
2016. március 12., 16:572016. március 12., 16:57
Vannak virágaim. Orchideák. Elég sok. Vagy tíz cserép. Az orchideák nálam gyönyörűek. Egész évben bimbóznak, duvasztják a húsos, színpompás szirmokat, hogy úgy mondjam, le sem lehetne lőni őket. Pedig sosem vettem nekik Mineckishaz márkájú tápos földet, nem cirókázom a leveleiket banánhéjjal, hogy fényesek legyenek, de még Mozartot sem hallgattatok velük. Csak vizet kapnak, csapvizet, meg persze napfényt. Amennyit akarnak, annyit szívhatnak fel belőle. És semmit nem várok el egyiktől sem. Nem zavarnak a meredező léggyökerek, nem nyesem egyiket sem rendszeresen, a száraz ágak mindig szép csendesen lejönnek maguktól.
Vannak gyermekeim is. Elég sokan. Hárman. Gyönyörűek, szókincsükkel ámulatba ejtik a kötekedőket, humoruk pont olyan büszkeséggel töltenek el, mint az összes többi anyát a saját gyermekének a zsenialitása. Anyám szerint meg sem érdemlem őket, néha szerintem sem, de ezt egészen elhaló sóhajjal lehellem: mivel érdemeltem ezt ki...
Pedig ez csak póz, mert tényleg jó kis banda, és alapjában véve élvezem is a társaságukat, ami elég nagy szerencse, ha már így adódott, hogy az anyjuk vagyok. Alapból nem várok el tőlük semmit. Vagyis nem kell a jógyermekségbe megmerevedniük, s ha köszönnek a szomszédnak, csak azért teszik, hogy áradjon rájuk a sok micsodajógyerekekillemtudóakritkaságmaazilyen, s nem pedig azért, mert szorongatom a kezüket. S amikor hiszti van – mert a hiszti az nem nő, a semmiből bújik ki, és nem kopogtat csak jelen időben mindent letarolva VAN – akkor jogukban állt fetrengeni kicsit a földön. Sokszor melléjük is feküdnék. Lássuk, milyen onnan a világ...
Meg egyáltalán mi is az, hogy elvárás? A várás benne van, ami jót nem jelenthet, hiszen amikor várunk, akkor nem a jelenben vagyunk, a most nem elég jó nekünk, ezért majd a jövő egy másik pontjában szeretnénk magunkat tudni. Na, nálam ilyen nincsen, sem a virágaimmal, sem gyermekeimmel kapcsolatban. Mindhárom gyermek egyszer csak megszületett – szinte magától –, valahogy leváltak, elkezdték átaludni az éjszakát, akkor ültek fel, amikor kíváncsiságuk összhangba került az izomfejlődésükkel. Semmit nem siettettem, ott, annyit és akkor másztak, amennyire szükségük volt, kóstoltak homokot, légycsapót és ötvenbanist, egyszer csak elkezdtek futni, beszélni és a pelenkáról is leszoktak.
Ha már várás, akkor legyen inkább kivárás. Na meg persze a víz és a napfény, ezt a kettőt biztosítani kellett, kell. Víz, azaz sok beszéd, szépséges szavak, mondókák, fürdetés közben dúdolás, mesék, a napfény meg... hát az a jelenlétünk, főként a miénk, anyáké, az ujjaink a sugarak, amelyek mindig ott ragyognak a gyermek feje fölött, óvón, féltőn, néha mégis perzselőn. (De nem csak babusgatás kell, az is nagyon jó kis délután lehet, amikor együtt röhögünk a Garfieldon...)
S ha van víz és napfény, s nem akarunk folyton tetvet irtani, leveleket vikszolni meg nyesni az élő léggyökereket, akkor lehet, hogy nincs más dolgunk, mint gyönyörködni gyermekeink szárny-szirombontásában. Mozarttal vagy anélkül.
Gyermekként még a nagymama kötényében prédikált, ma már református lelkipásztorként és teológiai tanárként szolgál. Éles Éva számára a hit nemcsak tan, hanem életforma: a szolgálat, az oktatás és a család szeretetében válik teljessé.
November 25-én, a legendás győzelem, az 1953-as angol-magyar évfordulóján 21:50-től mutatja be a Duna a Puskás Ausztráliában című dokumentumfilmet. A dokumentumfilmben megszólalnak egykori ausztráliai játékosok, barátok, sportvezetők.
Tényleg visszatükrözi a baba az anyja érzéseit? Számít, ha már a várandósság ideje alatt beszélünk a magzathoz? Miért lehet „virtuális köldökzsinór” a szoptatás? A Ridikül YouTube-csatorna népszerű soroza
III. Béla királyon kívül Macsói Béla az Árpád-ház egyetlen olyan tagja, akinek csaknem teljes csontváza fennmaradt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársai genetikai, izotópos és antropológiai bizonyítékok alapján véglegesen azonosították.
A Hagyományok Háza és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége idén is meghirdette országos pályázatát, amelyre külhoni jelentkezőket is várnak. A pályázat beadási határideje: 2025. december 1.
Mi tart életben egy ifjúsági konferenciát egy évszázadon át? Hogyan tud a hagyomány megújulni? A konferencia múltjáról, céljairól és különleges légköréről Magyari Zita Emese, az ODFIE elnöke, és Széles László teológus, a rendezvény főszervezője mesélt.
Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.
Amíg Donald Trump az Egyesült Államok elnöke és Orbán Viktor a magyar miniszterelnök, addig van az amerikai szankciók alóli mentességet biztosító megállapodás – erről beszélt Orbán Viktor kedden az ATV műsorában.
Változóan felhős, napos időre van kilátás az előttünk álló öt napban, hangsúlyosabb éjszakai lehűléssel. A jövő hét elejétől esőfront éri el térségünket, amely hétfőtől kiadós csapadékot ígér. Hajnalonként talajmenti fagyra kell számítani.
Fergeteges hangulat, tisztességteljes megemlékezés, őszinte egymásra hangolódás – leginkább így jellemezhető a 2025. november 9-én, Székelyszenterzsébeten megrendezett Kóré Géza-emléknap – a székelyföldi cigány tánccsoportok találkozója.
szóljon hozzá!