
2013. november 01., 09:432013. november 01., 09:43
Tizenhat lehettem – nem azért, de tényleg csak tegnap volt – amikor úgy húsz évvel idősebb, tehát ősöreg tanárom azt mondta: harmincon túl nagyon felgyorsul az idő, az ember belső ideje. Nekem akkor csigalassan telt, azt hittem, soha nem leszek már végre nagy, olyan nő, akinek nem kell titokban dohányoznia, és akkor mehet haza, amikor akar. Aztán egyszerre csak – teljesen váratlanul – harmincéves lettem, sőt, meglepetésszerű hirtelenséggel harmincöt (ezen azóta is csodálkozom): teljesen nyíltan dohányozhatnék napestig, de az ismert okokból már nem teszem (bár meglehet, hogy hatvanötön túl újra jól rászokom, ha megérem, mit nekem akkor már a hosszú élet előre megírt titka, vígan füstölve keresem majd magam). És persze: szinte soha nem akkor mehetek haza, amikor akarok, hanem akkor, amikor menni kell.
Már a huszadik századelő publicisztikáit olvasva nagyszerű szerzőink közül többen azon keseregnek, hogy mennyire felgyorsult a világ. Ady az automobil és a vonat adta őrült száguldást okolja ezért, Csáth Géza azt írja, tűrhetetlenül rövidek a napok, hiába próbáljuk őket kinyújtani villanyfényes éjjelekkel. Ám Ignotus szerint – és talán ő tapint rá leginkább a lényegre – már a római és görög életrajzírók sem győzték volna a sok munkát, ha mindenki, akiből tehetségénél fogva nagy ember lehetett volna, jól be tudja osztani az idejét.
Mi, harmincon túli, automobilon száguldó, villanyfénynél is sokat dolgozó családanyák (sőt, fokozom: családapák) naponta az időbeosztás művészeivé leszünk. (Bár ezt a rómaiak talán már sohasem fogják megtudni). Én például mindig úgy érzem, nagyságom szavakkal szinte már le sem írható, ha időben rendbe került, ha megfőtt, ha tiszta, ha vasalt, ha már nem sír, ha játszik, ha sikerült megjavítani, megragasztani, felmosni, lefesteni, befejezni, elküldeni, átgondolni, újraírni, kiszolgálni, lefektetni, elaltatni, meghallgatni, megölelni és egy percre megszusszanni. De – mi tagadás – gyakran időben nem fő meg, nem vasalt, és a felmosás is holnapra marad. Eközben egy pillanat alatt lesz ismét péntek, és még mindig nem ihlettem munkára túl sok életrajzírót. De ha senki nem nyafog, mi több, viszonylag elégedett, talán ez sem olyan nagy baj. Az is viszonylag megnyugtató, hogy ritkán jutok el olyan helyekre, ahonnan ne akarnék hazamenni: így türelmesen várok még arra, hogy eleget tegyek későbbi önmagamról alkotott tizenhat éves kori elképzelésemnek. Egyelőre viszont úgy tűnik: a világ nemcsak harminc alattiakra és felettiekre oszlik, hanem olyanokra, akik akkor mehetnek haza, amikor akarnak, és olyanokra, akik nem.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!