Moldovai dilemma: orosz vagy uniós felügyelet?

Törékeny többséggel nyert választásokat a Moldovai Köztársaságban az ország európai integrációját támogató három párt. A 101 tagú moldovai parlamentben a Moldovai Liberális-Demokrata Párt (PLDM) 23, a Demokrata Párt (PDM) 19, a Liberális Párt (PL) 13, azaz összesen 55 képviselői helyet szerzett, szemben az oroszbarát Szocialista Párt (PSRM) 25 és a többé-kevésbé középen álló Moldovai Köztársaság Kommunista Pártja (PCRM) 21 mandátumával. A 2010 óta kormányzó Szövetség az Európai Integrációért nevű koalíció tehát folytathatja a kormányzást, amennyiben sikerül megegyezniük az új moldovai kormány összetételéről.

A november 30-i választásokon összesen 1 649 402 ember szavazott, a szavazásra jogosult állampolgárok 57,28 százaléka. Külföldön 73 311-en adták le voksukat.

 Pártkizárás a rajt előtt

A 2014-es moldovai választási kampány minden eddiginél jobban megosztotta a közvéleményt. A románbarát politikai erők számára az uniós integráció volt a választási kampány fő témája, az oroszbarát ellenzéki pártok viszont a Moszkva által létrehozott vámunióhoz történő csatlakozást támogatták. Az egymásnak feszülő indulatokat az is fokozta, hogy a választás előtt három nappal, a Chişinăuban működő törvényszék törölte a Patria (Haza) nevű oroszbarát párt regisztrációját. A bíróság döntését azzal indokolta, hogy a politikai formáció állítólag több mint 400 ezer euró összegű támogatást kapott külföldről, és a juttatásokról nem tett bejelentést a hatóságoknak. Renato Usatîi, a partvonalon kívülre helyezett párt elnöke tagadta a vádakat, azonban a bírósági döntés után azonnal elhagyta az országot, és Moszkvába távozott, ahol a szavazás napján a Moldovai Köztársaság nagykövetsége előtt várakozó tömeg éljenzése közepette adta le voksát. A választások előtti közvélemény-kutatások a Patriát 15 százalékos támogatottsággal jegyezték: a néhány hónappal korábban létrehozott párt rövid idő alatt szerzett nagy számú támogatói bázist az Európa-barát moldovai kormány kemény bírálatával és a korrupcióellenes fellépésével. Míg az Európai Unió megfigyelői a moldovai választásokat rendben találták, Moszkvából igen kemény kritikák érkeztek. Dmitrij Rogozin kormányfőhelyettes főleg azt kifogásolta, hogy az Oroszországban dolgozó mintegy 700 ezer moldovai bevándorló nem szavazhatott: az ország területén kijelölt öt szavazóhelyiség kevésnek bizonyult a több tízezres roham előtt, így a sorban állások miatt csak kevesen adhatták le voksukat.

Moszkva és Brüsszel között

Az ukrán válság árnyékában Keleten és Nyugaton egyaránt nagy figyelemmel követték a moldovaiak szavazását. A választások előtt a hatalmon levő kormánypártok egyértelművé tették az ország európai uniós elkötelezettségét. Az Európai Parlament 2014. november 13-án szavazta meg az EU és a Moldova közötti társulási szerződést, amely magába foglalja a szabadkereskedelmi megállapodást is. Az Európai Bizottság és a moldáv kormány között június 27-én aláírt szerződés szabadkereskedelmi részét még az Európai Parlament ratifikációja előtt, szeptembertől életbe léptette Brüsszel. Moldova uniós csatlakozása azonban még hosszú út előtt áll. Gazdasági szakemberek szerint a szabadkereskedelmi egyezség csak egy lehetőség, amelyet nehéz tartalommal megtölteni, olyan körülmények között, amikor a moldvai áruk és szolgáltatások többsége nem felel meg az uniós elvárásoknak. A moldovai mezőgazdasági és élelmiszeripari termelőket leginkább sújtó orosz embargó ellenszerét még nem sikerült megtalálni. Az Európai Unió tagországainak élelmiszerpiacát szintén sújtó orosz behozatali korlátozások nem teszik lehetővé, hogy a hegyekben álló moldovai almát a belső EU-s piacokon lehessen értékesíteni. Az unió tagországaiban a moldovai élelmiszerek közül a boroknak van nagyobb esélye helytállni.

Az uniós ajánlat egyelőre nem tudja ellensúlyozni a krízishelyzetbe került orosz–moldovai gazdasági kapcsolatokat. Az ország ipara és mezőgazdasága ezer szállal kötődik Oroszországhoz: nemcsak a moldovai élelmiszerek legnagyobb felvevője volt eddig az orosz piac, hanem a moldovai ipar is padlóra kerülhet a világpiaci árnál kedvezményesebben vásárolt orosz kőolaj és földgáz nélkül. A Iaşi-ból Ungheni-en át a Moldova Köztársaságba tartó román gázvezeték egyelőre csak néhány községet lát el földgázzal, mert nincs rákapcsolva a Moszkva felől érkező, országos hálózatra. Nem véletlen, hogy a bukaresti sajtó által jórészt elhallgatott, de a moldovai ellenzéki sajtó révén nyilvánosságot kapó politikusvélemények eleve kizárják a Moszkvától való elhidegülést. Több Pruton túli román lap is úgy fogalmaz, hogy az európai integrációban érdekelt három román politikai párt vezetői a választások után már visszafogottabban nyilatkoztak a „Moldova egyetlen lehetséges útja, az Európai Unió” felől. A még hivatalban levő miniszterelnök, Iurie Leancă sietett leszögezni, hogy Moldova Köztársaság nem akar a NATO tagja lenni. Egy másik kormánypárti politikus arról beszélt, hogy az ország külpolitikájában prioritást fog élvezni az Orosz Föderációhoz kötődő kapcsolat, jelezve, hogy semmiféle megszorítást nem szándékoznak bevezetni az országba érkező orosz működő tőke előtt.