
2015. február 14., 21:172015. február 14., 21:17
A lovasgazda, de az állatorvos is retteg a kólika szótól, ami valójában hascsikarást jelent. A továbbiakban a kólika eredetéről, kezeléséről és megelőzéséről fogunk néhány szót ejteni, pontosabban a valódi kólikáról, ami a hasi emésztőszervek bántalmazottságából eredő fájdalom manifesztációját jelenti.
A kólikás esetek nagy része – mintegy 80 százaléka – gyorsan rendeződik, máskor viszont belgyógyászati vagy éppen sebészeti beavatkozást igényel. Megjelenését tartási, takarmányozási hibák, mint például az etetési, itatási idők be nem tartása, átmenet nélküli takarmányváltás, könnyen erjedő vagy durva rostú, szúrós, penészes takarmány, túlzott mennyiségű abraktakarmány, egyebek okozhatják. Előidéző fizikai hibák a bélelhomokosodás, fertőző és parazitás betegségek, hibás fogazat vagy fogkopási rendellenesség miatti székrekedés, hurutos bélgörcs, bélhelyzetváltozások, gyógyszerek, toxikus anyagok...
Drámai helyzet
A kólikás ló megnyilvánulásai igen egyértelműek, sokszor már maga a gazda mondja ki a diagnózist. A ló hátra tekintget, ide-oda tipeg, elülső lábaival kaparja a földet, a hátulsókkal pedig a hasa felé rúg, farkát csóválja, fejét és nyakát előre nyújtja, lábait maga alá szedve áll, járása feszes, nem szívesen megy tovább, majd megáll, és csak erősebb biztatással bírható a továbbmenésre. Minduntalan lefeküdni próbál, van, hogy kíméletlenül leveti magát, és ide-oda hemperegve, esetleg hátán feküdve lábaival kalimpál. A tünetek különböző időtartamú rohamokban jelentkeznek, a nyugtalankodás néha szinte a dühöngésig fokozódik, helyét minduntalan változtatja, földre veti magát, kirúg, ágaskodik, az előtte levő tárgyakba harap, fogát csikorgatja, esetleg kényszermozgásokat végez, vagyis mindenképpen egészen drámai a viselkedése. A perifériás keringési elégtelenség miatt a nyálkahártyák cianotikusak, szeptikémia esetén akár piszkos vörösek. Emelkedik a testhőmérséklet, az érverések száma, akárcsak a légzésszám. Kóros jel a hasfal túlzott feszessége, a hastérfogat számottevő megnövekedése a vastagbél felfúvódása esetén. Az elsődleges vakbélfelfúvódás aszimmetrikus kitágulást eredményez a jobb horpasz tájékán, heveny gyomorkitágulásban esetenként feltűnő a bordaív alatti tájék teltsége.
A felhúzott és feszes has felkeltheti a rekeszrepedés, a heveny bélgyulladás, valamint a hashártyagyulladás gyanúját. Az utóbbi esetben – ha nagyobb mennyiségű az izzadmány – a has ventrálisan kitágulhat. A bélzörejek megléte enyhébb lefolyású betegségre utal, a fokozott intenzitású és gyakoriságú bélzörejek hurutos bélgörcs, bélgyulladás esetén fordulnak elő. A teljes csend a hasüreg felett aggasztó jel, ami súlyos obstipációban, meteorizmusban, illeusban figyelhető meg.
Szükséges a segítség
A lótartó tulajdonosok figyelmébe: kólikás tünetek esetén haladéktalanul hívjanak állatorvost. Az állatorvosnak rövid időn belül el kell döntenie, hogy szükséges-e állatkórházba küldeni a beteget, vagy a saját lehetőségei elegendőek a betegség leküzdésére, görcsoldó, fájdalomcsillapító vagy bódítók használatával. Nagyon fontos a kíméletes jártatás, a beöntések és a has csutakolása. Hasonlóképpen az orr-nyelőcső szondázása a gázok és a folyékony gyomortartalom lebocsátására, a vakbélfej-szúrcsapolás életmentő célzattal felfúvódásban, bélmozgatók adása, hashajtás, folyadék és elektrolit terápia.
Ha a tünetek nem szűnnek meg, vagy nem csillapodnak, az állatot speciális klinikára kell küldeni, mert ilyenkor csak a sebészeti beavatkozástól lehet remélni a ló megmentését. Ebben a betegség-komplexumban a legfontosabb a mielőbbi hozzáértő beavatkozás, ne elégedjünk meg egy algocalmin beadásával. A jószág jártatása életmentő lehet, hiszen legtöbbször akkor válik drámaivá a helyzet, ha lovunk egy hirtelen levágódással a vastagbél vagy a gyomor repedését idézi elő. Ne feledjük, a ló, amilyen erős állat, épp olyan érzékeny is, sokszor a hideg víz itatása is előidézhet kólikás rohamot, nem beszélve a paraziták okozta stimulusokról. Ha a lovasgazda képtelen saját magára vigyázni, a lovát is elhanyagolja.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!