A Sztálin életét bemutató múzeum visszaröpíti a látogatót az ötvenes évek propagandavilágába
Fotó: Csermák Zoltán
A grúzoknak – a több száz éves elnyomás miatt – nincs sok okuk szeretni az oroszokat. Az országot járva mégis lépten-nyomon a múlt nosztalgiája kísért. Ebben szerepet játszik az is, hogy e föld szülötte Sztálin, a 20. század egyik legkegyetlenebb diktátora.
2019. június 08., 20:032019. június 08., 20:03
2019. június 08., 20:092019. június 08., 20:09
„Sztálin, Joszif Visszarionovics Dzsugasvili 1879. december 21-én a tifliszi kormányzóságban, Gori városában született. Apja, a grúz nemzetiségű Visszarion Ivanovics, a tifliszi kormányzóság Didi-Lilo falujából, paraszti családból származott, foglalkozására nézve cipész volt, később pedig a tifliszi Adelchanov-cipőgyár munkása. Anyja – Jekaterina Georgijevna – Gambareuli faluból, a Geladze jobbágyi parasztcsaládból származott” – kezdődik a Szikra Kiadó gondozásában 1949-ben megjelent Sztálin-életrajz. A gondos, bőrkötésű kiadvány annak az embernek állít emléket, akinek kezéhez tízmilliók vére tapad, és aki százmilliók félresiklott életéért felelős.
A külterület lehangoló, a magas fűvel benőtt síneken roncsok hevernek, mindenütt szemét. A települést a lerobbant lakótelepek uralják, kevés az új épület. A város nevezetességét, az ősi várat, a Gorisz-cihét, mégis kevesen látogatják, a legtöbb turista a Sztálin-múzeumért érkezik a városba. A belváros már viszonylag rendezett, ezt a Sztálin út mellett épült emlékhelynek köszönheti.
A kommunizmus szentélyét a hruscsovi érában, 1957-ben nyitották meg. A rendszerváltáskor rövid időre bezárták, majd ismét turistaközpontként szolgálja az idegenforgalmat. Igen, itt látszik az a meghasonlás, ami a grúz társadalmat máig jellemzi. Néha felröppen a híre, hogy a gyűjteményt áthelyezik máshová, de úgy tűnik, a szülőváros ragaszkodása, idegenforgalmi érdeke előrébbvaló. A bejáratnál azt a korábban elhelyezett táblát, amely szerint a „múzeum a szovjet propaganda tipikus példája, és megpróbálja legitimálni a történelem legvéresebb rezsimét”, 2017-ben eltávolították.
A diktátor szülőháza. A vezér itt élte át gyerekkorában az apai erőszakot
Fotó: Csermák Zoltán
Jóllehet a szovjet kommunista párt főtitkárává vált Sztálin grúz származású volt, mégis internacionalista szemléletben kormányozta birodalmát. Oroszul jól beszélt, de kemény akcentussal, ami zavarta, így gyakran hallgatott. A tivornyáikon leitatta vendégeit, s figyelte a többiek beszélgetését, az elhangzottakat gyakran használta fel ellenük. Számos grúz vezetővel vette körül magát, akik közül sokan a sztálini tisztogatás áldozataivá váltak. Berijának, a szovjet titkosszolgálat vezetőjének rettegett alakja ismert. Ő volt talán, akiben a „vezér” legjobban megbízott, s így túlélte a vérengzéseket. Rosszul járt viszont Grigorij Konsztantyinovics Ordzsonikidze, aki jelentős karrier után lett kegyvesztett. Miután testvérét kivégezték, s nála házkutatást tartottak, értett a szóból, s véget vetett életének. Ezt követően a sztálini képmutatás diadalmaskodott, ravatalánál a generalisszimusz is díszőrséget állt, később várost neveztek el róla, ma Vlagyikavkazként ismerjük.
A kegyetlensége saját rokonait is elérte: sógorát, Aljosa Szvanidzét feleségével együtt tartóztatták le s végezték ki. A grúz nép súlyosan szenvedte meg a szovjet diktatúrát, tízezrek kerültek lágerbe – egyes források szerint 90 ezer ember –, s ezreket végeztek ki. A Vörös hadsereg ellen – az ország függetlenségének megvédéséért – folytatott 1921-es harcoknak és az 1937-es tisztogatásnak nagyon sok grúz esett áldozatául. A tbiliszi Grúz Nemzeti Múzeum Szovjet megszállás 1921–1991 című kiállításán megrázóan mutatja be a rémtetteket.
A nosztalgia már a nagy honfitárs 1953-ban bekövetkezett halála után éledezett. 1956 márciusában, Sztálin halálának évfordulóján, Tbilisziben grúzok, javarészt fiatalok verődtek tömegbe. A tüntetés zavargásokba torkollt, amelynek során több tucat embert öltek meg.
Kísérőnk szerint az idősebb generáció nosztalgiával gondol a szovjet korszakra: részben fiatalságukra emlékeznek, részben – a magas munkanélküliségi ráta miatt – az egykori biztos megélhetés tűnik számukra vonzónak.
A múzeum előtt klasszicista, oszlopos épület alatt húzódik meg Sztálin szülőháza, amelynek két szobájában éltek Dzsugasviliék. A bevezetőben leírt proletár családi kör korántsem idillikus: apja agresszív alkoholista volt, randalírozásaiért egy időre a városból is kitiltották. Így a családi erőszakot a kis Joszif korán megtapasztalta. Édesanyja élete végéig megmaradt egyszerű asszonynak, sohasem tanult meg oroszul, s fogalma sem volt fia szédítő karrierjéről; azon sopánkodott, hogy miért hagyta ott a szemináriumot.
A múzeumpark fő látványossága a diktátor páncélozott vasúti vagonja, amely luxust biztosított a vezérnek
Fotó: Csermák Zoltán
A múzeum egy olasz palazzóra emlékeztet, a neogótikus épület előtt Sztálin szobra feszít, s termeiben minden „Kobáról” szól. Tágas termek mutatják be a „Hazjain” (Gazda) életét, munkásságát.
Maiszasvili festménye a fiatal Sztálint örökítette meg, T. D. Gagloev Lenin és Sztálin Gorkijban című szőnyegábrázolása már túlmegy a giccs határán. A Sztálin kislánnyal című, ismeretlen alkotta mázolmány a gyengéd lelkű vezért sulykolja a nézőbe. Egy fotó Sztálin himlőhelyes arcát mutatja, ritka példány, a vezért ügyes retusőrök szolgálták.
az egyik reprezentatív terem főhelyén a Gellért-hegyi emlékmű kicsinyített mása áll a következő szöveggel: „A szovjet hős felszabadítóknak a hálás magyar néptől 1945”. A kiszolgáló helyiségek faburkolatos folyosóján belestem az irodákba, amelyek falait is a ki nem állított festmények ékesítették.
A múzeumpark legfőbb attrakciója a politikus páncélozott vasúti vagonja. Sztálin a golyóálló üvegű, minden kényelemmel ellátott Pullman-kocsin utazott a második világháború alatt a teheráni és a jaltai konferenciára.
A hölgy – kalandos körülmények között – disszidált Amerikába, majd 1984-ben váratlanul kérvényezte hazatelepülését, s Tbiliszibe költözött. Szvetlana – egyes források szerint – a múzeumban ünnepelte hatvanadik születésnapját.
Tbilisziben, a Kartvlisz Dedához, a Grúz anyácska szoborhoz vivő libegőre várakozunk. Mellettünk vidám svéd csoport fényképezkedik a park közepén egy Sztálin hasonmással: a grúz szájában pipa, a tábornoki egyenruha, a kitüntetések sora és a bajusz is stimmel. A fotózás végén a skandinávok odaadják a húszdolláros „honoráriumot”, s vidáman folytatják útjukat. A hegy lábánál zenészeket vesznek körbe turisták. Szól a „kalinka”, majd a muzsikusok érzelmes dalra váltanak. „Fájó szívem majd meghasad, nem találom sírhantodat” – éneklik grúzul a Szulikót, Sztálin kedvenc nótáját. A hallgatók valószínűleg nem is tudják a dal eredetét, de bőven hull az aprópénz a kitett hegedűtokba.
Az üvegcímkén természetesen Sztálin arcképe látható. Máshol hűtőmágnesek százain néz vissza arcmása, a turisták nevetve veszik szóró ajándéknak.
Sztálinnak beöltözött hasonmás. A turisták hazavihetik a közös fotót
Fotó: Csermák Zoltán
A grúz társadalom ezekben az években próbál magára találni, a függetlenség útja viszont göröngyös. Itt kell megemlíteni Eduard Sevardnadze nevét. A politikus fontos szerepet játszott a peresztrojkában, s mi magyarok is sokat köszönhetünk neki. Grúziában megítélése árnyaltabb. A 70-es években Brezsnyev vazallusaként, a grúz kommunista párt első titkáraként neki tulajdonítják a hírhedt mondást: Grúziának északon kel fel a nap. A rendszerváltás után ismét vezető pozícióba került, de korrupt rezsimjének a 2003-as „rózsás forradalom” vetett véget. Ezt követően Miheil Szaakasvili államfő próbálta az orosz befolyást lazítani, ezzel a nagyhatalom rosszallását váltotta ki. A konfliktus 2008-ban háborúba torkollott, amely Dél-Oszétia és Abházia függetlenségéhez vezetett.
Giorgi Margvelasvili, Grúzia jelenlegi első embere 2014-ben együttműködési szerződést írt alá az Európai Unióval, s azóta megszületett a csatlakozási kérelem is. Az uniós tagországok polgárai mindenesetre vízum nélkül léphetnek be az országba. Az amerikai hatás a vendéglátásban erősödik: Texas, New York nevű szórakozóhelyek várják a pénzesebbeket, máshol a bejárat felett Marilyn Monroe villódzó neonképe mered ránk. Szakértők szerint újabb konfliktus a krími és ukrajnai helyzet miatt nem várható. (Úgy tűnik, Dél-Oszétia és Abházia így is pénznyelő, feneketlen kút az oroszok számára.) Az évszázados kötődés viszont bizonyos szinten tovább él, a grúz és angol feliratok mellett mindenütt cirill betűs kiírás is látható, sőt gyakran az angol marad el. Nem véletlen, napjainkban is a turisták jelentős hányada Oroszországból érkezik.
A Sztálin kislánnyal című mázolmány a gyengéd lelkű vezért sulykolja
Fotó: A „gyengéd” Sztálin egy kislánnyal
Az országban utazva mindenütt fejlődés tapasztalható. A korábbi korrupciós vezetés hibáiból okulva az ország irányítói próbálnak változtatni. Először is az elvándorlást kívánják megállítani: az utóbbi évtizedekben a négymilliós lakosság negyede próbált külföldön szerencsét. Ez érthető, hiszen – bár az árak kedvezőbbek a magyarországiaknál, de – a 150 eurós átlagbérből nagyon nehéz megélni. A nyugdíjak ennek a felét teszik ki, így elterjedt a mondás: ha nincs gyermeked, éhen halsz. A közterületeken rengeteg a koldus.
Falfestmény az orosz–grúz barátságról. Az idő megszépítette az oroszok több évszázados grúziai elnyomását
Fotó: Csermák Zoltán
A rendőrségek – az átláthatóság szándékától vezérelve – üvegfalúak. A város a szovjet időkből rájuk maradt lakótelepeket próbálják csinosítani, közepes eredménnyel. A régi, patinás épületek pléh borítását, „Sztálin zsindelyét” ismét a cserép váltja fel.
újabban a drog megjelenése. A kallódó fiatalok gyógyítására sok erőfeszítést tesz a kormány: a Tbiliszi várban alkohol-drogelvonó működik. A fiatalok körében viszont az orosztudás ritka, mintegy öt százalékuk ismeri a nyelvet, javarészük az idegenforgalomban dolgozik. Gadauri a híres grúz hadiút mentén fekszik, felkapott síparadicsom. A település nevezetessége az Orosz–Grúz Barátság Emlékműve, amit az akkoriban még baráti népek a Georgievski Egyezmény bicentenáriumára 1983-ban avattak fel. A szerződés védelmet nyújtott volna az országnak az iszlám közegben, garantálta Grúzia függetlenségét, de 1800-ban I. Pál orosz cár durván felrúgta, és annektálta az országot. Az emlékművet az elmúlt évben újították fel, óriás pannóira a történelem és a szocializmus minden közhelyét belezsúfolták az alkotók: népéért aggódó anyát, harci méneken vágtató vitézeket, lant- és balalajkaművészt, traktort, billenős teherautót, ringó búzamezőt, öreg halászt aranyhallal, jövőbe tekintő agg házaspárt fotóznak a turisták.
A múltból nehéz kilépni…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!