorongató lesz: neked kellett. A neked kellett azt jelenti, te akartad, hogy így legyen, s ez feljogosít minket arra, hogy távolságtartó, hárító magatartást vegyünk fel a te mostani helyzeteddel kapcsolatban, és téged hibáztassunk ártó gondolataidért. Rendkívül kényelmes álláspont a kívülállóknak, és fenntart valamiféle rendet, látszatműködést, üres betyárbecsületet. És rendkívüli nyomás a helyzetet megélőnek, aki korábban hitt, nem láthatott előre, s aki úgy érzi, egyedül ő nem képes arra, amire mindenki más. A neked kellett nem jó értelemben vett kitartásra ösztönzés, hanem sokszor mások gondjainak elbagatellizálása.

Neked kellett ez a munka, hát most csináld. Ne rinyálj, bezzeg mások. Más hogy örülne. Másnak sem könnyű. Más is így van ezzel. Manapság nem lehet munkát találni. Bizonyos kor felett ne ugráljon az ember. A te korodban. A te végzettségeddel. A te hozzáállásoddal. Igen, azzal van a baj. Ugráltatnak? Túlterhelnek? Semmibe vesznek? Összesúgnak a hátad mögött? Értelmetlen dolgokat kérnek tőled? Nem hallgatnak meg? Gyomorideggel mész be dolgozni? Nem érdekel? Nem alszol? Mindig fáradt vagy? Két hónapja nem nevettél egy jót? Hát pedig. Nem jól fogod fel. Minden csak tőled függ. Nem tudod elengedni (!) a problémát. Nézd meg Kovácsot, ő is ott dolgozik, és bezzeg mindig fütyörész.

Neked kellett az egyedüllét, hát most magadra vess. Mentél volna hozzá Zolihoz, vetted volna el Évát, most már gyermekeid lehetnének. Magasak, szőkék, göndör fürtösek. (Így csak valami kicsi barnák lesznek, ha még valaha.) De te mertél nemet mondani, válogatós voltál mindig. Soha nem etted meg a meggylevest. Hát most járjál egyedül orvoshoz, esküvőre, nyaralni, és ne csodálkozz. A nagy függetlenségnek meg kell fizetni az árát, és senki nem fogja helyetted. Te azt hitted, hogy az élet. Pedig az élet (!).

Neked kellett a nagy esküvő, hát most akkor holtodiglan, akkor is ha. Ne gyere hozzám, otthon a helyed. Nálatok valami nem klappol? Micsoda szégyen, micsoda gyengeség. Pedig milyen stramm ember, a múltkor is hogy sütötte a húst. Pedig milyen rendes asszony, mennyire ad magára. Ejh, manapság a házasság intézménye megkopott (tetszés szerint folytatható), a felelősség megkopott (folyt. tetszés sz.), az emberekből hiányzik a (folyt. t. sz.). Hogy te nem ezért, hogy te nem tudhattad? Hogy te nem a rosszul megnyomott fogkrémes tubus miatt, nem a vécéülőke miatt? Hogy te már százszoros, ezerszeres önfeladás után? Hogy amikor neked (is) kellett, még nem ivott Zoli, és nem csalt Éva? Hogy nem látszott, hogy hideg lesz az otthon? Hogy neked csak a kötelesség jut, és kizárólag az? Hogy lelked és tested is elsatnyult, mert egyiket sem érzed már magadénak? Hogy az ember változik? Ugyan, és akkor Kovácsék nem? Másnak sem könnyű, nehogy azt hidd.

Neked kellett (még egy) gyerek. Akkor most. Örülj, hogy. (Egyébként tényleg örülsz.) Bezzeg, ha másnak. Nézd meg Kovácsnét, öt gyerekkel mennyire bírja. Neked meg csak. Most mit akarsz. Neked sokkal könnyebb. Akkor is ha asztmás, akkor is, ha nem alszik, ha nem eszik, ha verekszik, ha hisztis, ha idegesítő. Igen, nagyon szeretted volna. Igen, nagyon szereted. Hogy nem tudtad, hogy ilyen lesz? Hogy nem tudtad, hogy ilyen évekig kialvatlannak lenni, hetekig nem kimozdulni, több gyerekkel hétkor elindulni nyűgös reggeleken? Hogy néha más is lehetne? Több támogatással? Hja, Kovácsnénak semmi segítsége nincs, és még a körmét is lakkozza.

Egyébként mi mindig szívesen segítünk. Házat építeni Feri bátyánknak, felfúrni a szomszéd könyvespolcát, beszegni az új függönyöket az unokahúgunknak. Örömmel adunk két tojást, fél liter tejet a szemben lakónak, és locsoljuk a virágait. Néha akár a gyerekeire is felvigyázunk. Szólunk a bennfentes helyeken dolgozó ismerőseinknek, hogy járjanak közben más ismerőseink érdekében.

Ha cselekedni kell, cselekszünk tehát. Ám ami neked kellett, az a tiéd.