
Ahogy telik az idő, amit nem mérek, úgy szaporodnak a sohamárok. Némelyik mély, mint az éj vagy a Marianna-árok. Például sohamár úgy fesztivál, hogy bele ne gondolnék, sírva vár a három vagy legalább egy, az anyáknál ez már egyre megy.
2015. szeptember 19., 14:392015. szeptember 19., 14:39
Ahogy telik az idő, amit nem mérek, úgy szaporodnak a sohamárok. Némelyik mély, mint az éj vagy a Marianna-árok. Például sohamár úgy fesztivál, hogy bele ne gondolnék, sírva vár a három vagy legalább egy, az anyáknál ez már egyre megy.
Sohamár úgy tükör, pocsolya, kirakatüveg, hogy ne vihogjanak a párkák szembe, míg már sérti a füled: Ránc- ránc-eszterránc, bizony véges a körtánc! Úgy hiszem, azt a kérdést is hiába teszem-veszem, hogy: hová tűnt a hasfeszem? Sohamár vészmadár, meg sem lep, hogy minden percedet belepi a moha, sár? Az illanó bájak, kecsek űzése közben tudom, már nem leszek nemesebb, bár sohasem voltam egy Nemecsek...
Sohamár úgy kimondani nem tudjuk, hogy: szeretlek, hogy eszünkbe ne jutnának mások, kiket nem szeretnek, meg azok a nekünk drágák, kik múlt időben tették velünk, de szétszéledtek napnyugatnak-keletnek, vagy talpunk alatt pihennek...
Nem riaszt fel többé az a mocorgás – akár egy gyomorkorgás –, mikor bentről fürge ujjacskák morzézzák, hogy b-o-l-d-o-g-s-á-g. Sohamár egy vadiúj kicsi lány, Ida, vagy egy lurkó, neve vita... lenne... Nem, nem, nem, a gondolatot is elvetem. Jaj, mit beszélek, dehogy vetem! (Még a végén kikel nekem.) Inkább minden ilyen vágyamat elvetélem. Három gyermek elég legyen.
Ilyen ez, vedlés-változás, bebábozódás, szárnyalás. Az anya élete búcsú, a most született tündéranyától, a tejillatú kismamától, a lógó tréninggatyás, szabadságoló kisgyerekes anyukától, meg persze a babahájtól, gügyögéstől, totyogástól.
Lego helyett meló... s az a gyötrő való, hogy nehéz ez a váltás, mármint a munkába állás. Még akkor is okozhat álmatlan éjszakát, ha a munka szinte hobbi, szenvedély. Sőt, talán ilyenkor még nagyobb a veszély, mert ketté kellene szakadni. Vasalj, beszélj, nevelj, remélj, gyermekednek élj, és közben a munkában meg ne állj! Mindezt persze pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen... (Üzenem, kívánhatsz egyet, nem megy az a csillag már sehova, dögfáradtan lehull, egy bokor tövében fekszik álmatlanul.)
Ha egy pillanatra is megállsz, sohamárok hada tör rád, látom, már harmatos a szempillád.
Az enyém is, és ahogy túráztatom az ujjam a klaviatúrán, előttem betűörvény kavarog, s a sohamárból pillangóként kibújik, hogy: hamaros. Nagyot rándul bennem a világom. Hamaros(t) mindent lehet újra vagy először?! Ezek szerint mindig van második lehetőség? Hogy a hamaros egy év múlva lesz, vagy fél évszázadot kell várni rá, az más kérdés. Lesz friss, celofántba csomagolt szerelem, porcelán kép a tükörben, munka pontosan, szépen, mendegélő kiscsillag az égen, lehetek én még Nemecsek, és lehetne akkor egy vadiúj kisbaba is, Ida, vagy egy legényke, akinek neve vita...
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!