Milyen az ő házasságuk?

Néhány évvel azután, hogy a menyasszonyokat szállító magyar rendszámú Mercedesek tovagördültek a templom elől, a szomszédok és ismerősök a jelekből úgy ítélték, sokak házassága rossz lehet. Újabb és újabb információkat osztottak meg egymással, persze mindig azokról, akik nem voltak jelen.

Pedig milyen jól kezdődött. Milyen sokáig jártak kézen fogva még utána is Sárosiék, csakúgy, mint Királyék. Szabóék még a szemetet is együtt vitték ki, Nagy mindig kinyitotta feleségének az autóajtót, ha ki- és beszállt az anyósülésről, Kutas neje pedig mindig kikísérte párját reggel, hosszan nézett utána az úton.

Sárosiék azóta nemhogy nem járnak kézen fogva, egyenesen külön alszanak. Sárosi a fogát csikorgatja és egyre jobban horkol, mondja kissé zavartan Sárosiné, ha erről esik szó. Őt pedig valamelyik gyerek nyaggatja minden éjszaka: hirtelen megjelennek, mint Hamlet atyjának szelleme. Már a mercedeses rokon sem látogatja őket Magyarországról, mondják, valami politikai eltávolodás lehet az oka. Vagy a Sárosiék rossz házassága, ugye. Mert ahol külön alszanak, az bizony jó házasság nem lehet, ezt mindenki tudja.

Nem járnak már kézen fogva Királyék sem, a ház előtt beülnek külön autóikba, hidegen biccentenek a szomszédoknak, mindig fülüknél a telefon. Gyermekük nem lett, mindig csak a pénz és ez a távolságtartó, rideg tekintet. Egymásra sem pazarolnak pillantást, meglehet. Királynéhoz bejárónő jár, nem teremt az meleg otthont. Ej, ahol így van ez, hogy se gyermek, se közös autó, s csak a bejárónő főz a saját szájíze szerint, ott valami baj lehet a házassággal. (Minek is nekik a főtt étel.)

Szabóné pedig egyszer elszólta magát, hogy Szabó gyakran a számítógép előtt ül, hatszor kell neki szólni, hogy vigye ki a szemetet. Ilyenkor nem hall, nem lát, nem reagál, csak nézi a képernyőt, s néha feláll enni. Ha van mit, persze, mert a múltkor Szabó elkottyantotta a bolt előtt, hogy két hete nem evett levest. Nem is csoda hát, hogy szegény a gép elé menekül. Igaz, Szabónénak az a fárasztó munkahely és a gyerekek, hát neki sem lehet könnyű. Azért a számítógépet kikapcsolhatnák, s azt a semmi kis levest megfőzhetnék. Nincs ott rendben a házasság, az már bizonyos.

Amióta Nagy felesége megtanult vezetni, a férj teljesen leszokott az ajtónyitogatásról, már csak ilyenek a férfiak. Egy-egy kicsi engedmény, s tessék. A múltkor az asszony maga fújta a kerekeket a benzinkútnál, többen is látták. Ha így folytatja, rövidesen a fékpofákat cserélheti. Nagy csak cigarettázik meztelen felsőtesttel a teraszon, biztos nem érdekli őt már semmi. Néha kiülnek borozni is, olyankor Nagyné is rágyújt. Van, amit nézzenek azok a szegény gyermekek.

Kutasné pedig jó ideje egyedül jár mindenhova, egyedül volt templomban, színházban, választási pártgyűlésen. Kutas reggel úgy elmegy, hogy estig nem kerül elő, s ha otthon van, már nem akar kimozdulni semmiképp. A felesége a múltkor egy esküvőre is elment egyedül a gyermekkel. Mármost milyen házasság az, amelyikben egyedül kell esküvőre menni? Látszik Kutasnén, hogy már csak ímmel-ámmal kíséri ki reggel a férjét, nem néz utána hosszasan, fut vissza a lakásba, nagyot döndül utána az ajtó. Nem lesz ennek jó vége, akárki meglátja.

No, de legalább Kissék. Milyen szépen éltek! Puszilkodtak, bárhol megjelentek. Ahogyan egymásra néztek, amilyen gyengéden egymáshoz szóltak. Cicám, mondta Kiss, kedvesem, mondta Kissné ilyenkor. Baldachinos nászágyban aludtak, alig fért be a kisszobába. Kiss reggel ágyba vitte a kávét, Kissné ezután kenyeret pirított. Együtt indultak még dolgozni is, drága illatfelhőben. Abban mindenki egyetértett, hogy a csöndes, visszafogott élet, ez a halkan zizzenő összhang és rajongás, ez valami csoda mindenképp. S azok a gyerekek! Egészségesek voltak, sportosak, szépek, mindig együtt a szülőkkel. Igazi, gyönyörű család. És éppen ők válnak. Nem lehet ezt megérteni sehogy sem.