A Hype Culture étterem konyhájának főcsapásiránya a népszerű mediterrán, azon belül is az olasz gasztronómia
Fotó: Borbély Zsolt Attila
A legnagyobb erdélyi nagyvárosokban – Kolozsváron, Temesváron és Brassóban – a vendéglátószektor meghatározóan román kézben van, a bánsági nagyvárosban egyetlen magyar étterem sincs. Közös jellemzőjük a román tőkével működő nemzetközi, kozmopolita konyha és dizájn.
2022. január 25., 08:572022. január 25., 08:57
Politikusok és civilek egyaránt nekiszögezték már a nemzeti autonomista tábor vezetőinek azt a kérdést, miként lehet egyszerre támogatni a magyar nemzetállamot és a román devolúciót, federalizmust, illetve az autonómiák rendszerét. Holott a válasz pofon egyszerű: a magyar nemzeti érdekek mentén. Csak naiv, antipolitikus idealisták hiszik azt, hogy attól, hogy ők következetesek minden élethelyzetben a világ megjavul és mindenki megtalálja a maga számítását. Erről szó sincs, kőkemény érdekharc folyik a nemzetek között, és egy nemzetelvű politikus célja nem egy képzeleti becsületrend elnyerése, amit a következetességért ad majd át élete végén egy nemlétező nemzetközi objektív bizottság, hanem a saját nemzet létesélyeinek optimizálása, annak kifürkészése, hogy miképpen lehet az adott geopolitikai csillagállásban a magyar érdekeket a leghatékonyabban érvényre juttatni. Ilymódon az is könnyen belátható, hogy
Az erdélyi háromszázezres nagyvárosokban – Kolozsváron, Temesváron és Brassóban – a vendéglátószektor dominánsan román kezekben van. Kolozsváron működik ugyan több magyar vendéglő, Brassóban egy karakteresen magyar, Temesváron egy sem. Az olasz tőke és kulináris tudás mindhárom városban jelentős mértékű, de a meghatározó irányzat mindenütt a román tőkével működő nemzetközi, kozmopolita konyha és dizájn.
melyek, lássuk be, nagyobb örömet nyújtanak nekünk, mint a nevükben és berendezésükben karakteresen román jellegű vendéglők, ahol többnyire középszerűen elkészített sablonételeket ehetünk.
Rákos cukkini aranydurbincs
Fotó: Borbély Zsolt Attila
A három erdélyi nagyváros vendéglátásának szintemelkedése az elmúlt tíz évben igencsak látványos. 2010-ben e városok messze álltak attól, hogy beérjék Szegedet, Pécset, Miskolcot, Győrt vagy Debrecent a vendéglátás színvonala és változatossága tekintetében. Ma már Brassó egy szinten van a legnagyobb anyaországi vidéki városokkal, Kolozsvár és Temesvár pedig elhúzott mellettük. Nem annyira a csúcsok csúcsait illetően. Olyan étterem, mint a debreceni Ikon vagy a szegedi Alabárdos Temesváron, Brassóban nincs egyáltalán, Kolozsváron is csak a Baracca hasonlítható össze velük. Nagyon erős viszont a tisztes közép, azok a helyek, ahol korrekt alapanyagból dolgoznak, és jó minőséget tesznek az asztalra. Arról a szintről beszélek, amit a román Gault Millau-kalauz jellemzően 10 ponttal jutalmaz a húszas skálán. (Tegyem hozzá: e skálán a 20 pontot többnyire ki sem adják, a 17–18 pontos éttermek az átlagember számára elérhetetlenek, a 13–14 pont már fine dining helyeknek jár jellemzően. Temesváron a legmagasabbra értékelt, egyébként kiváló a Vinto-nak mindössze 11,5 pontja van, Brassó legjobbjának, a Bistro De ’Arte-nak 12,5.)
A 10 pont körüli erős középvonalhoz tartozik egy nemrég nyílt étterem, a hajdani Lenau utca és a Városháza utca sarkán működő Hype Culture. Korábban évtizedekig Colt, azaz „sarok” néven működött itt egy bár, mely az utóbbi években sushit is kínált. Az új csapat nemcsak új névvel, de új dizájnnal és új ételkínálattal jelentkezett.
A konyha főcsapásiránya a méltán népszerű mediterrán, azon belül is az olasz gasztronómia, de van egy spanyol tapas-soruk is. Kínálnak többek között klasszikus tojásreggeliket, tonhal- és marhatatárt, gesztenyés és pancetta-poros sütőkrémlevest, vargányakrémlevest szarvasgombás kecskesajttal és kakukkfűvel, pasta-kat, rizottókat, salátákat, steakeket. A többnyire megszokott sertés-, pulyka- és csirkeételek mellett tartanak bárányhúsból, halakból és tenger gyümölcseiből készült fogásokat is. A tapasok műfajában rendelhetünk például sült padron-paprikát, polipot, fokhagymás zöldfűszeres rákot, kroketteket.
Állagra, ízre kiváló desszert pazar töltelékkel
Fotó: Borbély Zsolt Attila
Az italfront vegyes képet mutat. A borkínálat korrekt. Mintegy negyven bort tartanak a tágan értelmezett Erdélyből, a Kárpátokon túlról, Olasz- és Spanyolországból, valamint Moldova Köztársaságból. Ezek negyedét pohárra is kimérik. A töményválasztékban szerepel néhány prémium whisky, rum, gin és pálinka, a konyakszortiment néhány standard tételre szorítkozik. Gyenge pont a sörkínálat.
nemcsak a lassan országos, sőt, nemzetközi hírnévre szert tevő Bereta működik a városban, de olyan remek kis főzdék is, mint a One Two vagy az Owl. Ezeknek nyomát nem lehet látni az itallapon.
Az árak értékarányosak. Reggelik 16 és 23, előételek 29 és 45, tapas (a tapas a „tapa” többes száma) 20 és 38, főételek 29 és 190 (utóbbi a spárgás, szarvasgombás „gold” marhasteak), desszertek 22 és 28 lej között kaphatók. A kiszolgálás udvarias, szakszerű, szolgálatkész, rugalmas, figyelmes.
Nem az adag, hanem
a minőség perdöntő
Kóstoltam egy rizses pulykaegytálat, ami élvezhető volt, de egyben felejthető is, a fogást asztaltársam rendelte, nagyon visszafogottan próbáltam utalni rá, hogy válasszon mást, de ragaszkodott az általam nem favorizált szárnyashoz. (Rauf Sven Tamás gasztroblogger kollegával egyetértésben a pulykát tartom a legérdektelenebb alapanyagnak. Legutóbb talán a kilencvenes években rendeltem pulykaételt, egy jobbacska pulykanyaklevest a budapesti Komjádi uszoda földszintjén működő olasz étteremben.)
Jómagam
Nem vagyok egyébként adagfetisiszta, egy étterem színvonalát véletlenül sem az adag határozza meg, sőt, a minőségi helyeken általában mérsékelt az adag, de halból jól esik, ha kap az ember annyit, hogy legalább valamennyire lakjon jól tőle. Itt négy szépen megpucolt, termetes, friss, ízletes rákot adtak, s két durbincsfilét kellemes fűszeres paradicsomos mártásban, visszafogottan hőkezelt, jó tartású cukkinivel. A rákra külön is érdemes visszatérni, még színvonalasnak mondható helyeken is találkoztam már olyan rákkal, melyben benthagyták a tápcsatornát.
Zárásként az étterem „signiture” desszertjére esett a választásom, társam szemezett a creme brullée-vel, de végül nem rendelte meg.
mind frissen, mind pedig természetes ízű krém formában. A kompozíciót ehető arannyal díszítették, aminek ugyan íze nincs, de megpiszkálja a fogyasztó sznobizmusközpontját, megadja fényűzés illúzióját. Eme apróságnak inkább esztétikai értéke és gesztusjellege van, azt sugallja, hogy itt nem spórolnak a drága hozzávalókkal.
Összességében sikerült a helynek annyira meggyőznie minket, hogy kíváncsiak legyünk mind a tatárjaikra, mind a tapas-választékra, mind pedig a komolyabb húsételeikre, legfőképpen persze a bárányra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.
A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!