Sérültekért, idősekért, hontalanokért

A teológusokat sokan naphosszat zsoltárokat éneklő, Bibliát és görög, latin fordításokat tanulmányozó diákokként képzelik el, pedig a fiatalok rendszeresen felpakolnak szendvicsből, nápolyiból és elindulnak a mezőségi szórványvidékekre igét hirdetni. Tatár László, a misszió vezetője elmondta: kéthetente vasárnaponként négy hallgató viszi magával az evangéliumot Kékesre, Magyarborzásra, Melegföldvárra és Katonára: az első két faluban délelőtt tizenegy órakor kezdik az istentiszteletet, majd fél kettőtől folytatják a további településeken. A teológusok így igyekeznek segíteni a szórványban szolgáló, több helység apró gyülekezetéért felelő lelkészeinek munkáját, akik minden héten egyik településtől a másikig mennek igét hirdetni.

„Örömmel vállaltam el a program vezetését, mert nemcsak látványos gesztusról, hanem valódi építésről, segítségnyújtásról szól a mezőségi misszió. Ráadásul akadályokba sem igen ütközöm a szervezéskor, teológustársaim készséggel indulnak útnak. A szórványtelepülések gyülekezeti tagjaitól számos pozitív visszajelzést kapunk, ami azt bizonyítja, igény van a szolgálatokra, illetve valóban hasznos és értékes a tevékenységünk” – osztotta meg tapasztalatait az egyetemista.

Ebéd és reményt nyújtó evangélium az időseknek

Az elsőévesek épp hogy beleszagolnak a teológia hangulatába, máris a humanitárius tevékenységek sűrűjében találják magukat. Ugyanis

Vass Lehel, a misszió felelőse elmondta: a tevékenységet hagyományosan a mindenkori első évfolyam hallgatói végzik, a programban pedig olyan idősek vesznek részt, akik – bár megrendelik az intézettől az ebédet, de – egészségi állapotuk miatt nem tudnak eljönni érte. A tevékenység ugyanakkor közel sem merül ki az ételhordásban.

„A teológushallgatók elszaladnak a napi menüvel, és egy rövid beszélgetés erejéig társaságot is nyújtanak az időseknek, igény szerint pedig rövid áhítatokat is tartanak. A programban szereplők nagy része egyedül él és igényli a társaságot, de olyan személy is akad, aki kifejezetten azért rendel ételt, hogy legyen, akivel mindennap egy kicsit elbeszélgessen” – magyarázta a missziófelelős.

Az öregek és az egyetemisták között gyakran olyan szoros kötelék alakul ki, mint nagyszülő és unokája között. Éppen ezért sűrűn fordul elő, hogy sok teológus a misszió utáni években is ellátogat ahhoz, akihez megannyi emlékezetes beszélgetés és áhítat köti. Vass Lehel kifejtette, időnként egy egész csoport látogat el a kedves öreghez ebéddel a tarsolyában: karácsony előtt kántálni mennek, a Szeretethíd program keretében pedig a hallgatók nagytakarítást végeznek, ahol igény van rá. Emellett a nagy egyházi ünnepeken külön összeállított élelmiszercsomagokkal is megajándékozzák az időseket.

Ezt a programot idén huszonhat elsőéves egyetemista végzi, de gyakran besegítenek felsőbb évesek is, akik szívesen látogatják meg kolozsvári „nagyszüleiket”. A bő létszámnak köszönhetően a diákok napi rendszerességgel hordanak ki ebédet.

„Igyekszünk nemcsak testi, de lelki táplálékot is nyújtani a programban résztvevőknek. Sokszor eszembe jut, hogy majd én is megöregszem és magatehetetlen, magányos emberként mekkora jelentőséggel fog bírni számomra egy egyszerű beszélgetés. A programba legutóbb felvett idős hölgynél tett látogatásunkkor a lányuk kísért ki minket, akinek hamarosan vissza kell utaznia Athénba. Könnyes szemekkel köszönte a segítséget. Az ilyen pillanatoknál érzem azt, megéri végezni a missziót” – mesélte tapasztalatait Vass Lehel.

A teológusok az otthonuktól már elszakadni kényszerült, öregotthonokban élőket is rendszeresen látogatják. Bár a szükséges fizikai ellátást az adott intézmény biztosítja, a reményt, a szellemi erőt a lelkésznövendékek ápolják bennük. A negyedévesek szombatonként mindhárom kolozsvári öregotthonba ellátogatnak, és igyekeznek mindenkivel megtalálni a közös hangot. „Számos olyan idős van, akihez nem jár ismerős vagy rokon, így mi igyekszünk társaságot nyújtani, de sokan vannak, akik hétről-hétre arra vágynak, hogy valaki elmagyarázza nekik a Bibliában éppen olvasottat” – mondta Tökölyi Csaba, a misszió felelőse. Tökölyi több társához hasonlóan néha kételkedik, hogy egy ágyhoz kötött, súlyos betegnek mennyit ér a teológus szava, de hiszi, hogy érdeklődéssel, gesztussal is megerősíthető a lelki rászoruló.

Meleg étel, takaró és törődés a hajléktalanoknak

Szakács Enikő, Derzsi Anita és Tőtös Emese a teológia hajléktalanmissziójáért felel. Minden hétfőn szendvicset, csütörtökönként meleg ételt osztanak a hontalanoknak, rászorulóknak. A másod- és ötödévesek együtt készítik elő az ennivalót az intézet konyháján, ahonnan rizs, csirkecomb, gőzölgő zöldségleves kocsikázik a törökvágási gyülekezetig, a rendszeres találkozóhelyig, ahol a református gyülekezet diakóniai csoportja segíti a teológusokat.

Az ebédet rendszerint rövid áhítattal kezdik, a fogyasztás után pedig nem hagyják rögtön magukra a rászorulókat, hanem igény szerint elbeszélgetnek azokkal, akik lelki táplálékra is vágynak. A hajléktalanok ilyenkor mondják el a program vezetőinek, mire lenne szükségük. Szakács Enikő elmondta, időről-időre ruhaadományokat, tisztálkodó szereket és minden olyan hasznos tárgyat gyűjtenek a hontalanoknak, amelyek segítenek túlélni az utcán.

Hisszük, ezzel a kevéssel is emberségesebb hellyé tehetjük Kolozsvárt” – részletezte Szakács Enikő.

A teológusok igyekeznek élhetőbbé tenni a rászorulók mindennapjait amellett, hogy isteni ige általi reménységet is nyújtanak számukra. A szervezés nem könnyű, hiszen nem tudják előre, hányan jönnek majd el az alkalomra. Megtörtént, hogy 15 éhes száj várta a segítséget, de előfordult, hogy ötvennél is többen érkeztek. Ilyenkor a helyszínen kell improvizálniuk, de a szervezők szerint eddig még soha senki nem távozott üres kézzel, gyomorral.

„Hidegebb, esős napokon olykor elégedetlenkednek, ingerlékenyebbek az emberek, de általában örülnek annak, amit viszünk, és egyre inkább kialakul a kölcsönös bizalom. Egyszer hosszas keresgélés után sikerült egy méretében is megfelelő kabátot vásárolni egy rászoruló hölgynek, aki örömében csillogó szemmel szorongatott meg minket” – újságolta a teológus.