
2015. május 30., 09:192015. május 30., 09:19
Milyen nagyszerű lenne, ha legalább performansz jelleggel kikopna a világból egy csöppnyi kis időre a tárgyiasított testek őrülete, ha mondjuk nem volna nekünk ez a hónapokig tartó riogatás a fürdőruhaszezonnal.
Mert semmi sem áll távolabb a női gondolkodástól, mint a tárgyként szemlélt test. A nő, a mindenkori ezt képtelen önálló egységként kezelni, nem tud eltekinteni például a hasizmok mögött megbújó embertől. A nő, a mindenkori tőle teljesen idegen módon mégis folyamatosan testének fenyegető árnyékában él, energiáinak jelentős része e test körvonalainak fenntartásával vagy éppen megváltoztatásával telik, és mindez nem főként belső késztetés, hanem állandó külső kontroll mellett.
Már jóétkű óvodás lányaikat riadtan szemlélik az anyák, s e lányok később is folyamatosan ellenőrzöttek: ha kerekednek azért, ha nem híznak, azért. Sokan nem a kisbabát nézik a gyermekágyas nő mellett, hanem azt vizslatják, milyen lett az alakja a kismamának. Pedig a szülés – hogy felejtjük ezt a régi tudást – megvisel, soha senkinek nem lesz jobb utána a teste, sőt olyan sem, mint amilyen azelőtt volt. Hiába a visszavékonyodott alak, a büszkén viselt miniszoknya, valami valahol emlékeztet arra a hatalmas igénybevételre, amely egy másik élet kihordásának és világra szülésének a velejárója. Később a test óhatatlanul romlani kezd, nehéz elfogadni a pirosló-kéklő hajszálereket, a szaporodó anyajegyeket és foltokat, a színek fakulását, a bőr megnyúlását.
Az érintett nő, a mindenkori és főként a kelet-európai közben élete szinte minden fázisában otthontalannak érzi a testét: látjuk például a strandon, hogy a szép testű fiatal lányok gyakran még frusztráltabban viselik a fürdőruhát, mint a romló korosabbak. És ha alaposabban körülnézünk odakinn: tényleg igencsak romlók a korosabbak. Vajon mi lehet az oka annak, hogy miközben a magazinok ostorozó fröcsögése, kondidzsihádja, az életmód- és sportpropaganda, a gasztrobiznisz, a füttyögő építőmunkások, az átható tekintetű volt osztálytársak mind megszállottan a szép testet keresik és követelik, mégis korán buggyannak a hájak, kopnak a térdek, ereszkednek a tokák és önmaguk árnyai az egykori izmok?
Egy női magazinban most azt mondanánk talán: mert egy idő után mindenki megtanul örülni annak, ami az övé. (És a következő oldalon a Katicának sikerül: hat lépésben a formás popsi felé című cikket közölnénk.) Ha népszerű pszichoguruk lennénk, talán azt mondanánk, mert mindenki lusta kanapélakó gyávanyúl, aki hájat növesztve védekezik az ellen, hogy bátran szembenézzen önmagával. Ha életmódguruk lennénk azt mondanánk, mert mindenki önigazoló tésztaarc, és nem mozog, és nem eszik tökmagolajas salátát zabkásával. Ha pedig a legköznapibb érvet idézzük: mert nincs idő és nincs pénz a testtel való foglalkozásra. Mindez igaz, de valahogy ezek az érvek mégsem elegendők.
A hibáztatás, a bűntudatkeltés, az uniform elvárásrendszer még senkit nem ösztönzött hatékonyan semmire, és az a baj, hogy a fogadd-el-a-tested-olyannak-amilyen is erőltetett mantra csupán, és nem visz előre. Az eredmény remekül látszik, ha kimegyünk a strandra. Megoldást persze nem tudok, talán jó lenne kicsiben kezdeni valamiképp: apákkal, akik mellett lobogó hajú, gyönyörű királykisasszonyoknak érzik magukat a lányaik, tornatanárokkal, akik nem habzó szájú diktátorok, hanem ösztönzik a mozgás örömét, és sok példamutatással, megerősítéssel, biztatással mindenhonnan. Nem a szép testért, hanem a komfortos testérzetért. Mert akkor mindegy, hogy jön-e a fürdőruhaszezon.
Pár napig még kitart a csapadékos, hűvös időjárás, húsvétra azonban kellemesen meleg, napos idő várható, 20 fok körüli csúcshőmérséklettel.
A bárányhúsból készült étkek sok erdélyi család húsvéti ünnepi menüsorozatának elmaradhatatlan alkotóelemei: ilyen a bárányfejleves, töltött bárány, vagy a belsőségekből készülő bárányfasírt.
Táj, zene és belső képek találkoznak Rácz Magda munkáiban. A Székelyföldről indult alkotó évtizedeken át rajztanárként dolgozott, miközben festett, grafikákat készített és szőtt.
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Tóth László kézdivásárhelyi újságíró halk szavú ember: székely lévén akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Úgy tűnik, ez kissé zavarja is, s ha nem kívánja verbálisan közkinccsé tenni gondolatait, azokat papírra veti.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Feleségként biztosították a hátteret, ápolóként segítettek, fegyvert ragadva csatlakoztak a harcokhoz. Az 1848–49-es szabadságharc asszonyait a korabeli lapokból, a visszaemlékezésekből ismerhetjük. A Teleki Tékában kiállítással tisztelegnek előttük.
Az elmúlt napok kellemesen meleg tavaszias időjárását az előttünk álló egy hétben néhány fokos lehűlés váltja fel, a nappali csúcsértékek nem haladják meg a 11–13 fokot. Erőteljes felhőképződésre, elszórtan esőre, záporokra kell számítani.
Miközben Traian Băsescu volt államfő reálisnak tartja, hogy Irán beváltja fenyegetését, és megtámadja Romániát az amerikai katonai eszközök befogadása miatt, szakértők óvatosságra intenek a kérdésben.
szóljon hozzá!