Hűs joghurtlevesek forró nyárra

Kilencvenkilenc éves nagyapám azt szokta mondani, hogy nem kell olyan nagy ügyet csinálni abból, ha az átlagosnál melegebb vagy hidegebb van, mert az ő gyerekkorában is volt elviselhetetlennek tűnő kánikula és a szokásosnál nagyobb tél. Valószínűleg ebben is igaza van, meg aztán én is emlékszem olyan nyárra, amikor nagyon nehéz volt elviselni a hőséget. Amire nem emlékszem viszont, hogy ilyenkor miket főztek a nagymamák. A vakációkban ugyanis ők voltak a szolgálatosak, az egész család ott ebédelt.

Nagymamának persze nem jelentett nehézséget a 40 fok, hiszen ő már reggel hatkor vissza is jött a piacról, és legkésőbb fél nyolcra megfőzte az ebédet, minden nap frisset. Szóval melegben is enni kell valami, lehetőség szerint két perc alatt elkészülő ételeket. Rengeteg párolt zöldséget, lecsót, és ez az évnek az az időszaka, amikor több levest eszünk. Olyat, ami nem gyümölcsből készül, azt ugyanis a mai napig nem tudom felfogni, hogy mi abban a jó, ha desszerttel kezdődik az ebéd.

A nyári leveseink alapja idén leginkább a joghurt. A bolti natúr vagy az itthon készített sűrű, úgynevezett görög joghurt. A második sem nagy ördöngösség, csak több idő kell hozzá. Ha nincs itthon kész sűrű joghurt, akkor a sima boltiba szoktam keverni egy kevés kukoricakeményítőt, egy tojássárgáját, meg egy csipetnyi sót. Így nem csapódik ki a forró levesben.

A sűrű házi joghurthoz a boltit beleöntöm egy sűrű szövésű konyharuhába vagy zsákba, és 24 órát hagyom csepegni. Sűrű, már-már krémsajtra emlékeztető tejtermék lesz a végeredmény. Ha ezzel akarok főzni, szintén belekeverem a tojást és a keményítőt.

Amennyiben még ennél is jobban elkap a hév, a joghurtot is itthon készítem: minőségi házi tejet felforralok, lehűtöm kb. 40 fokra, és literenként egy deci, teljesen natúr joghurtot keverek bele, majd néhány órán keresztül meleg helyen tartom.

Az így elkészült házi finomságokkal aztán kedvemre játszom. Ha csak hűvös desszertre vágyom, a hideg gyümölcsöt (szilvát, barackot, körtét, málnát, áfonyát) összeturmixolom a hideg joghurttal, esetleg pici mézzel édesítem. Fogyasztható lefagyasztva fagyiként is. Reggelire, vacsorára a sűrű joghurthoz apróra reszelt zöldséget (murkot, jól kinyomkodott cukkinit, karalábét, zellert) keverek, kedvem szerint ízesítem zöld vagy egyéb fűszerekkel, és már kész is.

Kedvenc joghurtos levesünk a mentás borsóleves. Ha nincs sok időm, akkor annál még egyszerűbb a joghurtos paradicsomleves, a gazpacho keleti rokona. A paradicsomot lehéjazzuk, kiszedjük a magokat, majd összeturmixoljuk a joghurttal, kevés citromlével, sóval, borssal, esetleg kevés erős-paprikával ízesítjük. Tetejére csepegtethetünk jó minőségű, finom olívaolajat, és megszórhatjuk koriander- vagy petrezselyemzölddel.

A mentás zöldborsólevest nyugodtan főzhetjük fagyasztott borsóból, senki nem fog fennakadni rajta.

 (egigeropaszuly.blogspot.com)

Mentás zöldborsóleves
Hozzávalók:40 dkg zöldborsó, 6-7 dl zöldségalaplé (zöldségleves, esetleg zsírtalanított húsleves), 4 dl joghurt, 3-4 szál menta (ha nincs friss, szárítottal is finom lesz), 1 hagyma, 1 tojássárgája, 1 kávéskanál kukoricakeményítő, 2 ek olaj, 2 ek vaj, só, bors.
Elkészítés: A hagymát vékony szeletekre vágjuk, majd a forró olaj és vaj keverékén megdinszteljük. Rádobjuk a zöldborsót és az apróra vágott menta nagyobbik felét, és néhány percig kevergetjük. Felöntjük kevés alaplével, és puhára főzzük. Közben a joghurtot összekeverjük a keményítővel és a tojássárgával, és félretesszük. Ha a zöldborsó kihűlt, simára turmixoljuk, felöntjük a maradék alaplével, belekeverjük a tojásos joghurtot, és felforrósítjuk. Megszórjuk kevés mentával, és azonnal tálaljuk.