2014. december 13., 18:282014. december 13., 18:28
Elméletileg számos olyan felvidéki magyar visszakaphatja 2015 januárjától szlovák állampolgárságát, aki a második állampolgárságként felvett magyar után elveszítette a szlovákot. Erről Robert Kalinák szlovák belügyminiszter döntött 2015. január elsejétől életbe lépő új rendeletével. A 2010 júniusában Robert Fico kormánya által módosított szlovák állampolgársági törvény nyomán eddig mintegy 900 felvidéki magyar veszítette el állampolgárságát, miután a szlovák hivatalos szervek kiderítették, hogy felvette a magyar állampolgárságot.
A szlovák belügyminiszteri rendelet azonban csak látszólag próbálja rendezni az európai viszonylatban is példátlan állampolgársági botrányt, amelynek nyomán egy EU-tagország önkényesen megvonta helyben lakó saját állampolgárai egy részétől az állampolgárságot. A januártól hatályos miniszteri rendelet alapján azok kaphatnak ismét szlovák állampolgárságot, akik ezt igénylik és közben teljesítik azt a feltételt, miszerint úgy és akkor veszítették el szlovák állampolgárságukat, hogy közben állandó lakhellyel rendelkeztek abban az országban, amelynek állampolgársága megszerzése miatt a szlovákot elveszítették. Ez azt jelenti, hogy azoknak a felvidéki magyaroknak van esélye visszaszerezni a szlovák állampolgárságot, akik magyar állampolgárként állandó magyarországi lakhellyel is rendelkeznek. Szakértők szerint sem a rendelet, sem a szaktárca ilyen tartalmú törvénymódosítási tervezete nem változtat érdemben a szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok túlnyomó hányadának helyzetén.
A szlovák belügyminiszter rendeletére Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke úgy fogalmazott, hogy „szélsőséges cinizmusával a Beneš-dekrétumokat idézi”. A felvidéki magyar politikus szerint Szlovákiának az áll érdekében, hogy visszaadja szlovák állampolgárságukat azoknak a szlovákoknak, akik végleg el akarják hagyni az országot, ám nem áll érdekében, hogy szlovák állampolgárok maradjanak az országban született, ott élő és dolgozó, adót fizető polgárai, ha azok magyarok.
Amikor az előző Fico-kormány a magyar parlament könnyített honosításról hozott döntésére reagálva elfogadta a szlovák állampolgársági törvény jelenlegi formáját – azt, amely egyebek mellett kimondja, hogy elveszíti szlovák állampolgárságát az a személy, aki egy másik ország állampolgárságát felveszi – a módosítás átültetői döntésüket azzal indokolták, hogy a magyar állampolgársági törvény ellentétes a nemzetközi joggal. A szlovák politikusok ezt azzal is megtoldották, hogy a magyar állampolgárság Magyarországhoz fűződő „élő kapcsolat” (magyarországi állandó lakhely vagy tartózkodás) nélkül is megszerezhető. Az MKP elnöke szerint a szlovák állampolgársági törvény 2010-es módosításírásának megalkotóit nem zavarta az a következetlenségük, hogy olyan szlovákiai magyarokat fosztanak meg szlovák állampolgárságuktól, akiket nagyon is „élő kapcsolat” fűz Szlovákiához, hiszen mindmáig itt élnek, dolgoznak, adóznak.
Az aktuális belügyminisztériumi rendelet azonban még a korábbinál is jobban „elrugaszkodik a józan észtől”, mert a „szabályok megkerülésével és a Szlovák Köztársaság érdekére hivatkozva” azoknak teszi lehetővé a szlovák állampolgárság visszaszerzését, akik nem Szlovákiához, hanem egy idegen államhoz fűződő élő kapcsolatukat igazolják – fogalmaz Berényi.
A szlovák belügyminiszter rendeletét december 5-én megelőzte a Híd–Most magyar–szlovák vegyes párt törvényjavaslata a pozsonyi parlamentben. A magyar képviselők az érvényben levő állampolgársági törvényhez nyújtottak be törvénymódosító javaslatot, amelynek értelmében a szlovák állampolgársági törvényt visszaállítanák 2010 előtti, eredeti állapotába. A parlamenti vitában a Híd–Most politikusai rámutattak: a módosított állampolgársági törvény szemben áll az alkotmánnyal, mivel senkit nem lehet megfosztani az állampolgárságától a beleegyezése nélkül. A benyújtott módosító javaslatokat azonban a pozsonyi törvényhozás elsöprő többséggel leszavazta.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!