2015. augusztus 21., 12:542015. augusztus 21., 12:54
Fiatal, nem tudja még. Hogy van-e lényeg a szándék mögött. Szándék a mozdulat mögött. Gondolat a mondat mögött. Érzés a mozdulatban. Előképzés a csókolatban. Hogy a kacér facér arc kit takar? Hogy Jani-e a Jani és Kati-e a Kati? Bizony, ez néha nehéz. Hogy tényleg így? Hogy őt vajon? Vagy benne valaki mást? Hogy őt csak valamiért? Egyet azért tud, olvasta (meg különben is): hogy egyszer csak jönni fog. Egy honleány, egy honlegény (szép, okos, szerény – vagyona másodlagos). De néha külföldi is megteszi. Bár a többség ritkán gondol szerelmi határátlépésre, az elején legalább. (Ha ő az enyém, ismerje a pufulecet és Markó Bélát.) No, a lényeg, hogy tudvalevő, az élet hepi: egyszer majd valaki boldoggá teszi.
Fiatal még, de tudja már. Hogy ha Jani Jani is volt, és ha Kati Kati is volt, az igazi, néha mégsem az, aki. Hogy magától is befejeződik egy mondat, egy mozdulat. Hogy talán jobb lenne, ha lógna a levegőben, és mégis lezárul a moccanat. Utána ugyanúgy űr marad. Hogy nem lesz közös, ami sosem volt az, hogy Jani, hogy Kati közelre nem lát, ha messze néz. Hogy Markó Béla könnyen a múlt ködébe vész. Pufulec maradt még, de rövidest egyedül eszi. Egyszer majd valaki boldoggá teszi.
Nem olyan fiatal már, lassan középkorú. Sokat tud, de valahogy nem eleget. Persze azért nem kevés, amit. Tudja (és persze olvasta is), hogy minden Jani és minden Kati mögött egy Feri, egy Rozi lapít. Aki előlép, ha eljön az idő. És eljön, mert gyorsan telik. Ki mint lép, úgy halad. (A pufulec marad.) Szépen haladnak a fiatalok. Amit lehet, meg kell osztani. Párosan szép. A te életed, azt csinálsz vele, amit akarsz. De ne vidd a sírba anyukát, és óvjad apádat, hisz olyan zsémbes. Hozzad a sok szép unokát. Mondjanak verset a szomszédoknak, otthon csöndesen legyenek el. Igen, néha hosszú lesz az út hazafelé. Jó, ha Feri, ha Rozi szereti a lízingelt autót vezetni. S ha sok száz kilométeren át teszi ezt szótlanul, a recept lehet, hogy megfakul. Nem olyan fiatal már, valami kéne még. Valahogy nem elég. Valami hiányzik neki. No, de legbelül egy gondolat sejteti: egyszer valaki boldoggá teszi.
Nem fiatal már, ötvenes. Egyre kevesebbet tud, azt sem biztosan. Nem hitte, hogy így lesz, de valahogy minden bizonytalan. A kisbolt hétvégén sem zár. Negyedannyi cukorral készül a baracklekvár. Nagy gyerekei, nagy lakása lett, másak a szobák, másak a hangok, a helyét nem leli. Nem olyan, mint rég volt a Rozi, a Feri. Pedig Rozi sokat ad, főz, süt, tereget, számlát befizet. Mint mondtuk már, autót vezet. Takarítja a sok szobát. Átpelenkázza anyukát. És ugyanúgy, hát persze, jó fiú a Feri. Az autót szervizeli, a pénz javát megkeresi. A smarttévét beállítja, a kertet avartalanítja. És mégis, tán a kínai horoszkóp teszi, sárkány lett a Rozi és oroszlán a Feri. Mindene több, de kevesebb jut neki. Egyszer majd valaki boldoggá teszi.
Idős lett, és tudja már. Hogy éppen az a buli: a honlegény, a honleány csupán egy jó sztori. Hogy kevés mondat mögött van gondolat, de amit mond, az megmarad. Ja, és a mozdulat főként tapasztalat. Tudja már, hogy párosan vagy páratlanul, pártosan vagy pártatlanul, megosztva vagy osztatlanul valami mindig hiányzik piszkosul. (Ne büntesse ezért, biztos úr.) De most már így is megteszi. A lakása hatalmas neki (temetőben nyugszik a Rozi, a Feri). Egyszer majd valaki. Teszi-veszi. Eszi, nem eszi...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!