Zarándokok Tuniszban. Az egykori zsidó közösség leszármazottjai turistaként térnek vissza szüleik földjére
Fotó: Csermák Zoltán
A tunéziai zsidó közösség nagy múltra tekint vissza, mára viszont tagjainak száma rohamosan csökkent. Az iszlám környezetben a kisebbség jövőjét nem a beolvadás, hanem a nagymérvű elvándorlás veszélyezteti.
2018. szeptember 20., 21:172018. szeptember 20., 21:17
Annak, aki a tunéziai zsidóság életével foglalkozik, a gazdag történelemmel, a helyenként reménykeltő, de szomorú jelennel és a kétséges jövővel kell behatóan foglalkoznia. A valóságot átszövik a legendák, s ha ehhez egy kis képzelőerő is társul, a szemlélődő elé egy érdekes világ tárul – merengek a tuniszi zsidó temető ösvényeit járva. A kontraszt feltűnő: a mellette fekvő francia stílusú kriptaváros a Paul Valery által megénekelt sète-i temető rendezettségét sugallja, viszont a zsidó nekropolisz már csak a dicső múlt halvány árnyéka. A hajdani nagyság mementóját – a Borgel-temetőt – 1894-ben nyitották meg, nevét Tunisz egykori főrabbijáról kapta. A Maghreb országok legnagyobb zsidó sírkertjének parcellái híres rabbik, közéleti személyiségek nevét viselik. A temetőben húszezer sír található igen elhanyagolt állapotban. Mivel a kis létszámú hitközség nem képes egymaga fenntartani, 2007-ben egy nemzetközi szervezet alakult gondozására. A közelmúlt is felbukkan: a végtisztesség mezején emlékművet állítottak a második világháború tunéziai zsidó áldozatainak. A kollaboráns vichyi igazgatásban a helyi közösség a biztonságát még arannyal tudta megváltani, az 1942 novemberétől 1943 májusáig tartó német megszállás viszont sokak tragédiáját vetítette előre.
Hara Sghira település nevezetessége a Ghriba nevű híres zsinagóga
Fotó: Csermák Zoltán
A római időkben a kis közösség az egész tartományban kivirágzott. Africa provinciára, mint Róma éléskamrájára tekintettek, a termékeny földek hasznáról a gazdag kulturális örökség, a tágas épületek és mozaikok tanúskodnak. Az édenben a kereskedők tudása, s a szerteágazó kapcsolatok hasznosan kamatoztak, s a diaszpóra szép jövő elé nézhetett. Emellett sok helybeli vette fel a zsidó hitet, s ez ugyancsak erősítette a közösséget.
A bizánci idők intoleráns kiskirályainak uralkodása alatt sokasodtak a gondok, s a 643-ban kezdődő arab megszállás sem a nyugalmat hozta: a szent városból, Kairouanból való kiűzetés újabb szégyenfolt volt a közösségen. Az üldöztetés nyomán Tunisz, a kereskedelmi, – s mai szóhasználattal élve – multikulturális központ vált a helyi zsidóság központjává.
Egy legenda szerint a 11. században zsidó küldöttség kereste fel a híres arab jogászt Sidi-Mahrezt, kérve közbenjárását letelepedésükhöz. A bölcs a teraszáról eldobott egy botot, mondván: ha nem vagytok többen négynél, találjatok otthont, ahol a botom a földre hullott. A zsidó negyedet azóta nevezi Harának, ami négyet jelent.
A közösség a hafszidák mintegy három és fél évszázados uralma, s az ezt követő török hódoltság alatt viszonylag békében élt, s szépen szaporodott. Nyelvük is egységesedett, a héber, a berber és az arab nyelv keveredett a közhasználatban, mára a tuniszi zsidók az arabot beszélik. A Hara később a városrendezés áldozatává vált, zsidó emlékek viszont bőven találhatók Tunisz óvárosában, a Medinában. Az erkélyeken, ajtókon megmaradtak a szimbólumok, a régiségboltok is igazi kultikus és használati kincseket kínálnak a gyűjtők számára.
A helyi közösség a 15. században az ibériai és szicíliai zsidóság kiűzetése nyomán lényegesen bővült. A magas műveltségű, a bölcseletben, a szentírás-magyarázatban és a világi tudományokban is jártas szefárd bevándorlók új színt hoztak a provinciális afrikai közösség életébe, de a kezdeti együttélés nem volt konfliktusmentes.
A főváros szépen fejlődött, a párizsi stílusú bulvárok, parkok, színházak és gazdag piacok vonzó várossá varázsolták. A helyi zsidóság hamar megtanulta a francia nyelvet, gyermekeiket francia iskolákba járatták, s galliai hittestvéreikkel is hamar megtalálták a hangot. Saját újságot olvashattak, a gazdasági életben is megnőtt a szerepük, egyes iparágakban, mint például az ékszerkészítés, mind a mai napig aktívan tevékenykednek. A korszak dicső emléke az Avenue de Paris-n épített Nagy zsinagóga. A tehetősebb polgárok már a század első felében a festői, de az egészséges életre alkalmatlan Harából a modern negyedbe költöztek, s a hitük gyakorlását segítette az új, 1938-ban épített korszerű imaház. Tervezője, Victor Valensi, az akkori közösség méreteihez szabta, napjainkban csak esküvőkön, nagyobb ünnepeken telik meg, a hívők a kis imatermet használják. 1956-ban Tunézia függetlenné vált.
2008-ban egy, a tunéziai zsidóságról szóló filmet forgattam. A források gyéren csordogáltak, így a párizsi legnagyobb zsidó gyűjteményben, az Egyetemes zsidó szövetségi könyvtárban kutattam. A függetlenségi korszakról írt tanulmányok inkább a gazdasági ellehetetlenülésre hívták fel a figyelmet, s ezt erősítette meg egy interjú során dr. Mhamed Hassine Fantar, a Tuniszi Egyetem tanára is. A tunéziai zsidóság kivándorlásának kérdése összetett – vélte a történész. – Az okok inkább gazdasági jellegűek, s nem kimondottan az intolerancia eredői. A kollektivizálás, s az államosítás érzékenyen érintette zsidó testvéreinket is, mint számos muzulmánt; közülük is sokan döntöttek a távozásról.
Míg Tuniszban és annak környékén még él a közösség, vidéken, sok helyen már csak az emlékek maradtak meg. A kultúrák különleges találkozási pontja a Tunisz és Le Kef között félúton fekvő festői kisváros, Testour. A spanyolok által elűzött mórok alapították, így nem véletlen, hogy a közös sors nyomán jelentős zsidó közösség is békében élt falai között. Az egykori otthon iránt érzett nosztalgiára vall, hogy a Nagymecsetet is mudéjar, andalúziai stílusban álmodta meg tervezője, Mohamed Tagharino. A muzulmán templom különlegessége, hogy néhány négyzetméteren három vallás, a keresztény, a zsidó és az iszlám jelképei is helyet kaptak. A timpanon felirata a Koránból idéz: „ameddig mi jók vagyunk, úgy lesz az Úr is jóságos velünk, és minden igazhitűvel.”
Zsidó gyerekek Djerba szigetén. Tunéziában ma már csak itt működik héber nyelvű oktatás. Az intézményt a 2007-ben ehlunyt Rav Pinson alapította
Fotó: Csermák Zoltán
Az istenfélő környezetben dolgozott és tanított a Spanyolhonból elűzött Fraji Chaouat rabbi. Az ő haláláról is legenda maradt fenn: amikor a tudós rabbi érezte a véget, így szólt híveihez: „holnap reggel, amikor szobámba léptek, én már nem leszek. Mossátok meg testem, öltöztessetek halotti lepelbe, s tegyetek öszvér hátára. Ahol megáll a jámbor állat, ott temessetek el.” Fraji Chaouat emlékét nagy tisztelet övezi, minden évben, a sátoros ünnep, szukot harmadik és negyedik napján népes zarándoksereg keresi fel sírját. Zarándoksereg, mivel a településen már nincs hittestvér.
Nabeul, a híres északi település kerámiaiparáról híres. Falai közt még a második világháború után is kétezer zsidó élt. Ugyan még az útikönyvek megjelölik a nagy múltú zsinagógát, de már nincs, aki beengedne a szentélybe.
Sokuknak őse berber volt, és az arab hódítás előtt vették fel a zsidó hitet. Még a 20. század elején is a környező félig nomád, zsidó hitű törzsek halottaiknak a Le Kef-i temetőben adták meg a végtisztességet. A múlt század derekán még 357 lelket számlált a hitközség, lakosai javarészt mezőgazdasági termények, gabona, bőr, gyapjú és iparcikkek, kelme, cipő, vasáru kereskedelméből éltek, de iparosaik, szabóik, kovácsaik is a település elismert polgárai voltak. Az elvándorlás e közösséget is érzékenyen érintette. Az imaház is – gazda híján – félig romba dőlt, a város később felújíttatta ugyan, ma már hívek hiányában csupán múzeum. Az utolsó elvándorló, Madame Kouka 1984-ben adta át kulcsát a Nemzeti Örökség Intézetének. A hivatalos átadó jegyzőkönyv csupán egy okirat, de egyben a helyi évszázados kultúra szemfedője is.
A Djerba szigetén élő zsidóságról az első írásos emléket a kairói genizahban találták: az irat szerint a 12. században a djerbai zsidók élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak egyiptomi hittestvéreikkel, s arról is szól az írás, hogy a helyiek sokat szenvedtek a normann hódítóktól. Egy 1587-ből származó olasz térképen két zsidó települést azonosítottak. Feltételezhető, hogy kapcsolataik révén a zsidó kereskedők fontos szerepet játszottak a Spanyolországtól Indiáig terjedő kereskedelmi láncban.
Hara Sghira nevezetessége a híres zsinagóga, a Ghriba, aminek jelentése csodálatos, fensőséges, de mint több arab szónak, ennek is számos más értelme van: idegen, magányos, kirekesztett. Története összekapcsolódik egy asszony sorsával, akinek élete a legendák világába nyúlik vissza.
A Pészahot, a zsidók egyiptomi kivonulásának ünnepét követő 33. napon élettel telnek meg Djerba ódon városainak falai, zsidó zarándokok ezrei érkeznek. Van, aki ősei nyomát kutatja, van, aki hitbéli élményekre vágyik, s vannak, akik csupán az önfeledt szórakozást keresik a szép környezetben. A vigalom, a tömeg látványa elfeledteti a szomorú tényt, hogy az egykor százezer lelket számláló tunéziai közösség mára néhány ezerre apadt, s szinte mindenki név szerint ismeri a másikat. A szülőföld varázsa viszont megmaradt: az Izraelbe, Franciaországba, Amerikába elvándoroltak emlékezetében kitörölhetetlen az ősi föld képe, s ez az érzés apáról fiúra száll. Mint egykor a Spanyolhont elhagyni kényszerülő zsidóság, a tunéziai diaszpóra leszármazottjai is őrzik hagyományaikat, gyűjtik ottlétük, egy több ezer éves kultúra megmaradt tárgyi és szellemi emlékeit. Párizsi családok gyermekkocsival érkeztek, látszott, nem először járnak a kincses szigeten. Az ünneplő férfiak egy része már a „bodegában” kortyolgatta a hideg sört, szólt a zene, mindenki nevetett, önfeledten ünnepelt.
Fraji Chaouat rabbi emlékét nagy tisztelet övezi, sírját zarándokok serege keresi fel
Fotó: Csermák Zoltán
Minden közösség jövőjére az iskoláiból lehet következtetni. Tuniszban, a Palesztin utcában található az egyetlen fővárosi zsidó iskola, ahová harmadikos kortól az érettségiig járnak a tanulók. Az intézményt a 2007-ben elhunyt Rav Pinson alapította. Az orosz születésű rabbi kiváló munkát végzett: zsinagógát, előkészítő iskolát, felsőfokú iskolát, jesivát, rituális fürdőt, mikvét, valamint könyvtárat alapított. A létrehozott tanintézmények közül Tuniszban már csak ez az egy működik.
Az oktatás négy nyelven, arabul, franciául, héberül és angolul folyt. Az intézményben a nyelvek mellett kiemelt helyet foglaltak el a számítástechnikai tantárgyak. Az iskola jellegénél fogva a fiatalok vallási nevelésére is nagy hangsúlyt fektettek, a napi egyórás ima helyszíne a szépen berendezett imateremben volt. A kiváló képzés egyben kétségeket is rejt. A jelentős támogatás nyomán a tehetséges diákok külföldön folytathatják tanulmányaikat. Mi magyarok is jól ismerjük az elvándorlás lépcsőfokait. A tunéziai fiatalság a legképzettebb a Maghreb országai között, s a zsidó közösség fiataljainak lehetőségei pedig végtelenek. Egyben reménykedhetnek csupán: bárhová is veti az ifjakat a sors, az Afrikában is évezredek óta ápolt hitüket, s a szülőföld szeretetét hűen megőrzik utódaiknak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!