
A szexualitásban az a lényeg, hogy élmény legyen az együttlét. Az odafordulás, a törődés, a gyengédség elengedhetetlenül fontos az aktusban részt vevők számára, akik lehetőleg csak ketten legyenek – tartja Farkas Tibor szexuálpszichológus. A budapesti szakember harminc éves pályafutása alatt mintegy négyezer hozzá fordulón segített, leggyakrabban „gyorstüzelés”, merevedési zavarok és orgazmusproblémák miatt keresték fel rendelőjét.
2014. október 19., 09:292014. október 19., 09:29
Ki gondolta volna, hogy a sikeres kimenetelű szex egyik legnagyobb ellensége a sör, amely álmosító hatású lupulint tartalmaz, az álmos hímtag pedig vagy csupán gyorstüzelőnek jó, vagy hamar félárbocra ereszkedik, ami ugye a legodaadóbb és legodafordulóbb befogadást is meglehetősen elkedvetleníti. Szexelni tehát csak akkor szabad, ha az ember nem részeg, nincs belőve és nem halálosan fáradt. „Ha rendszeresen alkoholos állapotban csinálod, biztos, hogy szexológusnál végzed” – figyelmeztet a szakember. És – most jön a jó hír, uraim! – az a fontos, hogy mit tud a pénisz (és tulajdonosa), nem az, hogy mekkora: hiszen, mutat rá Farkas, „ki az a nő, aki szereti, hogy kisámfázzák?” A megfelelő tudás alapja pedig a sok gyakorlás, ráadásul a működési rendszert működtetői szinten is fenn kell tartani. Egymás szeretgetésén túl mindehhez önmagunk szeretgetése is nagyon fontos, testünk működésének megismerése, a férfiaknál a maszturbáció elnyújtása is. A szakember azt mondja: olyan nincs, hogy valaki egy óráig bírja, aki ezt állítja, hazudik. Viszont törekedni kell az „optimális benntartózkodási idő” elérésére, ez mintegy 15-20 perc.
Egy párkapcsolatban a meglévőből kell gazdálkodni, és ez nem lehetetlen, nyugtat meg a szexuálpszichológus. A hevületet fenn lehet tartani, ha nem is mindig ugyanazon a szinten. De a szintkülönbség nem gond, teljesen emberi dolog, a fontos, hogy szakadás ne legyen. Ha azt akarjuk, hogy működjön a dolog, abbahagyni nem szabad, muszáj csinálni. A szexualitás örökös tanulási folyamat, nincs olyan jó szex, amit nem lehetne még jobbá tenni.
Farkas Tibor sokfelé előadott már a világban, talán legérdekesebbnek és a leginkább követendőnek a japán tapasztalatot tartja: ott ugyanis naponta szeretkeznek a párok, általában reggel. Mindez csodákat tehet az emberrel, főként abban a vonatkozásban, hogy egész napunkra kihathat a tény: „engem ma már szerettek”. Ezért nem is a bevezetés, a befogadás része a legfontosabb a gyakori összebújásnak, hanem az együttlét, a kontaktus, a megértés, az együttgondolkodás – ez teljesíti ki leginkább az embert, legyen akár nő, akár férfi, és sajnos ez az, ami leginkább hiányzik a mai kapcsolatokból. Egyébként, mutat rá Farkas, a férfi legérzékenyebb pontja – talán nem is gondolná a kedves olvasó – az arca, próbáld megsimogatni: „a tenyeredből fog enni” – tanácsolja a hölgyeknek. Farkas Tibor nagyon hisz a szerelemben, amelyért bizony, tenni kell. Rá kell nézni a partnerre, őszintén felé kell fordulni, észre kell venni őt, és olyat mondani neki, ami tényleg megérinti, ami számára tényleg jó. „Közöld a másikkal, hogy szereted, de úgy, hogy annak legyen tartalma” – mondja. Nem kell manőverezni, mindenki vállalja fel önmagát olyannak, amilyen. Hiszen egy kapcsolatban mindig benne van a szakítás lehetősége, fölösleges megjátszani magunkat.
Szexuális kultúránk kialakulása persze nevelés függvénye – a japán példához visszatérve: ott már 9-10 éves korban tanítják a lányoknak, hogyan viszonyuljanak a férfiakhoz (arról nem
esett szó, hogy a férfiaknak is tanítják-e, miképpen viszonyuljanak a nőkhöz, de reméljük, hogy ez fordítva is igaz). Miközben mifelénk nem feltétlenül társulnak pozitív fogalmak a szexualitáshoz. Még a fantázia kialakulását is gátolja a nevelés, pedig – ahogyan sommásan megjegyzi – „ha a fantáziát is korlátozzuk, akkor mi a fészkes fenét akarunk?” Talán megfontolandó: mindenki teljes értékű szexualitással születik, a szociális tanulás rontja azt el.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!