
A házasság fontosságáról, a lelkipásztori családok válásának okairól beszélgettünk Sógor Árpád lelkész-családterapeutával. No meg a Házasság Hetének elnevezett, február 8. és 15. közötti mozgalom eredetéről.
2015. február 14., 11:442015. február 14., 11:44
2015. február 14., 11:452015. február 14., 11:45
– A házasság vagy a család hete?
– Hivatalosan a házasság hete. Marriage week – ez volt angolul a megnevezés, ezt vették át sorra a különböző országok. Romániában a hivatalos megnevezés a Săptămâna căsătoriei, magyarul házasság hetéről beszélünk. A ’90-es évek elején Maria és Richard Kane Angliában indította el azzal a céllal, hogy február 14-e környékén – amikor a Valentin-napi őrület szállja meg az embereket – a figyelmet a házasságra és a család fontosságára irányítsa.
– Mikor honosodott meg a Kárpát-medencében?
– Magyarországon 8, Romániában 5-6 éve, de természetesen már korábban is voltak kezdeményezések, csak nem ennyire szervezetten. Civil kezdeményezésként indult, országonként változik, mennyire állnak mellé a hivatalos állami szervek, illetve a népegyházak. Legtöbb esetben a neoprotestáns kisegyházak karolták fel. Nálunk is úgy indult. A történelmi egyházak is bekapcsolódnak a mozgalomba – a katolikusoknak külön családpasztorációs irodájuk van –, az ortodoxok azonban nem. Valószínűleg azért, mert ők félnek megélni ténylegesen az ökumenét. Bár különböző szervezeteik révén azért bizonyos fokig ők is részt vesznek.
– Egyre több család esik szét. Családterapeutaként mit mond, miért?
– Esetenként változik, de talán mégis van egy-két olyan ok, elv, amely általánosnak tekinthető a családok felbomlásában. Közhelyszámba megy, de ma olyan világban élünk, ahol, ha valami elromlik, nem javítjuk meg, hanem eldobjuk. Régebb megjavították, ma vásárolunk helyette újat. Ez a pörgés a családi életben is oda vezetett, hogy ha döcög a házasság, nem működik a kapcsolat, akkor nagyon könnyen elválnak egymástól a felek.
– Ezek szerint az a „békéltető” barcasági módszer, amely szerint a válni akaró feleket a falustársak két hétre bezárták egy kis helyiségbe, és csak ennivalót adtak nekik, nem működne...
– Nyilván más időket élünk, hasonló most szóba sem jöhet. Nem szeretném idealizálni a régi időket – amikor sokan szenvedtek a házasságban, és beszélni sem lehetett róla, a nőket is sok esetben bántalmazták –, de akkor nem váltak el annyira könnyedén. Ma az első nehézségek után a felek megfutamodnak. A másik ok a boldogságról alkotott elképzelés. A média hamis képzetet közvetít, azt sugallja, hogy a boldogság olyan állapot, amelyet akár különböző tárgyak megvásárlásával is el lehet érni. Márpedig a boldogság szerintem inkább folyamat. Hogy én boldog vagyok a házasságban, abba beletartoznak a nehézségek is, amelyeket le kell küzdenünk, akár nap mint nap. A veszekedések alkalmával feszültség gyűlik fel, ezeket le kell küzdeni, a gondokat pedig meg kell oldani – ha ez sikerül, a felek boldognak érezhetik magukat, mert együtt voltak képesek legyőzni a nehézségeket. Ezt ma sokan nem így érzik, s a vita hevében úgy gondolják, nem egymásnak vannak teremtve, rossz döntést hoztak, amikor megházasodtak. A legtöbb esetben azonban kommunikációs problémára vezethetők vissza a válások.
– Az anyagi kérdések nem befolyásoló tényezők?
– Szerintem nem. Vannak olyan családok, ahol szegénységben élnek, sok a gyerek, az emberek mégsem válnak el, másképp élik meg a boldogságot.
– Az utóbbi időben több lelkipásztor családja is szétesett. Esetükben is hasonlók az okok, vagy különböznek az általánostól?
– A lelkészházasságok azért fokozottan veszélyeztetettebbek, mert létezik a megfelelési kényszer: azt a látszatot kell kelteniük a feleknek, hogy náluk minden rendben van. Ha mégsincs, akkor a problémákat igyekeznek a szőnyeg alá seperni, azokról nem beszélni, és az együttlét színjátékká válik. Kifele minden rendben, amúgy talán már nem is beszélnek egymással. Egy idő után azonban felhalmozódik a sok megoldatlan, kibeszéletlen probléma, és robban a bomba.
– Esetükben a megoldás is más?
– El kell fogadni, hogy mi is épp olyan gyarló emberek vagyunk, mint mások. Nekünk is vannak gondjaink, azokat pedig meg kell oldani. A házasságot gondozni, ápolni kell, akár egy beteg embert. A válások számából kiindulva valóban gond van, a házasság intézménye beteg. A kimutatások szerint minden három házasságra jut egy válás. Ebben az esetben is több kategória létezik: egyesek egy év után különválnak, mások 20-25 év után döntenek a szakítás mellett. Nálunk sajnos még nem alakult ki az a kultúra, hogy ha valami gond adódik, próbáljunk segítséget kérni szakembertől. Sokszor csak utolsó pillanatban szánják rá magukat a rászorulók, de akkor már csak abban lehet segíteni, hogy a gyerekek minél kevésbé sérüljenek.
– Milyen programokkal igyekeztek felhívni a figyelmet a házasság hetére?
– Különböző lehetőségeink vannak. Az egyházak tematikus hetet szerveznek, tárgyalják a prédikációk során, vagy bibliaóra keretében dolgozzák fel a témát. Mások filmklubot szerveznek. Civil szervezetek előadássorozatokat tartanak. Az üzleti szféra ilyenkor árkedvezményeket kínálhat a családoknak, azoknak, akik a házasság hete alkalmával házassági évfordulójukat ünneplik. Az eredeti elképzelés éppen az volt, hogy mindenki a maga lehetőségeit felhasználva mutasson rá a házasság, a család fontosságára, hogy a keresztyén értékrend fontos eleme. Kimutatható: ha az emberek boldog házasságban élnek, a társadalomban is kevesebb a probléma. Ezért nagyobb összefogásra van szükség az állam, az egyház és a civil szervezetek között a mozgalom népszerűsítése érdekében, és az államnak is jobban be kell kapcsolódnia a programok szervezésébe, támogatásába.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!