Mert tied a dicsőség – idézte a Mt 6,13-at Kató Béla erdélyi református püspök a kisbácsi hálaadó istentiszteleten
Fotó: Kiss Gábor
Kevés vidéki gyülekezet mondhatja el magáról, hogy az utóbbi évtizedekben gyarapodott. A Kolozsvár mellett Kisbács viszont szórványból jelentős gyülekezetté fejlődött, 25 évvel ezelőtt templomot is épített. Erre a jubileumra emlékeztek június 23-án vasárnap délben.
2019. június 29., 08:352019. június 29., 08:35
Verőfényes napsütés és hőség várta június 23-án vasárnap a Kolozsvár melletti kisbácsi híveket a templomi istentiszteleten. Valószínűleg ennek és a vakációnak is köszönhető, hogy a templom nem telt meg zsúfolásig. Pedig lett volna miért, hiszen a gyülekezet temploma fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte. A délben kezdődő istentiszteletre már jóval 11 óra előtt kezdtek szállingózni az emberek. Elsősorban azok, akiknek a templomban vagy körülötte az utolsó simításokat kellett elvégezniük, és persze a kórustagok, akik fellépés előtt még gyakoroltak. A férfi presbiterek a kultúrotthonban szorgoskodtak, hogy az ünnepség utáni szeretetvendégség is minden a legnagyobb rendben legyen. Kisbácsban ugyanis női presbiterek is szolgálnak, köztük Koruzsán Julianna is, akinek háza éppen a templom tőszomszédságában áll.
– meséli Júlia néni, miközben a templomkertben várjuk, hogy megérkezzen Kató Béla püspök. „Ötünket is megválasztottak asszonyként presbiternek, a férfiak nem mindig vállalják a megbízatást, így ránk is szükség van” – teszi hozzá Júlia néni. És valóban így van, hiszen Kisbácsban az utóbbi huszonöt, sőt harminc évben rengeteg minden történt.
A református templomot 1994-ben néhai Csiha Kálmán püspök avatta fel
Fotó: Kiss Gábor
A települést már a 13. században említik a katolikus egyház iratai. A Kolozsvárral már szinte összenőtt falu életében a reformáció sem hozott nagy változást, hiszen a második világháború végéig egyetlen református sem élt itt. Ortodoxok viszont annál inkább, a román parasztság ugyanis a 17. században telepedett le a környékre.
A kolozsvári teológia missziós lelkületű tanára, Horváth Jenő, az intézet hallgatóinak bevonásával kezdte meg a református missziót. 1958-ban már 24-en voltak, és a kis gyülekezet imaházat vásárolt. A diktatúra falurombolási terve miatt lakótelep létesült a faluban, így a gyülekezet lélekszáma is megduzzadt: 1989-re már 185-öt számlált az akkor már leányegyházközségnek számító közösség.
A diktatúra utolsó évében Oláh József személyében új lelkipásztor került a gyülekezet élére, a hívek pedig templomról kezdtek álmodni. A megvalósításra nem kellett sokat várni, mert két év múlva nagy összefogásnak és holland segítségnek köszönhetően letették a templom alapkövét. Isten házát háromévnyi építkezés után 25 évvel ezelőtt néhai Csiha Kálmán püspök avatta fel. Abban az évben a gyülekezet Szucsáktól önállósult, és Kolozsvár rohamos fejlődésének köszönhetően azóta is gyarapodik.
„A gyülekezet azonban még a 600-at sem éri el, sokan ugyanis visszajárnak a kolozsvári templomokba, vagy annak az egyházközségnek a tagjai maradnak, ahonnan Kisbácsba költöztek” – magyarázza Oláh József, amikor az egyházközség lélekszámáról érdeklődöm.
Kató Béla püspök üdvözli a gyülekezeti tagokat
Fotó: Kiss Gábor
A fiatalok Kolozsvárra járnak be a magyar tannyelvű iskolákba, Kisbácsban ezért mindig nagy gond egy-egy magyar osztály beindítása. „Idén nincs, jövőre hét konfirmándusunk lesz. Örvendetes, hogy ebben az évben még temetés nem volt, csak keresztelő és házasságkötés” – mondja bizakodóan a harminc éve a gyülekezetben szolgáló Oláh József. Szerinte sok türelmet igényel az a munka, amellyel igyekeznek a településre beköltözötteket a gyülekezeti életbe bevonni.
– mondja Lacz Ferenc, aki négy éve presbiter az egyházközségben. Tulajdonképpen nincs is tősgyökeres kisbácsi, a Lacz család is akkor költözött a településre, amikor Ferenc gyermek volt. „A templom fennállásának huszonöt éves évfordulójára sikerült kívül-belül felújítani a templomot, a festés mellett kicseréltük például a tetőzetet” – mutat büszkén a templom tornya felé Ferenc.
A templomszentelést követő negyedszázad alatt különben több minden történt: 1997 végére elkészült a parókia épülete. Az egyházközség pedig a szinte már elnéptelenedett nagyilondai református gyülekezet parókiáját vette gondozásba. „A kisbácsi reformátusok anyagi gyarapodása mellett a nagyilondai építkezéseknek nagy szerepe van abban, hogy megmaradt az erős közösségi szellem a gyülekezetben, illetve az együtt munkálkodásnak köszönhetően létrejött és mélyül a kapcsolat az idősebb és ifjabb hívek között” – vallja Oláh Mátyás, a lelkipásztor fia, aki időközben maga is a papi pályát választotta. Rengeteg tábort szerveznek ugyanis Ilondára, ahova a kisbácsi (de nem csak) gyerekeket, fiatalokat viszik nyaranta.
A beszélgetéseket, visszaemlékezéseket a püspök érkezése szakította félbe, akit Oláh József a templom kapujában köszöntött. Rövid beszélgetést követően kezdődött az ünnepi istentisztelet, amelyen Kató Béla püspök a Mt 6, 13 alapján hirdetett igét. „Minden jubileum alkalmával megvan a kísértés, hogy önmagunkat próbáljuk dicsérni. Soli Deo Gloria! – ezt szokták mondani a reformátusok Kálvin óta. Ha viszont elfeledkezünk erről, az ige figyelmeztet: mert tied a dicsőség!” – fogalmazott prédikációjában Kató Béla. Sikerorientált világunkban jó tudatosítani magunkban ezt, s 25 év múlva a gyülekezetnek ismét fogadalmat kell tennie, hogy életében továbbra is Isten dicsősége a legfontosabb. Csak így lehetséges a megmaradás. A kisbácsiaknak példát kell mutatniuk másoknak, hogyan lehet megmaradni a nagyváros közelében.
A résztvevők meghallgatták Oláh Boglárka (orgona) és Oláh Mátyás (cselló) műsorát
Fotó: Kiss Gábor
Hiszen ma a tendencia az, hogy vidékről az emberek felkerekednek megélhetést keresni a nagyvárosok közelében – mondta a püspök, aki imájában is azt fogalmazta meg, hogy a gyülekezet legyen befogadó azok irányába, akik távolról érkeztek és közösségre vágynak.
Igehirdetést követően Oláh József lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet és a meghívottakat, a délvidéki Piros testvérgyülekezet mintegy negyvenfős küldöttségét, a hollandiai Drachten gyülekezetének és a Vriendenkring Oost Europa alapítvány képviselőit. A templomépítés történetének ismertetése után a lelkipásztor elmondta,
A vendégek sorában felszólalt Tóth Ferenc gyülekezeti tag is, aki hathatósan támogatta az építkezéseket. „Figyelve az egyházközség életét, megtapasztaltam a gyülekezet épülését. Részt vettem örömeiben, de a nehézségekben is. Istennek köszönhetően cégtulajdonos lehetek, ezért alkalmam volt támogatni a közösséget. Jézus egyik példázatában arra tanít, hogy a reánk bízott tálentumokat nem elásni kell, hanem gyarapítani. E példázat vezérelt engem is tevékenységeim során. Hálát adok azért, hogy az elmúlt évek eseményeinek magam is aktív részese lehettem” – fogalmazott Tóth Ferenc.
A modern vonalvezetésű kisbácsi református templom
Fotó: Kiss Gábor
A 25 éves jubileumi ünnepséget szavalatok és a kórus szolgálata színesítette, istentisztelet után pedig szeretetvendégségre hívták a megjelenteket.
Manapság kevés gyülekezet mondhatja el magáról, hogy az utóbbi harminc évben nem apadt, hanem jelentősen gyarapodott. A Kolozsvár mellett fekvő Kisbács ezeknek sorába tartozik. Kicsiny szórványközösségből az Úr kegyelméről bizonyságot téve három évtized alatt életképes gyülekezetté növekedett. A falu az építkezéseknek köszönhetően viszont továbbra is fejlődik. Kérdés, hogy az újonnan érkezőket az egyház hogyan tudja a közösségi életbe bevonni, és a messziről érkezők meghallják-e a hívó szót.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!