Durva kommentek, éretlen társadalom

Az ezredforduló után kitört úgynevezett „webkettes forradalom” után, főként a blogok megjelenésenyomán roppant örült a (net)világ, hogy végre bármihez hozzá lehet szólni – hogy akár be lehet szólni –, hogy most már valóban kétirányú és szabad a kommunikáció adó és befogadó között. Sokan az ideáltipikus nyilvánosság lehetőségeként üdvözölték ezt, az angol polgárságra egykor jellemző, valóban vélemény- és közéletformáló kávéházi nyilvánossággal állították párhuzamba. Előbb a  nyugati, nem sokkal később a világsajtó is kitárta kapuit a civilek előtt – mi tagadás, sokan bánják már és megoldásokat keresnek.

Miért? Több oka is van ennek – az internet működésének sajátosságaitól az állampolgárok felkészültségéig –, amelyeket e cikk keretei között nem áll módunkban feltárni. A lényeget remekül összefoglalja Pécsi Ferenc médiaszakember a Socialdaily portálon. Eszerint a kisebb forgalmú blogoknál még elvétve is alig akadnak hozzászólások, a nagy forgalmú blogoknál, portáloknál a népszerű cikkek alatt kezelhetetlenül sok a komment, ráadásul jelentős részük semmilyen módon nem kötődik az eredeti tartalomhoz. Emellett akadnak megjegyzések, amelyek túl értékesek ahhoz, hogy elvesszenek a többi között. Mindezeken túl a hamis órákat, táskákat, olcsó gyógyszerutánzatokat, egyebeket kínáló spamek is megállíthatatlanok.

Önjáró cikkek

A hozzászólások gyakran a hagyományos kocsmai beszélgetések pótlására szolgálnak – véli a témát kutató Kelen András szociológus, közgazdász. A szakember az MTI-nek azt mondta: a szakmai jellegű hozzászólások általában a különböző nézőpontok közreadása révén egy-egy feladat megoldására fókuszálva alternatív megoldásokat kínálhatnak fel, bővíthetik az ismereteket. Ám a politikához köthető témák körüljárása nyomán az észérvek helyett jellemző módon inkább az érzelmek irányítják az embereket.

Újságírók, újságszerkesztők gyakran tapasztalják, ilyenkor az adott témát felvető sajtóorgánum írásának mondanivalója az eredeti gondolattól eltávolodva rövid időn belül önjáróvá válhat. Mint a szakember is rámutat, a reagálások „közösség által gondozott tartalomként”, immár mint köztulajdon, önálló életre kelhetnek. A hozzászóló „civilek” akár újraírhatják az eredeti felvetést, eközben felerősödhet a „kocsma hangja”. A higgadt érvelés elvész, helyette – nem ritkán – a gyalázkodás, a verbális agresszió motiválja az interneten egymással értekező résztvevőket. Mivel pedig az arctalanság megóv a kijelentésekkel járó felelősségtől, az effajta indulatok mindinkább elszabadulhatnak, egyre vaskosabb sértegetésekben merülhetnek ki. Sok esetben már szóba sem kerül az eredeti téma, a szellemi erőfeszítés a minél durvábbra hangszerelt személyeskedésbe megy át. E jelenség tömeges méreteket öltve jelzést ad nem csupán az adott kommentelők, de a társadalom nagy részének mentális állapotáról, a méltánytalanságok, a kibeszéletlen, szőnyeg alá söpört kérdések tömkelegéről, amelyek mind válaszra várnak – hívta fel a figyelmet a szociológus.

Elfojtott indulatok

Az internetes kommenteléseknél gyakorta nyomon követhető verbális agresszió jelensége mögött Mészáros Judit magyarországi pszichoterapeuta, egyetemi tanár véleménye szerint egyebek mellett a társadalom éretlensége mutatkozik meg. Bizonyos szempontból szabadságban, demokratikus viszonyokban élni nehezebb, mint önkényuralomban, amelyben az ember külső okokra hivatkozva mentesítheti magát az egyéni felelősség alól. A nehézségekben sokan a kiszolgáltatottságot élik meg, és másokat hibáztatnak kedvezőtlen helyzetükért. A tehetetlenség érzése pedig elfojtott indulatokat kelthet az emberben, amelyek aztán például a névtelenség mögé bújva a netes bejegyzéseknél, hozzászólásoknál a kulturális mázat letörölve, minden gátlás nélkül törhetnek elő.

„Cselekedeteinkért a felelősség vállalása autonóm személyiséget feltételez, ami a demokratikus értékrend, létforma alapja” – magyarázta a pszichológus. Az autonóm, felnőtt személyiség elviseli a különbözőségeket, az éretlen gondolkodásból viszont hiányzik az ellentétes álláspontok, tények integrálásának képessége. Amikor a hétköznapok kihívásaiban az ilyen személyiség más véleményekkel szembesül, fenyegetettséget élhet át. Úgy érzi, személyét éri támadás, ami pedig könnyen agressziót válthat ki.

Mi lehet a megoldás?

Szakemberek szerint egyelőre nem körvonalazódik a netes felületek működtetői szempontjából jó megoldás a kommentek kezelésére. Sokan remélték, hogy a Facebookra való áthelyezésük jelenthet írt a bajokra, ám nem így lett: követhetetlenné, széttöredezetté vált a csevej, és persze a hangnem sem változott. A hozzászólások moderálása, vagy gépi rendszerezése, kezelése ugyancsak elvi fenntartásokat szülhet. (Hogy akkor voltaképp mi értelme is van az egésznek?) Tény: volt már arra példa, hogy híres blogszerző mintegy manifeszt módon eltörölte a hozzászólási lehetőséget felületéről, mondván: gyakran teljesen más lesz cikkének végkicsengése, akár értelme is, mint amit el szeretett volna mondani, ráadásul teljesen másként ír, ha számol a kommentelőkkel, kvázi öncenzúrát alkalmaz. És láss csodát: a zárt kapuk ellenére sem dőlt össze a világ, a látogatók száma nem csökkent. Pécsi Ferenccel szólva viszont az, „hogy meghatározó blogok, online újságok lemondanak a kommentelésről, egyben azt is jelenti, hogy a web 2.0 tíz évvel ezelőtt annyira vonzó eszméje a gyakorlatban csak félig-meddig működik.”