2015. december 11., 21:572015. december 11., 21:57
Békés gyermekeim vannak. Legalábbis nem túl agresszívek, kezelhetetlenek. Vagy nem gyakran azok. Vagy mondhatni, hogy létezik náluk raplisabb gyermek is. Valahol, Európában. Azt a kevés időt, amit együtt töltünk, újabban megpróbálom letisztítani. A megelőlegezett szólongatást, a szidást, a folytonos irányítást tudatosan mellőzöm. Legyek én is a robogó szekéren, bízzam a lovakban, ne szorongassam a gyeplőt annyira, mert elvágja a kezemet. Van, hogy a lovak rángatnak, bokrosak. Olyankor a gyeplőt magamra kell tekernem. Már lett egy mély heg a mellkasomon balfelől. Lennék inkább magam ló egy időre! A lókisfiú és a lókislány azért rohannak, mert ... mert bennük van a lúpor... Nem értenek a szép szóból, nyilván a csúnyából sem. Szabadok, a játékban, a mostban élnek, önfeledtek. Irigységből kizökkentenénk ebből, pedig inkább azonosulnunk kellene velük.
Divat lett, hogy melldöngetve váltogatjuk közösségi oldalakon a profilképeink trikolórját, teadélutánok helyett szimpátiatüntetésre járunk. Miért nincsen olyan, hogy egy napon át a gyermeke(in)kkel szolidarizálunk? Felvállaltan. Kétévesünk kétségbeesett dühével, hogy-hogy nem értjük, amit kér, hogy azonnal mutassuk meg neki, milyen az a semmi... Négyévesünk gyilkos-jogos dühével, ahogy a Mikulás-zacskót szurkálja egy golyóstollal: miért nem hoztad azt, amit akartam, vidd vissza a manót, és azonnal hozz egy kutyát, aminek parancsolhatok!!! Én jó kislány voltam – döf még párat nyomatékul a gutaütéses, alkeszveres ábrázatba. Vagy majdnem iskolásunk fiús virtusával, amikor egyszerre gyűl fel benne a kiabálás és a verekedés, amit azért le kell vezetni, s kettő darab húg kapóra jön, elvégre két keze van.
Most pont jó ez az időszak a várakozásra. De ne arra várjunk, hogy mikor csinálod már egyszer az életben azt, amit mondok, fiam, mikor lesz rend a szobátokban.... stb., hanem az együttérzés idejére. Sokszor a családtagjainkkal a legnehezebb ezt megélni. Főleg a gyerekeinkkel, akik hálátlanok, mindent akarnak, nem tudják, milyen a munka, önzők... vagy csupán olyanok, amilyenek mi voltunk ekkora korunkban?
A találkozásra várakozhatnánk, a pillanatra, amikor kibontva a rosszalkodás burkából, hagyjuk megnyilvánulni a gyermekünket, s hálából ő is felismeri bennünk a legjobbat.
Van egy festményem. Dédanyámtól örököltem. Eredeti Rubens-másolatnak a másolata, amin az alkotó festéket és helyet (3x2 méteres az objektum) nem kímélve a szent családot örökíti meg. Jézuska még elég jól látszik, fénylik a képről, a családtagok jobbára megfeketedtek, de kivehetők a fényben. Mindez mellékes, az érdekes az, hogy eddig mindhárom gyermekem meg volt győződve arról a maga idejében, hogy ez a kép a mi családunkat ábrázolja, s a glóriás Kisjézus ő maga... Bánom, hogy idővel mindhárman kinőttek ebből a hitből.
Milyen jó lenne az advent arra, hogy emlékeztessük egy kicsit őket, mennyire ragyognak. Hiszen akkor voltak igazán képben, amikor azt hitték, hogy a képben vannak. Ahol meg kisjézusok vannak, ott magunk is máriásodunk és józsefülünk. Minden család szent lehet.
Barátom, látom a fejedet csóválod. Mondogatod: – Á, nem!
De ez a csodák ideje, gyere, forgassuk meg, és legyen: ámen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!