Gázvezetékektől kapnak „sárgaságot” az épületek – a gázvállalat régi beidegződéseitől kell óvni a műemlékeket

„Minden az önkormányzatok fellépésén múlik. Ha a polgármester vagy a főépítész erélyesebben kikéri a település nevében, a gázasok kénytelenek elfogadni a számukra bonyolultabb megoldást. Annak idején, amikor Nagyszeben belvárosát próbáltuk újjávarázsolni, minden épületért és kerítésért meg kellett harcolnunk. De sikerült” – számolt be az évekkel ezelőtti sikerről a műépítész. Guttmann emlékeztetett: a hatvanas-hetvenes években még a tömbházak falát sem terhelték gázvezetékekkel, nemhogy a belvárosi történelmi épületeket. „A szocializmusban sokkal civilizáltabb megoldásokat találtak, mint manapság” – állítja.
Nagyszeben volt főépítésze arról is gondoskodott, hogy a kapun belül, a főtéri ódon épületek belső udvarain, terein se bukkanjon fel a sárga „periszkóp”, hanem vízlefolyóknak álcázott csatornákba rejtve, a járdaszint alatt haladjon tovább. Egy másik harc, amit a városrendészeknek és műépítészeknek meg kellett vívniuk az egykori szász városban a rikító sárga szín eltüntetése volt. Az önkormányzat az épület színéhez igyekezett igazítani az elrejthetetlen csöveket, a gázas szakemberek viszont az első ellenőrzés alkalmával visszafestették.

Marosvásárhely is szenved

Keresztes Géza műemlékvédelmi szakmérnök úgy tudja, mindmáig létezik egy gázas szabvány, amely azonban összeegyeztethetetlen a műemlékvédelemmel. Akárcsak Guttmann Szabolcs, a marosvásárhelyi szakember is azt tapasztalta, hogy ha a műépítész vagy a városvezető felvállal egy hosszasabb tárgyalást vagy vitát a gázvállalat vezetőivel, sikerrel járhat. „Ez mindig a gázas vezérigazgatótól, helyettesétől vagy annak helyettesétől függ. Milyen hangulatban kapod el, mennyire megértő, vagy ellenkezőleg, mennyire merev” – számolt be saját tapasztalatairól Keresztes. A gond az, hogy valóban

A lakónegyedekben mindenütt sárgára festették a vezetékeket, de úgy tudom, ez a szabvány miatt kötelező” – vélekedett Zatykó.

Nehéz a múltbeli reflexektől szabadulni

Az erdélyi műemlékvédelmi szakemberek szerint a törvények összehangolása menthetné meg a belvárosok patinás épületeinek homlokzatát a sárga csövektől. „Romániában a műemlékvédelmi törvényt a gázas törvényekkel kellene összhangba hozni, és akkor nem lennének gondok. Külföldön is léteznek a gázvezetést illető törvények, szabványok, mégsem rondítják el az épületeket” – tapintott a lényegre Keresztes Géza. Guttmann Szabolcs ennél picivel borúlátóbb: véleménye szerint nemcsak a törvényeket kellene összehangolni, hanem a gázvállalat és a többi szolgáltató teljhatalmából is vissza kellene venni. „Ha nem, akkor továbbra is állam marad az államban” – szögezte le a jelenleg Kolozsváron élő és dolgozó volt nagyszebeni főépítész.

Az E-On részét képező cég exvezetője is tudja, hogy a falon végighúzott sárga vezetékekkel Európában egyedülállók vagyunk, de azzal is tisztában van, hogy a radikális változtatáshoz rengeteg pénzre volna szükség. „Az esztétikához nem csak érzékre, pénzre is szükség van” – állapította meg, hozzátéve, hogy az általa vezetett mamutvállalat jobbára a gázórákat rejtő dobozok kicserélését oldotta meg. Amikor felemlegettük, hogy nemcsak a szolgáltató ügyfelei, de még a műemlékvédelmi szakemberek sincsenek teljesen tisztában jogaikkal, Csulak Ferenc elmondta: a sárga csövek a múlt rendszer örökségét jelképezik, egyetlen törvény sem kötelezi a gázasokat, hogy mindent sárgára fessenek. „De nyilván olcsóbb egyetlen színből rendelni nagyobb mennyiséget, mint mindenféle színű festékkel járni a terepet” – tette hozzá.

Ami a festékszín törvényét illeti, úgy tűnik, az alkalmazottakig még nem jutott el az információ, miszerint már nem kötelező minden falon vagy kerítésen futó csövet sárgára pingálni.

De az is megeshet, hogy a vezérigazgató nincs napirenden, és ő „keveri” a színeket. „Nekünk minden csövet sárgára kell festenünk. Amióta ennél a vállalatnál dolgozom, és nem a tegnapelőtt érkeztem, mi mindig sárga festéket használtunk” – világosított fel az E-On cégcsoport éppen a szomszédban mázolgató munkatársa. Majd amikor a cég topmenedzserét próbáltam idézni, az idősödő munkás a szavamba vágott. „Tudja is onnan az irodából, hogyan kell egy vezetéket lefesteni!” – vágott vissza dühösen, majd megfordult, és ismét a sárga festékbe mártotta az ecsetét.