2016. február 14., 21:322016. február 14., 21:32
Szűk száz év alatt egy csomó szavunkat sikerült kiürítenünk, talmi tartalommal telítenünk, illetve negatív kicsengésűvé változtatnunk. A fegyelem, fegyelmezés kifejezéseink az utóbbi csoportba tartoznak. A fegyház, fegyenc, sőt a fegyver lettek ezekre a szavakra a legközelebbi asszociációk.
Kínosan kerüljük ezeket a kifejezéseket, ha mégis találkozunk velük, lelki szemeink előtt pofonok lilás pálmafalenyomata sejlik fel, meg fűtőtest zugában kucorgó megfélemlített kisgyermek. Legszolidabb változatban meg egy fentről nézve békegalambot formázó, félezer vágottszemű kislányból álló csoport, vagy egy csupaizom, bús szemű, román olimpikon kislegény képét idézzük fel...
Minek ez a képmutatás? Egy szó nem lehet önmagában gonosz. A mi túlkapásainktól válik azzá.
Még emlékszem arra, amikor iskolás koromban a padban egyik kezünket hátra téve, másiknak a mutatóujját a szánkra helyezve kellett várnunk a tanítónőt. Nem volt sem fájdalmas, sem megalázó. A körmös, tenyeres igen, de azt csak egyszer kaptam, és nem a tanáromtól, hanem a nagyanyámtól...Volt továbbá még egy nadrágszíjas verés is, amit nagyapám követett el, s ami annyira megsínylette bimbódzó egómat, hogy máig sem tudok rá visszaemlékezni. Aztán a zongoratanárnő képe rémlik fel, nem az arca, csupán a keze, benne a tőrhegyesre faragott tintaceruza. Valahányszor félreklimpíroztam, lecsapott. Összpontosítás, összpontosítás – rikácsolta. Ez is történt, ha már én nem tudtam, ő pontosított engem össze-vissza. A piros szúráspontok a következő órára eltűntek.
Aztán gyerekeim lettek. Nem foghatom tapasztalatlanságra, s nem is vagyok büszke rá, de fiam nagyjából tíz pofont kapott már tőlem életében. Főként akkor csaptam le rá, ha valamelyik húgát bántotta. De erről is leszoktam már. A szómágia legalább ilyen hatásos... ha azt mondom neki, hogy most legszívesebben jól szájon vernélek, eléggé megszeppen. Lányaim megúszták. Nem hiszek sem a kézre csapás, sem a fenékporolás áldásos hatásában. A nyaklevesről például sokáig azt gondolták, hogy nyakas karajból készül...
Márpedig fegyelem kell. Elsősorban önfegyelem. Ha van önfegyelem, részünkről nincsen fegyelmezési kihágás. Korlát is van persze, hogy minél nagyobb teret bejárhassanak a mieink, és bele ne szédüljenek a való világ feneketlen szakadékába, hiszen nem alakult ki még bennük a tériszony. A másik fontos elem a fegyelmezésben a figyelem. Figyelnem kell őt ahhoz, hogy megértsem, ahhoz, hogy tudjam, milyen celofánba csomagoljam számára a szabályokat. A siker titka talán egy új kifejezésben rejlik, a „személyre szabott fegyelmezésben”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!