Turisták Torockón: a vendégek egymásnak adják a kilincset a felújított vendégházakban
Fotó: Gligor Róbert László
A Székelykő és az Ordaskő sziklafalainak védelmében fekvő községet mintegy 600 lélek lakja, s ebből több mint négyszázan magyarok. Sok fiatal család panziót működtet Torockón, viszont nem ott él. A Fehér megyei helységet érintetlen, eredeti, hagyományos berendezkedése és nem mindennapi természeti adottságai miatt látogatják sokan.
2017. október 21., 22:112017. október 21., 22:11
2017. október 21., 22:182017. október 21., 22:18
A tiszta, éles levegő már-már csíp, az est hűvösébe friss tüzelő kéményfüstje vág, a fű másként zöld, a fával fűtött csempekályha melege bolyhos, bőr alá mászó, a vacsora kovászos uborkája után most is vágyunk – ilyen körülmények közé érkeztünk meg a hétvégén Torockóra, Erdély egyik legszebb községközpontjába, amelyhez Torockószentgyörgy falu tartozik. A településen már a római korban őrszolgálat működött a Székelykő csúcsán, amelynek jelzőtüzét a környéken könnyen észre lehetett venni. Később szláv eredetű népek szivárogtak be ide hadakozás nélkül – mint ahogy sok más félreeső erdélyi településre is –, amelyek csendben, feltűnés nélkül igyekezték élni mindennapjaikat.
Fehérre meszelt házak, gondosan ápolt udvarok. Torockó számos házának falán díszeleg az Europa Nostra-díj emlékérme
Fotó: Bíró István
A régen Toroszkónak írt község neve is szláv eredetű: a troszk vaskövet, vassalakot jelent, a szláv ow képző pedig a magyar i vagy s képzőnek felel meg. A név jelentése máris elárulja a torockóiak ősi foglalkozását a helység természeti kincseinek tudatában: bár a készlet a 19. században kimerült, hosszú időn keresztül vasat, vasércet bányásztak. Történészek szerint már a szlávok is ezzel foglalkoztak az erdő kitermelése és az állattartás mellett, a falu azonban sokáig nem számított jelentős helységnek.
A honfoglaló magyaroknak még a szlávok tanították meg néhány környékbeli település nevét, aztán idővel egy részük kihalt, illetve beolvadt a magyar törzsek közösségébe. Az Erdélyt megszálló magyar törzsek közül az Ákos nembeli Toroczkai család telepedett meg a völgyben, katonái a Székelykő csúcsáról vigyázták a környéket az 1117 méteres Várkő nevű csúcsra épített várból, aminek ma már csak néhány alapköve látható. A 13. század derekán zajló tatárjárás idején az ellenség teljesen lerombolta a várat, az ostrom alól a lakosságot azonban kézdi székelyek mentették fel, így királyi rendelettel székelyek kapták meg a várat, amelyet kijavítottak és később sikeresen megvédtek a második tatárjárás idején.
Az unitáriusok puritán egyszerűségű temploma uralja a falu központját, de a környéket is
Fotó: Kádár Hanga
III. Endre a tatárok és kunok által megfogyatkozott lakosság létszámának növelésére a 13. században német ajkú bányászokat telepített a faluba. A 14. században Torockót már bányavárosként emlegetik mezővárosként működő vásártartási joggal. A település vasérckészlete azonban az 1800-as évek végére kimerült.
Orbán Balázs A Székelyföld leírása című művében részletesen ecseteli, hogyan vált unitáriussá a kezdetben többnyire római katolikus vallású lakosság. Egy Peterd falubelinek megtetszett a helyi unitáriusok anyanyelven történő, puritán egyszerűséggel zajló szertartása, a férfi pedig vasárnaponként mindig elvitt magával egy-két torockóit a templomba, akiknek a misztikus mélységek nélküli istentisztelet sokkal inkább a szívükhöz nőtt, végül a bányászok unitárius papot kértek maguknak és áttértek az új hitre.
Szabó Zsolt kolozsvári irodalom- és helytörténésznek régóta szívügye számos délnyugat-erdélyi falu, köztük Torockó is.
Fotó: Kádár Hanga
Tartalmas mesélés közben vezet végig a falun:
Ott jártunkkor éppen a Babeş–Bolyai Tudományegyetem friss újságírószakos hallgatóinak gólyatábora zajlott az ifjúsági szabadidőközpontként működő Tóbiás Házban. Szabó Zsolt a Brassais Véndiák Alapítvány elnökeként elmondta: a központtól néhány lépésre található telek hosszú éveken keresztül üresen állt. Aztán a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum diákjai a Torockószentgyörgyön iskolába járt névadójuk emlékére összefogtak, és eldöntötték, felrázzák a falu turizmusát. Az 1700-as évek végén megépített jobbágyházat pályázati alapból és Tóbiás Károly torockói elszármazott anyagi támogatásával kibővítették, az istállót étkezdévé és konyhává alakították, hálószobákat, zuhanyzókat építtettek. Az épületegyüttes azóta nemcsak az újságíró-növendékek és oktatóik csapatösszerázó helyszíne, de matematika-, rajz- és néptánctáborok állandó otthona is. Az alapítvány többek közt holland, magyarországi, lengyel oktatási intézményekkel szervez cserediákprogramokat. A falu vendéglátóiparának egyik első ingatlana egész évben zsong: a történelembe szívesen visszatekintőknek kellemes élményt nyújt a régi házban megőrzött háromszáz éves gerendák és díszítő elemként megépített füles kemence látványa.
A Székelykő a hűvösebb őszi napokon is vonzza a természetkedvelőket
Fotó: Kádár Hanga
Torockón csupán a központban néha elviharzó motorosok, személygépkocsik cáfolják, hogy itt sem állt meg az idő.
Ahogy a dombokra felnyúló utcákon emelkedünk, lenyűgöző, ritkán tapasztalható csend fogad, amit kutyaugatás, kakaskukorékolás is alig tör meg. A szűkös, félre eső utcácskákban a tiszta udvarokba lesünk be: a falu jelenlegi arculata az 1800-as években rögzült. A polgárosodás éveiből megmaradt, meseszerűen tarkálló piros muskátlis zöld ablakok gyakori díszei az öregesen megbillent és a frissen meszelt falú házaknak egyaránt. A falu egyik legkülönlegesebb értéke a Kárpát-medence egyik legrégebbi vidéki háza, amelynek ablaka felett ma is jól kiolvasható az 1668-as évszám. A mintegy 350 éves falusi viskóra vigyáznak: tapasztott falai, ha kicsit megsüllyedve is, de állnak, tönkrement zsupfedelét új zsindellyel helyettesítették.
Az apró ablakok odabent felújított kemencét rejtenek, amelyet szervezett falusétákon meg is mutatnak a turistáknak. Ugyancsak vén, hangulatos, többnyire kőházak közötti, szűk egy méter széles sikátoron rövidíthetünk a központ irányába, ahol az Europa Nostra-díj érméivel díszített házak szépségét egy, a látogató szemét hirtelen megkapó múlt századi tömbház töri meg. Szabó Zsolt felvilágosít: a falu egységes arculata miatt az oda nem illő tömbház lebontása is szóba került, ám a megvalósításig nem jutottak el.
A Fehér megyében többségében magyar ajkú lakóival magyar szigetnek számító Torockó 1999-ben nyert Europa Nostra-díjat „38 hagyományos házból álló, egyedi népi építészeti együttesének kiváló helyreállításáért, amely szakmai körök kezdeményezésére, a legmagasabb műemlékvédelmi követelmények betartásával, határokon átnyúló támogatással és helyi elkötelezettség eredményeként valósult meg” – olvasható a község honlapján. Az Európai Unió műemlékvédelmi díját 1978 óta ítélik oda épített örökség, kultúrtáj, műtárgygyűjtemény, archeológiai feltárás kategóriákban, illetve a kulturális örökség területén készült kiemelkedő tanulmányért és az örökségvédelem terén kiemelkedő egyéni vagy közösségi teljesítményért. Évente legfeljebb hat érmet és harminc oklevelet ítélnek oda, a díjnyertes épületekre bronz plakett kerül.
A Tóbiás Ház májustól októberig lelkes táborozók ricsajától hangos
Fotó: Kádár Hanga
A programnak köszönhetően akkor felújították és azóta is támogatják a falu egyedi építészeti örökségét.
A díj elnyerése után a látogatók száma gyorsan megnőtt, fiatal, lelkes vállalkozók alakították át vásárolt, örökölt ingatlanaikat panzióvá, a turisták pedig azóta is rendszeresen érkeznek megmászni a sziklákat, végigsétálni a fehérre meszelt, virágablakos házak között vagy éppen ejtőernyővel leereszkedni a hegyről.
A lehetőségeknek azonban még koránt sincs vége: hangulatos, változatos kocsmák várják a forrásvízre ráunt szomjazókat, a szintén a központban található Duna-ház pedig már négy éve kulturális Duna-napokat tart. A falu maroknyi, alig több mint 120-as létszámú román lakosságának ortodox temploma is a központban áll: a múlt század elején kötelezték a helyi önkormányzatot és lakosságot az istenháza megépítésére, amelynek kertje hosszú éveken keresztül gazosan állt, mivel sokáig nem élt ortodox felekezetű lakos. A templomnak most díszes kertje van, amelynek jó részét a pap engedély nélkül kanyarította ki a közterületből.
Szkíta öltözetű íjászok rendszeresen szerveznek versenyt a Székelykő lábánál
Fotó: Kádár Hanga
A forrásvizekre általában két jelzőt szokott mondani az ember: jéghideg és édes. A Torockó központjában található harsány buzogó azonban minden közhelyet bebizonyítva valóban édes és ihatóan hűs is. Nem csoda, hogy a szomját oltani akaró, hegyet mászó vagy falut barangoló látogatónak sokszor sorba kell állnia. A múzeumot szombati látogatásunk idején éppen zárva találtuk. Értesüléseink szerint azonban vasárnaponként nyitva találják az érdeklődők, akik egyebek mellett a helyi díszes viseletet és a település céhes múltjára utaló szűcsök, lakatosok, asztalosok hagyatékát nézhetik meg. Torockónak az idő múlásához való különös viszonyának újabb bizonyítéka, hogy a polgármesteri hivatal a mai napig a község első városházában működik, itt szorítottak helyet a múzeumnak is.
A tulajdonos megőrizte vízimolnár felmenőjének szakmai kellékeit is, amelyből kis kiállítást rendezett be a házában. A malomkerék mögött, az árokban pedig formás, már nagyra nőtt pisztrángok lubickoltak a szájtáti gyermekek örömére.
Bár a késő délutáni óra és a korai sötétedés nem engedte meg, hogy megmásszuk a sziklás ormot, a hegy tövében a domboldalon azonban különös jelenségre bukkantunk: magyar és székely zászló lobogott a tetőn akadály nélkül libegő szélben. Szkíta és hun öltözetbe burkolózott, lelkes íjászok versenyébe botlottunk, ahol a céltáblák előtt számos román ajkú fiatal is lelkesen próbálgatta tehetségét a festői falusi táj fölött, ahol kétszer kel fel nap. A Székelykő miatt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le, a faluból nézve ugyanis úgy tűnik, visszabújik a Székelykő sziklái mögé, majd röviddel ezután újra előbukkan. Innen kapta a nevét a két éve, nyár elején zajló, tízezrek által látogatott Double Rise, angolul dupla felkelést jelentő erdélyi összművészeti fesztivál. A nap sokatmondó befejezéseként pedig a csak a széltől zajos tetőn állva egyszer csak felénk zendült az esti harangszó magabiztosan megerősítve az eddig arra járók haza hozott üzenetét: ha egyszer megláttad, még sokszor visszavágysz Erdély legnyugatibb székely végvárának tövébe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!