
2016. július 12., 22:262016. július 12., 22:26
Néhány évvel azután, hogy a menyasszonyokat szállító magyar rendszámú Mercedesek tovagördültek a templom elől, a szomszédok és ismerősök a jelekből úgy ítélték, sokak házassága rossz lehet. Újabb és újabb információkat osztottak meg egymással, persze mindig azokról, akik nem voltak jelen.
Pedig milyen jól kezdődött. Milyen sokáig jártak kézen fogva még utána is Sárosiék, csakúgy, mint Királyék. Szabóék még a szemetet is együtt vitték ki, Nagy mindig kinyitotta feleségének az autóajtót, ha ki- és beszállt az anyósülésről, Kutas neje pedig mindig kikísérte párját reggel, hosszan nézett utána az úton.
Sárosiék azóta nemhogy nem járnak kézen fogva, egyenesen külön alszanak. Sárosi a fogát csikorgatja és egyre jobban horkol, mondja kissé zavartan Sárosiné, ha erről esik szó. Őt pedig valamelyik gyerek nyaggatja minden éjszaka: hirtelen megjelennek, mint Hamlet atyjának szelleme. Már a mercedeses rokon sem látogatja őket Magyarországról, mondják, valami politikai eltávolodás lehet az oka. Vagy a Sárosiék rossz házassága, ugye. Mert ahol külön alszanak, az bizony jó házasság nem lehet, ezt mindenki tudja.
Nem járnak már kézen fogva Királyék sem, a ház előtt beülnek külön autóikba, hidegen biccentenek a szomszédoknak, mindig fülüknél a telefon. Gyermekük nem lett, mindig csak a pénz és ez a távolságtartó, rideg tekintet. Egymásra sem pazarolnak pillantást, meglehet. Királynéhoz bejárónő jár, nem teremt az meleg otthont. Ej, ahol így van ez, hogy se gyermek, se közös autó, s csak a bejárónő főz a saját szájíze szerint, ott valami baj lehet a házassággal. (Minek is nekik a főtt étel.)
Szabóné pedig egyszer elszólta magát, hogy Szabó gyakran a számítógép előtt ül, hatszor kell neki szólni, hogy vigye ki a szemetet. Ilyenkor nem hall, nem lát, nem reagál, csak nézi a képernyőt, s néha feláll enni. Ha van mit, persze, mert a múltkor Szabó elkottyantotta a bolt előtt, hogy két hete nem evett levest. Nem is csoda hát, hogy szegény a gép elé menekül. Igaz, Szabónénak az a fárasztó munkahely és a gyerekek, hát neki sem lehet könnyű. Azért a számítógépet kikapcsolhatnák, s azt a semmi kis levest megfőzhetnék. Nincs ott rendben a házasság, az már bizonyos.
Amióta Nagy felesége megtanult vezetni, a férj teljesen leszokott az ajtónyitogatásról, már csak ilyenek a férfiak. Egy-egy kicsi engedmény, s tessék. A múltkor az asszony maga fújta a kerekeket a benzinkútnál, többen is látták. Ha így folytatja, rövidesen a fékpofákat cserélheti. Nagy csak cigarettázik meztelen felsőtesttel a teraszon, biztos nem érdekli őt már semmi. Néha kiülnek borozni is, olyankor Nagyné is rágyújt. Van, amit nézzenek azok a szegény gyermekek.
Kutasné pedig jó ideje egyedül jár mindenhova, egyedül volt templomban, színházban, választási pártgyűlésen. Kutas reggel úgy elmegy, hogy estig nem kerül elő, s ha otthon van, már nem akar kimozdulni semmiképp. A felesége a múltkor egy esküvőre is elment egyedül a gyermekkel. Mármost milyen házasság az, amelyikben egyedül kell esküvőre menni? Látszik Kutasnén, hogy már csak ímmel-ámmal kíséri ki reggel a férjét, nem néz utána hosszasan, fut vissza a lakásba, nagyot döndül utána az ajtó. Nem lesz ennek jó vége, akárki meglátja.
No, de legalább Kissék. Milyen szépen éltek! Puszilkodtak, bárhol megjelentek. Ahogyan egymásra néztek, amilyen gyengéden egymáshoz szóltak. Cicám, mondta Kiss, kedvesem, mondta Kissné ilyenkor. Baldachinos nászágyban aludtak, alig fért be a kisszobába. Kiss reggel ágyba vitte a kávét, Kissné ezután kenyeret pirított. Együtt indultak még dolgozni is, drága illatfelhőben. Abban mindenki egyetértett, hogy a csöndes, visszafogott élet, ez a halkan zizzenő összhang és rajongás, ez valami csoda mindenképp. S azok a gyerekek! Egészségesek voltak, sportosak, szépek, mindig együtt a szülőkkel. Igazi, gyönyörű család. És éppen ők válnak. Nem lehet ezt megérteni sehogy sem.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!