Magyar tőkét hozna Erdélybe a Jobbik

– Önök az első magyarországi párt, amely tagszervezetek formájában is működik a határon túli magyar területeken. Mi indokolja ezt a fajta szervezetépítést?

– Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy az elmúlt másfél év alatt megalakult nyolc erdélyi Jobbik-csoport nem az országgyűlési választások kampányának szól. A történet azzal kezdődött, hogy a párt honlapján meghirdettük: bárhonnan, a határon túli területekről is lehet tagnak jelentkezni a pártba. A néhány éve érlelődő gondolat – a határon túli párttagság – végül is fordulóponthoz érkezett: adott területről összegyűlt annyi ember, akikkel létre lehetett hozni egy-egy Jobbik-csoportot. Nem mi toborozzuk a tagokat Erdélyben, a bejelentkezők rendszerint olyan emberek, akik ezt komolyan gondolják, és fel merik vállalni ország-világ előtt. A napokban látogattam körbe mind a nyolc csoportunkat, nagyon jó, bajtársi közösségek ezek, akiknek a munkájára a választásoktól függetlenül számítunk.

– Példát akarnak mutatni a többi magyarországi pártnak azzal, hogy a határon túlról is lehet választmányi tagja a Jobbiknak?

– Az erre vonatkozó elvi döntés már 2010-ben megszületett: a párt programjában a határon túli magyar tagság teljes jogú tagságot jelent, azaz választ és választhatóvá válik. Délvidékről, Felvidékről és Kárpátaljáról már bővítettük három taggal az Országos Választmányt, a múlt héttől kezdve pedig Erdélyből további két tag vehet részt az országos tanácskozásainkon Székelyföld, Közép-Erdély és Partium képviseletében. A magyarországi alapszervezetekhez hasonlóan a külhoni csoportok is tíz tagonként egy küldöttet delegálhatnak a Jobbik országos kongresszusaira. A magyar párttörvény előírásai szerint a magyar állampolgárságú határon túli magyar is a párt tisztségviselőjévé választható.

– És felkerülhet a párt országgyűlési képviselőjelölt-listájára...

– Erre is van elvi lehetőség, a Jobbik azonban még nem állította össze az országos listáját. A választási törvényjavaslat vitája idején a Jobbik álláspontja az volt, hogy teljes szavazati jogot kell adni a határon túli magyarságnak, azaz a mindkét listára történő szavazás joga megilleti őket. Javaslatunk a házelnök, Kövér László beadványához állt legközelebb, a többségi fideszes döntés azonban egyelőre csak azt teszi lehetővé, hogy a határon túliak az országos listára voksolhatnak.

– Az elmúlt években a Jobbik sokat bírálta az előző szocialista kormányzatok határon túli politikáját, de elítélően nyilatkozott az elmúlt négy esztendő Fidesz-kormányzatának nemzetpolitikájáról is. Mit csinálnának másként?

– Meglátásunk szerint a magyar nemzetpolitikában nem történt érdemi fordulat. Ezért aztán a Jobbik nemzetpolitikai programja három fő téma köré csoportosul. Az elmúlt 23 év politizálásával szemben a Jobbik azt vallja, hogy a szomszédos országokkal fenntartott viszonyban, a kétoldalú kapcsolatokban a külhoni magyar közösségek érdekének kell elsődlegesnek lennie. Az MSZP számára a jószomszédi viszony, a Fidesz számára pedig a párbeszéd fontossága voltak a kulcsszavak. Számunkra a magyar érdek a kulcsszó. Az eddiginél sokkal határozottabban kell fellépni a magyar közösségeket ért sérelmekkel szemben, a helyi magyar közösségek érdeke az elsődleges, ami felülírja a stratégiai partnerségeket, az EU-s együttműködést és a gazdasági szempontokat egyaránt. Másik fontos kérdés a támogatáspolitika. Jelenleg a magyar állam külhoni célokra az állami költségvetés egy ezrelékét biztosítja. Ezt az összeget a következő kormányzati ciklus végéig, 2018-ig fokozatosan megnövelnénk a jelenlegi keret ötszörösére.

– Megbírná ezt a magyar költségvetés?

– Ez nem pénz, hanem politikai döntés kérdése: mind az egy, mind az öt ezrelék a magyar költségvetésnek olyan kis tétele, aminél nagyságrendileg sokkal nagyobb összegek vesznek el céltalanul. A Jobbiknak új gazdaságpolitikája is van, ami még inkább lehetővé teszi ezeknek az összegeknek a biztosítását. A támogatás növelésével egy időben a támogatási rendszer átszervezése és hatékonyabbá tétele is szükséges. Kezdeném rögtön a lassan 15 éve folyósított mintegy húszezer forintnak megfelelő nevelési-oktatási támogatással, amelynek összege másfél évtizede nem változott. Elképzelésünk szerint továbbra is azok a családok kapnák a mainál magasabb támogatást, akik magyar osztályba, magyar iskolába járatják gyerekeiket, de a magyar gyerekeket fogadó oktatási intézmények is egy hasonló, fejkvóta jellegű magyar állami támogatásban részesülnének. Legfontosabb célunk a magyar iskolák megtartása. Ez elképzelhetetlen az oktatási intézmények megerősítése nélkül, hiszen sehol a Kárpát-medencében nem vonzó egy olyan magyar iskola, amely jóval szegényebb, gyengébben felszerelt, mint a szerb, szlovák vagy román iskola. Magyar állami alapokból finanszíroznánk ezeknek az iskoláknak a felújítását, eszközbeszerzését, hogy növelhessük versenyképességüket. Ez már gyereklétszámban is megmutatkozna.

– Többször is bírálta a magyarországi cégek erdélyi üzletpolitikáját. Nagyobb befektetéseket szeretne?

– Olyan lépéseket szeretnénk, amelyek a határon túli magyarság gazdasági megerősödéséhez járulnának hozzá. Az ilyen programok az elmúlt 24 évben fájó módon hiányoztak. Hiába érkezik némi pénz Magyarországról, hiába működnek magyar intézmények, ha a szülőföldnek nincs megtartó ereje, nincs munkahely, a fiatalok előtt nincs perspektíva. Gazdaságfejlesztő, élénkítő, munkahelyteremtő programokba fektetnénk be: a magyarországi cégeket arra kell ösztönözni adókedvezményekkel, állami megrendelésekkel és egyéb módszerekkel, hogy külhoni magyar területeken fektessenek be. A környező országokban jelen levő magyar cégeket arra sarkallnánk, az állami tulajdonú cégeket arra köteleznénk, hogy a munkavállalás feltételéül a magyar nyelv ismeretét is szabják meg, ahol erre lehetőség van. Elképesztőnek, elfogadhatatlannak tartom, hogy miközben a MOL, az OTP vagy a CBA üzletpolitikájában arra játszik, hogy Magyarországgal azonosítsák őket, nem tartják fontosnak, hogy magyar embereket alkalmazzanak. Sok helyen még arra sem törekednek, hogy magyar cégként tiszteletben tartsák a helyi magyar közösség nyelvi jogait.