Fogjatok le, mert kiharcolom az autonómiát!

Bálványoson járt Liviu Dragnea vezér (képünkön) – a pontosság kedvéért területfejlesztéssel megbízott miniszterelnök-helyettes, akinek választási csalások ügyében a korrupcióellenes ügyészség (DNA) készíti a dossziéját. A háromszéki választottakkal találkozott személyes projektjének az ügyében, amelyet idén tavasszal még leánykori nevén régiósításnak neveztek el, és ugyancsak idén tavasszal valahol a Mikulás és az Angyal között terveztek megvalósítani egy alkotmánymódosítás és egy hosszú kávé közti szünetben.

Azóta már más szelek fújdogálnak, Victor Ponta plágiumügyben tisztára mosott kormányfőt nem egészen öt percre fogadta Angela Merkel kancellár. Kissé ziláltnak tűnik a kormánykoalíció frizurája is, miután egy miniszter – bagatell – öt év letöltendő börtönbüntetést kapott egy olyan ügyben, amelyet jogi végzettség híján csak úgy tudnánk leírni, hogy pénzt lopott az államtól.

Dragnea bálványosi kirándulásáról a tárca kommunikációs osztálya által átküldött sajtóközlemény – amelyben kicserélték a dátumokat és a Nagyszebent Bálványos-fürdőre – ötödik és a hatodik bekezdésén jól szórakoztunk. „A régió fejlesztésének fontos tényezője a különböző szakterületek változatos munkaerejének jelenléte, hogy minél több termelési tevékenységet lehessen lefedni a régió belsejében. Ugyanakkor a tanulmányok fényt derítettek arra, hogy a régión belüli fejlődésnek biztosítására és a társadalmi érintkezés érdekében a lakosság kulturális, nyelvi, etnikai vagy vallási összetételének minél változatosabbnak kell lennie.” Ugye, beh’szép?

El sem tudjuk képzelni, hogy mit akarnak lefedni a „különböző szakterületek változatos munkaerejének jelenlétével”, hacsak nem a Cirque du Soleil-nek egy legújabb, extravagáns előadásáról van szó. Azt meg le sem mernénk írni, hogy a kulturálisan, etnikailag, nyelvileg, vallásilag változatos lakosságot kondérban képzelték el a régión belüli fejlődés megdobására, vagy csak úgy, leülhetnek egy padra is.

Egyszóval szélhámosság, amit régióátszervezés címén művelnek, minek is kellett velük leülni tárgyalni? Persze, lett volna egy forgatókönyv, de ez tulajdonképpen  tudományos-fantasztikus változat. E szerint az autonóm Székelyföld árnyékkormánya elővezeti a vidék- és régiófejlesztés néhány szemüveges tudorát, akik – miután arcukon megvető mosollyal odahajították Dragnea elé a másfél kilós, háromnyelvű, táblázatokkal, adatokkal és tudományos számításokkal teletűzdelt akadémikus dokumentációt – rövid, precíz és pattogó hangon felvázolták volna, hogy miféle ostoba fajankókkal érkezett oda. A jövendő, autonóm Székelyföldnek legalább három változata is ki vagyon itt dolgozva (a csomagban, az asztalon) egy fenntartható gazdasági növekedésre. Gazdasági és demográfiai méreteink feljogosítanak az önálló, saját jövőjét tervező régió státusának elnyerésére, ismerjük a finanszírozás sarokszámait, vannak alternatíváink mind a külső tőkebevonásokra, mind a belső, endogén források felhasználására. A mezőgazdaság versenyképes, saját feldolgozóipart lehet építeni rá, hogy biztonságban legyen a 62 százalékban vidéken élő székelyföldi lakosság, amely többnyire önfenntartó és félig önfenntartó gazdaságokban tengődik, a turizmus ugyan ma még sehol sincs, de hétfő reggeltől a depresszió határára sodorja Svájc összes kantonját. Energetikai függetlensége nem kérdéses, és így tovább: amíg az idegen területrendező delegáció sápadtan, könnyeivel küszködve el nem iszkol Bálványos büszke vára alól. Milyen szép lett volna.

Ehelyett Dragneát és sleppjét helyzetbe hozták, a helybéliek érveltek egy kis, semmiképpen sem legitim csapat előtt a régió puszta létéért, amit semmiféle indulatos zászlólengetés nem tud kompenzálni, mert sokkal többről van itt szó. Egyszerűen a jövőről, amiért keményebb eszközökhöz kell nyúlni.