Anyák a családi piedesztálon

A Kárpát-medence magyar nyelvterületén rendszerint május első vasárnapján tartják az Anyák napját, Európa többi részén pedig egy héttel később. Az elmúlt évszázad húszas éveiben meghonosodott, egyházi fogantatású ünnepet valamennyi történelmi magyar egyház felkarolta. Az ünnepi istentiszteletet és szentmisét bensőséges hangulatú, verses-zenés gyerekműsor egészíti ki. Sok gyülekezetben az édesanyák és nagymamák egy-egy szál virágot is kapnak ajándékba.
Az Anyák napja fontosságáról, üzenetéről, és az anyai szerepkör mai megítéléséről Szénégető István római katolikus lelkipásztorral, a Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs Központjának vezetőjével és Buzogány Emese kolozsvári református kórházlelkésszel, négy gyerekes édesanyával beszélgettünk.
 
A magyar nyelv legszebb szava
„Az élet szorosan kapcsolódik az édesanyákhoz. Nyelvészek szerint a magyar nyelv legszebbnek tartott három szava közül az egyik az édesanya” – indítja beszélgetésünket a Marosvásárhelyen élő katolikus lelkész, aki azt is hozzáteszi: 42 évesen ő ma is változatlanul így szólítja meg édesanyját. Hogy ez Erdélyben mennyire szép szokás, egy történetet mesél egy háromgyerekes székely családról, akik magyarországi étterembe tértek be ebédelni. A megrendelt étel mellé, meglepetésükre, a pincér kéretlenül egy-egy süteményt és hűsítőt hozott. Amikor firtatni kezdték, hogy nem tévedésről van-e szó, kiderült: a magyarországi férfi annyira meglepődött azon, hogy az asztalnál ülő gyerekek édesanyaként szólították meg anyjukat, hogy ezt a konyhán elmondta főnökének, aki válaszként ezzel a gesztussal kedveskedett vendégeinek. Mint kiderült, Magyarországon is jó hallani, hogy Erdélyben az édesanya nem mutter például, vagy nem a keresztnevén szólítják.

Szénégető István (képünkön) szerint nem véletlen, hogy Isten a családot választotta Jézus emberré válásának színhelyéül, és első lépésként Máriát szemelte ki erre a feladatra. A keresztény világ számára ennek örökös üzenete van: Mária édesanyai arcától nem lehet eltekinteni.
Az elmúlt évtizedekben a világ olyan hatalmas változásokon ment keresztül, ami sok szempontból csorbította az anyai szerepet: a mai anyák nincsenek eléggé megdicsérve, felemelve. Az egyháznak abban van nagy szerepe, hogy az élet megbecsülése és védelme érdekében felhívja afigyelmet az édesanyák semmivel nem pótolható szerepére. Az embernek el kéne gondolkodnia azon, hogy milyen kapcsolatban van az édesanyjával. Azzal, aki világra hozta és felnevelte. A sokszor megromló kapcsolatnak ezer oka lehet, másrészt ezer lehetőség is van rá, hogy ezt a kapcsolatot normális mederbe tereljük – fogalmaz a lelkész.
 
Teremtés rendje: a férfi a nő mellett

„Az előítéletek fogságában sok ember számára keveredik a nőről kialakult mai kép azzal a bibliai üzenettel, amelyet a szentírás közvetít számunkra. A kettő azonban nem zárja ki egymást” – mondja Buzogány Emese lelkész (képünkön), aki a jól működő párkapcsolat feltételeként a bibliai teremtés rendjét nevezi meg. Isten nem a férfi fölé vagy alá teremtette a nőt, hanem melléje. Egy jó házasságban egyik fél sem lehet a másik beosztottja. Boldog párkapcsolat csak úgy jöhet létre, és úgy maradhat tartós, ha a teremtés rendjén az asszony a férfi mellett foglal helyet. „Én ezt hirdetem templomi istentiszteleten és keresztyéni körökben egyaránt” – magyarázza a boldog házasságról vallott ars poeticáját. Az egymásra figyelésen keresztül a munkamegosztásig ebben a keresztyéni életfilozófiában minden benne található.
 
Nők az egyházban
Nőnek lenni nemcsak a családban, hanem az egyházban sem könnyű feladat. A református egyház sem mentes a nőkkel szembeni előítéletektől: az egyház belső, írott rendje ugyan nem emel korlátokat a női tisztségviselők elé, a valóság ennél mégis árnyaltabb. Buzogány Emese szerint a református egyház látványosan nyitott az elmúlt évtizedekben: a rendszerváltás óta számtalan lelkésznőt szenteltek fel, és nagy előrelépés, hogy a lelkészértekezlet elnöke is nő. Igaz, nem minden egyházközség örül annak, ha a megüresedő lelkészi állásra nő jelentkezik. „A kezdeti ellenállás dacára általános tapasztalat, hogy a lelkésznőket hamar megszereti és elfogadja a gyülekezet. Kórházlelkészként számos ilyen visszajelzést kapok a Kolozsváron kezelt hívek részéről mindkét egyházkerületből” – magyarázza Buzogány Emese. Alelkésznőnek anyáknapi ünnepségek alkalmával is kiemelt szerepe van: őt hívják ilyenkor szolgálni a környékbeli gyülekezetekbe. Emese asszony kórházlelkészi munkáját is áldásosnak tartja: felekezettől függetlenül nagyon sok beteggel beszélget Kolozsvár kórházaiban. Az emberek igénylik és örülnek a lelkigondozás szerepét betöltő találkozóknak: ilyenkor őszintén megnyílnak, és legintimebb dolgaikról is elbeszélgetnek a református lelkésznővel.
 
Hittel a nagycsaládért
Mindennapi életünkben tapasztaljuk, hogy az emberek szerint amiatt nem lehet egy vagy két gyereknél többet vállalni, mert szegénység és kilátástalanság van. Szénégető István úgy látja, hogy ez a fajta életfelfogás igaz is, meg nem is. Olyan értelemben igaz, hogy a gyerek nevelése pénzbe kerül, és ha egyik vagy másik szülő nem dolgozik vagy keveset keres, az sokat nyom a latba. Ilyenkor nemcsak a házasodási kedv csökken, hanem a születések száma is. A katolikus lelkész azonban rögtön hozzáteszi, hogy számos olyan esettel is találkozik, amikor belülről jövő, mély keresztényi hitből fakadó meggyőződés és nem pénzkérdés áll a gyerekvállalás mögött. Az ilyen szülők nagy bizalommal vállalják nemcsak a harmadik, hanem a negyedik vagy az ötödik gyereket is.
Szénégető sok követésre méltó kezdeményezésről beszél, amikor a helyi közösség a lehetőségeihez mérten segíteni próbál a nagycsaládosokon. Van, aki a pelenkapénzt vállalja, mások másféle segítséget ajánlanak. Ez a fajta összefogás nagy esélye lehetne az erdélyi magyarságnak. E gondolat köré szerveződve egyre több civil szervezet tűzte zászlajára a főállású anyaság intézményének bevezetését Romániában Franciaország, Írország, Svédország és immár Magyarország mintájára.

„Erről is beszélni kell az Anyák napján. A főállású anyaság akkor számít munkahelynek, ha három vagy ennél több gyereket vállal egy család. Magyarországi példa szerint ezt ki lehet egészíteni részmunkaidős foglalkoztatással, családbarát környezetben. Egy nemzet jövőjét csak az édesanyák megbecsülésével tudjuk biztosítani” – fogalmaz a családpasztorációs lelkész.

A négygyerekes édesanya, Buzogány Emese szerint a sokgyerekes családmodell nem gazdagság, hanem főleg hit kérdése. „Tapasztalataim szerint a sokgyermekes magyar családok általában hívő emberek. Sok lelkészcsaládban és azokban a templomba járó, hívő családokban van több mint két gyerek, ahol az élet szerves része a keresztyéni értékrend”.  Ritka az olyan gazdag család, ahol csupán az anyagi jólétnek köszönhetően vállalnak több gyereket. A lelkésznő reményei szerint a korunkban megszaporodó sokgyerekes családmodell nem pusztán kivétel, hanem egyre többen tudatosan vállalják ezt az életformát. Mindez a népesedési statisztikákban még nem látszik, hiszen az erdélyi magyarság ma még rohamosan fogyatkozó közösség, a folyamat talán mégis megállítható.
 
Túl az ünneplésen
Az egyháznak nem csak az a szerepe, hogy nagyszerű anyáknapi műsorokat szervezzen – mondja Szénégető István. Az úgynevezett családpasztoráció keretében egyházmegyei szintű rendezvényeket is tető alá hoznak, ahova egész Erdélyből várják az édesanyákat tematikus női hétvégére. Ezeken a találkozókon a maga érdességében kerülnek terítékre azok a hétköznapi kérdések, amelyek az édesanyákat foglalkoztatják leginkább. Sok édesanya lényegében egymaga tölti meg az egész családi otthont, ő béleli ki szeretettel, és sem a férjétől, sem a gyerekeitől nem kap köszönetet vagy támogató szót. Ez nincs rendjén! Ezeket a családokat meg kell érintenünk: vissza kell hívni őket abba a keretbe, ahol meg tudjuk becsülni az édesanyákat”.

A lelkészek szerint fontos, hogy az anyák napja ne évente egyszeri alkalom legyen a legszebb női hivatás népszerűsítésére.