Mikó-ügy: a restitúció állatorvosi lova

Több mint tíz éve húzódik a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium ügye. A református egyház 1999-ben kormányrendelettel kapta vissza ingatlanját, ám két sepsiszentgyörgyi magyar magánszemély néhány évvel később csalás vádjával beperelte az egyházat. Az Országos Korrupcióellenes Ügynökség (DNA) vizsgálódását követően a restitúciós bizottság magyar tagjait, Markó Attila volt államtitkárt és Marosán  Tamást, az egyházkerület jogászát első fokon börtönbüntetésre ítélték, az ingatlant elvették, az egyházat pedig súlyos pénzbüntetéssel sújtották.

A vonatkozó törvény értelmében annak kell visszaszolgáltatni egy ingatlant, akinek a tulajdonában volt az 1948-as államosítás pillanatában. A Székely Mikó Kollégium a református egyház tulajdona volt, tehát neki kellett visszaszolgáltatni – állítja ma is Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspöke. Ezt a gondolatot támasztja alá Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros is, aki a következőképpen fogalmaz: az államosított egyházi ingatlanok tulajdonjoga a telekkönyvi betétlapból deríthető ki, a birtoklapon az utolsó bejegyzés után vonalat húztak, ott szerepel a „naţionalizat în favoarea Statului Român” (államosítva a román állam javára) szöveg. Amely tulajdonos a vonal felett szerepel, az a jogosult a visszaszolgáltatásra. A telekkönyvben rögzített tulajdonjogot nem befolyásolja, hogy az illető ingatlan építéséhez-fejlesztéséhez ki járult még hozzá anyagi eszközökkel. Ennek értelmében egy mostanában épült gyülekezeti ház az illető egyházközség tulajdona, bár lehet, hogy csak a telket és a költségek kis hányadát adta, a többi költség pedig adományozóktól származott.

 Jóhiszemű vásár?

A Mikó-ügy tulajdonképpen tizenöt évvel ezelőtt, a 1995/112-es törvény kibocsátása után kezdődött. A jogszabály értelmében az önkormányzatok ingatlankezelő cégei eladhatták az annak idején magánszemélyektől államosított ingatlanokat. „A sepsiszentgyörgyi Konsza Samu utca 14-16. szám alatti két tanári lakást 1997-ben vásárolta meg két magánszemély: az egyik az iskola egykori alkalmazottja, a másik a megye korábbi alprefektusa volt, akik bérlőkként laktak az ingatlanban” – magyarázza Bustya János lelkipásztor, aki 1993-tól több mint tíz évig volt a kollégium lelkész-igazgatója. Az adásvételi okiratokba viszont nem is az említett jogszabályra való hivatkozás került be, hanem egy másik: az 1992/85. E törvény értelmében vásárolhatták meg az állami tulajdonú tömbházlakásokat a benne lakók. Az utóbbi jogszabályra hivatkozva a vitatott bérlőknek rendkívül alacsony összeget kellett kifizetniük az ingatlanért  – egy 120 négyzetméteres, pincés-kertes lakásért nem egészen 4 millió lejt –, miközben a 112-es törvény tiltotta az olyan ingatlanok eladását, amelyekre visszaszolgáltatási igényt jelentettek be.

„A vásár – állítja Bustya János – két héttel azután történt, hogy a kollégium igazgatósága hivatalos átiratban értesítette az ingatlankezelőt, miszerint a lakások az egykori Református Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatandó vagyonának részét képezik, ezért ne adják el azokat.”  A teljes képhez tartozik az is, hogy a ’90-es évek közepén az egyház semmit sem tehetett az eladás megakadályozásáért, a törvények ugyanis nem tették lehetővé, hogy az egyház visszaigényelje elkobzott ingatlanjait vagy beleszóljon azok elidegenítésébe.

 Visszaszolgáltatás kormányrendelettel

Egy későbbi sürgősségi kormányrendelet (1999/83-as SK) határozott egy sor közösségi, illetve egyházi tulajdonban levő ingatlan visszaszolgáltatásáról. A jogos tulajdonost egy bizottságnak (Comisia de Restituire) kellett azonosítania, ennek tagjai voltak Silviu Clim (az igazságügyi minisztérium képviseletében), Markó Attila államtitkár és Marosán Tamás, az egyházkerület akkori jogtanácsosa. „Az 1999/83-as SK-ban még nem szerepelt a Székely Mikó Kollégium – magyarázza Marosán Tamás. – A kormány 2000. decemberében azonban újabb határozattal egészítette ki korábbi rendeletét, a 1334-es határozat mellékletében pedig tételesen megnevezi a Mikó épületét is. A bizottság megállapította, hogy a visszaigényelt ingatlan a református egyházkerület tulajdonát képezte. A végleges döntésre 2002 májusában került sor, ekkor kapta meg a határozatot az egyház, és tette meg a szükséges lépéseket, hogy a Székely Mikó Kollégiumot az egyházkerület nevére telekkönyveztesse.”

A NATO-ba és az Európai Unióba készülő román állam felgyorsította a visszaszolgáltatási folyamatot. Egy újabb, 2000/94-es számot viselő SK alapján megalakult a Visszaszolgáltató Bizottság (Comisia de Retrocedare) az államosított egyházi épületek visszaszolgáltatására, amely ma is létezik, tagjait a hatalmon levő kormány nevezi ki. Ehhez a bizottsághoz nyújthatták be az egyházak előbb csak 10-10, később már számbeli korlátozás nélküli ingatlan-visszaigénylési kérésüket. Közben életbe lépett a 2002/501-es számú törvény is, amely lehetővé tette, hogy a jogos tulajdonos megtámadhassa a korábban törvénytelen módon gazdát cserélt ingatlanok adásvételi szerződését. Ennek alapján igényelte vissza az egyház 2004-ben a sepsiszentgyörgyi Konsza Samu utcában lévő tanári lakások adásvételi szerződését, és kérte, hogy a törvényszék semmisítse meg, arra való hivatkozással, hogy az ingatlankezelő a kilencvenes években törvénytelen módon adta el azokat.

 Iskola a tulajdonjog határán

A tulajdonosok – idős Benedek Levente és Fehér Zoltán – először azzal érveltek, hogy az egyháznak semmi köze az ingatlan adásvételéhez, azaz egyházkerületnek nincs perképessége (calitate procesuală). Miután 2006-ban végleges, megfellebbezhetetlen táblabírósági döntés szögezte le, hogy az egykori Református Székely Mikó Kollégium vagyonának tulajdonosa az Erdélyi Református Egyházkerület, az iratcsomót visszautalták alapfokra az adásvételi szerződések megsemmisítése céljából.

A következő lépés a két család által benyújtott feljelentés volt, előbb a rendőrséghez, majd az ügyészséghez, végül a DNA-hoz folyamodtak. A feljelentés indoklásában az állt: az iskolaépület az iskola kizárólagos tulajdona volt, nem az egyház pénzéből épült, hanem állami és közösségi alapokból, az egyház pedig csak „felügyelte az oktatási folyamatot”, ezért a jogutód iskolának kellett volna visszaszolgáltatni az iskolaingatlant, nem pedig az egyháznak. Ennek alapján a tanári lakásokat is az állam birtokolta, következésképpen a hajdani bérlők törvényesen vették meg azokat.

A DNA több személy ügyében indított vizsgálatot, többek között Silviu Clim, Markó Attila, Marosán Tamás, Bustya János, Kató Béla akkori püspökhelyettes, az egyházkerület jelenlegi püspöke, valamint a hivatalos fordító ellen. Utóbbi hármat utólag felmentették, a többieket tovább vizsgálták. Eredetileg okirathamisítással vádolták őket, később szolgálati visszaéléssel. Azt rótták fel nekik: bár bizottsági tagokként tudniuk kellett, hogy az ingatlan nem az egyházé, mégis pozitív döntést hoztak.

Korrupcióellenesség és tiltakozás

A DNA-kivizsgálás megállapította, hogy a  restitúciós bizottság három korábbi tagja törvénytelenséget követett el. Az ügyészség nagy értékben elkövetett hivatali visszaélés címén emelt vádat ellenük. A vádirat szerint a tagok érvénytelen dokumentumok alapján szolgáltatták vissza az ingatlant a református egyháznak, 1,3 millió lejes kárt okozva ezzel az államnak. A buzăui bíróság 2012-ben első fokon hivatali visszaélés miatt három év börtönbüntetésre ítélte a Mikó-per három vádlottját. Elgondolkodtató „részletkérdés”: míg a két magyar vádlott (Marosán Tamás és Markó Attila) esetében letöltendő börtönbüntetést szabtak ki, a bizottság román tagja (Silviu Clim) ellen csak felfüggesztettet.

A bírói ítélet érvénytelennek nyilvánította a visszaszolgáltatási iratot, és elrendelte, hogy töröljék az Erdélyi Református Egyházkerületet mint tulajdonost a telekkönyvből. Az egyházat ugyanakkor óriási összegű kárpótlás kifizetésére is kötelezte. A bírósági ítélet azt is megállapította, hogy a vádlottak a sepsiszentgyörgyi önkormányzatot károsították meg, holott a per folyamán a hivatal jelezte: nem tartanak igényt az épületre, miután azt a református egyház tulajdonaként tekinti.

A bírósági döntés után 2012. szeptember elsején nagyszabású tiltakozó megmozdulást szerveztek Sepsiszentgyörgyön. Az Igazság napja elnevezésű rendezvényre egész Erdélyből és Partiumból, de Magyarországról is érkeztek tüntetők. A tömeg tiltakozó táblák százait emelte magasba, amelyeken magyar, román és angol nyelven szerepelt a követelés: Igazságot!, Igazságot a Mikónak! A Székely Mikó Kollégium épületén hatalmas transzparenseken a református egyház tulajdonjogát igazoló dokumentumokból származó idézetek hirdették: 1928-ból a román tanügyminisztérium működési engedélye, amelyben az egyház szerepel tulajdonosként, valamint az 1948-as államosítási törvény, amely szerint a kollégium épületét a református egyháztól vették el.

Az ítélet küszöbén

Az ügyet közben Buzăuból a Ploieşti-i Ítélőtáblára helyezték át, ám miután a 2012-es parlamenti választásokon Markó Attila az RMDSZ színeiben képviselői mandátumhoz jutott, az ellene folyamatban levő ügyet a bukaresti Legfelsőbb Bíróságnak kell tárgyalnia. A bukaresti bíróságon az első tárgyalást idén májusban, a másodikat júniusban tartották. A vádlottak ügyvédei kérték, hogy újabb dokumentumokat mutassanak be, amelyek a korábbiakkal összhangban az egyház tulajdonjogát bizonyítják, ám ezt a bíróság visszautasította.

Az ügyben végső ítéletet az október 10-i tárgyalás ígér. Az Erdélyi Református Egyházkerület jogtanácsosa, Tamás Emőke szerint legfeljebb annyi képzelhető el, hogy az ítéletet elhalasztják néhány napra, maximum egy hétre. „Ha az egyház számára pozitív döntés születik – tájékoztatott Tamás Emőke –,az ominózus lakások először visszakerülnek az állam tulajdonába, azt követően lehet az egyház nevére telekkönyveztetni. A jelenlegi tulajdonosok ezt követően beperelhetik az államot és kárpótlást igényelhetnek, amelyet az állam köteles lesz megítélni. A vonatkozó rendeletek értelmében azonban tíz évigbérlőként az ingatlanban maradhatnak  a törvény szabályozta bérleti díj fejében.”

Tulajdonjog dokumentumokban
Az egyház tulajdonjogát támasztja alá az a minisztériumi engedély is (1928/81.), amelyet Anghelescu oktatásügyi miniszter bocsátott ki 1928. július 23-án. Ebben a Mikó Kollégiumról a következő szerepel: Această şcoală este proprietatea Eparhiei Reformate din Ardeal (vagyis: ez az iskola az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona).  Az engedély 1928. augusztus 8-án a Hivatalos Közlönyben is megjelent. Az egyházi tulajdonjogot alátámasztó másik irat – amely az egyházi tulajdont alátámasztja – maga a magyar nyelvű telekkönyvi kivonat, amelyben a következő szerepel: sepsiszentgyörgyi ev. ref. Székely Mikó Kollégium (az ev. ref. azt jelenti, hogy evangélium szerinti református, ezt a 19. században mindenhol így használták az egyházi törvényekben, még a kommunista időkben is – szerk. megj.).
Számos korabeli dokumentum is tanúskodik arról, hogy a 19. század második felében alapított iskolát a reformátusok hozták létre. Ebből megtudhatjuk például, hogy az iskolát a „Rikán belüli Kommunitás” hozta létre, amely a háromszéki egyházmegyék közös szervezete volt és a háromszéki református egyház képviselőiből állt (a három esperes, küldöttek és jegyzők). Ezt a közösséget már a 17. századi, a Rákócziak és Bethlen Gábor által kibocsátott fejedelmi rendeletek is elismerték önálló egyházi közösségként. A szentgyörgyi kollégium épületének nyugati szárnyát a háromszéki református egyházközségek építtették saját költségen, a déli szárny ugyancsak a „Rikán belüli Kommunitás” támogatásával épült fel egy város által az egyháznak adományozott telken, valamint a közösség saját telkén. Az építkezés költségeit részvények kibocsátásával, adományokból és állami támogatással sikerült végül felépíteni (az állami támogatás is a református egyházkerület közvetítésével történt). A sepsiszentgyörgyi kollégium a 19. század második felétől kezdve az 1948-as államosításig az Erdélyi Református Egyházkerület iskolájaként működött önálló oktatási központként, önálló vagyonkezelési joggal.
Az államosításkor kibocsátott  hivatalos irat (Decret nr. 176/2. aug. 1948) szerint az ingatlan az állam tulajdonába megy át, az iskola pedig a következőképpen szerepel: Liceul reformat băieţi din Sf. Gheorghe, al. Bis. Ref. A felsorolásban azok az ingatlanok (többek között tanári lakások) szerepelnek, amelyek az iskola tulajdonát képezték, azonosíthatóan, pontos címmel és házszámmal.

A megvádoltak az utolsó szó jogán
Marosán Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogtanácsosa és Markó Attila RMDSZ-képviselő, volt államtitkár – az Egyházi Ingatlanok Restituciós Bizottságának tagjai – az október 10-én, a bukaresti legfelsőbb bíróságon sorra kerülő Mikó-per ítélethirdetési tárgyalása előtt Az utolsó szó jogán címmel foglalták össze külön-külön a bírósági eljárással kapcsolatos fenntartásaikat.
Marosán Tamás írásában részletesen kitér az egyházi ingatlanok sorában visszaigényelt Székely Mikó kollégium restitúciós történetére. A kolozsvári jogász lépésről lépésre tárja fel a bűnügyi eljárás tárgyává tett Mikó-ügyet, miközben rámutat arra, hogy a romániai nyomozó hatóság figyelmen kívül hagyta nem csak a vádlottak bűnösségét megkérdőjelező tanúvallomásokat, és az egyházi rendtartás belső írott szabályait, hanem azokat az írásos dokumentumokat is, amelyek egyértelműen az ingatlan egyházi tulajdonjogát igazolják.

Három év börtön
Az alapfokú ítélet meghozatalának körülményeit kommentálva Marosán így fogalmaz: »a bíróság szerint „a bizottság tagjaiként szándékosan egy visszaszolgáltatásra nem jogosult személy tulajdonába adtuk” a Mikót, ezért 3 év börtönbüntetésre ítélt bennünket, komoly pénzbüntetés megfizetésére is kötelezve, az egyházat megfosztotta az ingatlan tulajdonjogától. Érdekes végkövetkeztetés, ugyanis az 1999/83-es törvény értelmében az ingatlant annak kellett visszaszolgáltatni, akitől az állam elvette! Még akkor is, ha az utólagos levéltári kutatásokból az derült volna ki, hogy az ingatlan (államosítás előtt) valaki más tulajdonát képezte, akkor sem cselekedhettünk volna bűnösséggel, ugyanis bizonyos utólagosan előkerülő bizonyítékok akkori nem ismerete kizárja a szándékosságot, és ezáltal a bűnösséget is! Nem tehetek róla, hogy még az utólagos levéltári kutatások is az egyház jogosultságát bizonyítják!«
Marosán szerint amennyiben a dolog nem lett volna ennyire egyértelmű, a bíróságnak kötelessége lett volna a büntetőeljárási törvénykönyv 5. szakasza értelmében az „in dubio pro reo” elvét alkalmazni. Ha a bűnösséget alátámasztó bizonyítékok nem igazoltak, nem biztosak és nem teljesek, és a bűnösséggel kapcsolatosan kétségek merülnek fel, az in dubio pro reo szabályát kell alkalmazni, melynek következtében minden, ami kétséges, a vádlott javára szolgál; ilyen esetben a bíróságnak fel kell mentenie avádlottat.A jogerős ítéletre várva az egyházkerület volt jogásza egyértelműen kijelenti: a jelen ügyben nincs semmi vitatható! A bizonyítékok önmagukért beszélnek.

Azonnal a közvéleményhez kellett volna fordulni
Markó Attila parlamenti képviselő a Facebook-oldalán közzétett írásában többek között felidézi a gyanúsítottá válás körülményeit: „Ha 2008-ban, az első idézésnél sejtettük volna, hogy ez a játék minden más, csak nem az igazság kiderítésére irányuló eljárás, akkor a nevetés helyett azonnal a közvéleményhez fordultunk volna. Itt tévedtünk. Azonnal hangosan kiabálnunk kellett volna, még a vizsgálat első stádiumában. Így amikor a média és az emberek tudomást szereztek erről a történelmi igazságtalanságról, akkor már a korrupcióellenes ügyészség hivatalosan vádat emelt ellenünk: hatalommal való visszaélés minősített formában, az általunk okozott kár pedig 1300000 euró, azaz a kollégium épületének felbecsült értéke. Nos, akkor fagyott először ajkunkra a nevetés. Soha nem felejtem el azt a jelenetet, amikor közvetlenül a vádemelés előtt, az iratcsomó átnézésekor azt mondta a nyomozó DNA-ügyész: az épület sosem volt az egyházé, mert közadakozásból épült. Erre kifakadtam és megkérdeztem: már elnézést, jár ön templomba? És tesz-e pénzt a perselybe? Miután mindkét kérdésre igenlő választ kaptam, akkor rákérdeztem: és akkor ezek után milyen arányban tulajdonosa a templomnak vagy az adományozott pénzből felépülő ingatlannak? Ha a nép adakozik a bukaresti ortodox katedrális felépítéséhez, akkor az kinek a tulajdona lesz? Így lettem gyanúsítottból vádlott, aztán beindult a gőzeke.”
Miután az RMDSZ-politikus köszönetet mond mindazoknak, akik az utcai tüntetésektől kezdve a diplomáciai eszközök felhasználásáig kiálltak az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye mellett, úgy fogalmaz: „azt szeretném, ha igazságom végleges és jogerős birtokában elmehetnék majd azokhoz az emberekhez, akik megszavaztak – de azokhoz is, akiket mások becsaptak – és elmondjam: megéri! Ember, megéri küzdeni az igazadért, megéri küzdeni azokért az igazságokért, amelyek mind-mind téglák lehetnek a mi jelenünkben, de sokkal inkább gyermekeink jövőjének építésében”.

Imádság a meghurcoltakért
Az október 10-én sorra kerülő legfelsőbb bírósági döntés előtt Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke imádságra szólítja fel az egyházkerület hívő népét, a Kárpát-medence és a világ öt kontinensén élő magyar nemzettársait, „amely imádságban október 10-én felsorakozunk a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium ügyében igazságtalanul meghurcolt testvéreink mellett. Kiáltsunk együtt a Mindenható Istenhez a gyalázatos jogfosztás miatt, amit református anyaszentegyházunk és a székely nép ellen a fennálló világi hatalom elkövetett és véglegesíteni kíván.”