Mézzel édes az élet

Idén szeptember 4-én kezdődik a zsidó naptár szerint az újév, a Rosh Hasana. Két napból áll, a Gergely-naptár szerint szeptemberre szokott esni. A név jelentése “az év feje”, a zsidó hitrendszer szerint ezen a napon teremtette az Örökkévaló Ádámot és Évát, illetve ez az évfordulója az eredendő bűnnek is. Ezért a zsidó vallásban az újév nem a feltétlen ünneplésről szól, hanem készülődés a következő évre. Ezen a két napon az embernek végig kell gondolnia az elmúlt évet, meg kell próbálkoznia a múlt hibáinak kijavításával, illetve erősítenie kell magában az erényeket.

A hagyomány szerint Rosh Hasanakor minden élőlény elvonul Isten előtt, aki mindenkit beír egyik könyvébe a három közül. Az első könyvbe az igazak kerülnek, a másodikba a gonoszak, a harmadik könyvbe a közepesek. Isten élettel ajándékozza meg mindazokat, akik az elsőbe kerülnek, halállal sújtja a másodikba jutókat. A közepesek haladékot kapnak, róluk egy év múlva derül ki, hogy bekerülhetnek-e a jó könyvbe vagy sem. Az ezen a napon hozott döntés azonban nem végleges, az emberek tíz nap haladékot kapnak, hogy megbánják bűneiket, átgondolják cselekedeteiket, és megfogadják: a következő évben jól viselkednek majd. Az újévet kilenc bűnbánó nap követi, az utolsó a Yom Kippur, az Engesztelés Napja. Ezen a napon a sors könyvei becsukódnak, az ember sorsa egy évre megpecsételődött.

A Tóra előírása szerint az ünnepen kötelező meghallgatni egy kóser állat szarvából készült kürt, a sófár hangját. Egyik magyarázat szerint azért, hogy az emberek felébredjenek, és elkezdjék a bűnbánatot. Egy másik magyarázat szerint a kürt misztikus hangjára megnyílik az ég, és az imák, könyörgések közvetlenül az Örökkévalóhoz jutnak.

Ehhez az ünnephez is, mint az összes Tóra által előírthoz, szigorú étkezési szabályok és szokások kapcsolódnak. Talán nincs még egy olyan vallás, mint a zsidó, amelyben a különböző ünnepekhez ennyire szorosan kötődnének a hagyományos étkezések. Túl azon, hogy valami kóser, azaz fogyasztható vagy sem, a Tórában az is meg van határozva, hogy mit mivel, melyik napon lehet enni, sokszor egészen pontosan, ételekre lebontva. Az alapanyagoknak, ételeknek, de sokszor azok alakjának is szimbolikus jelentőségük van.

Újévkor például azért, hogy a következő év édes legyen, általában minden ételt mézzel ízesítenek. Áldáskor mézet használnak só helyett, illetve mézbe mártott almát esznek. A hagyományos kalács, a barchesz nem hosszúkás, hanem kerek. Rosh Hasanakor kötelező a gránátalma,
amely a 613 magjával emlékeztet arra, hogy ennyi tórai parancsot kell betartani. A sok édes, kerek étellel kívánják elérni, hogy a következő év is kerek és édes legyen.

A következő saláta ideális lehet akár újévre is, de persze bármikor elkészíthető. Önálló előételként vagy húsok mellé, köretként is megállja a helyét (bár ekkor már nem kóser, hiszen tejes és húsos dolgokat nem lehet együtt enni.). Különlegességét a narancsvirágvíz adja, török boltokban vagy nagyáruházakban nem túl drágán lehet kapni. Érdemes beszerezni egy üveggel, sokáig elég, és egészen különleges ízű süteményeket, salátákat készíthetünk vele. A receptben előírt mennyiséget mindenképpen tartsuk be, a narancsvirágvíznek egészen átható íze van, zavaró, ha nagyon tolakodó egy ételben.

 (egigeropaszuly.blogspot.com)

Narancsvirágvizes murok
Hozzávalók: 50 dkg murok, 5 dkg vaj, 1 tk méz, 1 ek aprított menta (ha nincs friss, jó a szárított is), 4 cikk fokhagyma, só, 1 ek narancsvirágvíz
Elkészítés. A murkot a reszelő legnagyobb lyukán lereszeljük, sózzuk, és a vajon állandóan kevergetve puhára dinszteljük. Közben a mentát összekeverjük az összetört fokhagymával, a narancsvirágvízzel, a mézzel és a mentával. Ha a murok puha, ráöntjük az öntetet, ha kell, sózzuk, és 2-3 órát minimum, de inkább egy éjszakán át pihentetjük, hogy az ízek összeérjenek.