
A bögözi Veres Imre is megjárta a hadak útját
Fotó: Display Europe-minigrant
Display Europe név alatt közszolgálati alapokon nyugvó platformot hozott létre az Európai Kulturális Alapítvány, amely hangot ad az európai kisebbségeknek. Idén kiírt első pályázatukon egy Kárpát-medencei projekt is megvalósult, amelynek során délvidéki, magyarországi, felvidéki és erdélyi (bögözi) magyar családok vallanak életútjukról, a határok változásáról és a jellegzetes magyar sorsról.
2024. július 01., 21:102024. július 01., 21:10
2024. július 01., 21:572024. július 01., 21:57
Az Európai Kulturális Alapítvány (European Cultural Foundation/ECF) az Európai Közösségi Tér Kezdeményezésének részeként létrehozta a Display Europe elnevezésű, közszolgálati alapokon nyugvó platformját. Ennek célja, hogy hangot és arcot adnak az európai kisebbségeknek, kiálljanak az alapvető jogok és polgári szabadságjogok mellett.
2024-es első minipályázati kiírásukon kaukázusi, görög, ír, angol és portugál nyertesek mellett magyar kezdeményezés is található!
Az I. és II. világháború, a be- és kitelepítés, az 1956-os forradalom és szabadságharc, a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek, a rendszerváltás mind külön hatott a nemzetiségekre, amelyeknek együtt kellett élniük és jó viszonyt ápolni megmaradásuk érdekében. A program kutatóinak célja, hogy bemutassák néhány, a kiválasztott 4 országban (Magyarországon, Szlovákiában, Szerbiában és Romániában) élő család sorstörténeteit. Egyéni életutak mutatkoznak meg az interjúkban, a XX. századi történeti események árnyékában.
Veres Imre (sz. 1938) élete szépen példázza Székelyföldét is: többször hazát váltó föld, rajta többször állampolgárságot váltó egyénekkel úgy, hogy ki se tették lábukat a faluból. Ugyanakkor sorsában rejlik az, amit Tamás Áron-regényekben is olvashatunk: a többgyerekes családban a fiatalok sorsa determinálva volt, jelen esetben ő maradt otthon segíteni szüleit. Keszey Judit riportja a Székelyföldre kalauzolja a nézőt.
Polyák Géza háború utáni hazatérése a délvidéki Zentára egy regényes történet
Fotó: Display Europe-minigrant
Polyák Gézát (sz. 1920) sorsa sokfelé vitte a délvidéki Zentáról. Éppen csak munkába állt, be is sorozták a Kárpátok koronavárosába, Husztra, majd Csapra, végül Nagybereznára került, ahol Magyarország védelmi parancsnoksága kezdett formálódni. Egy félreértés miatt végül kiküldték a frontra. Előbb akna robbant fel mellette, majd lapocka-lövést kapott. Ungvárra, majd Budapestre vitték kórházba. Nem ért véget a kálváriája, hiszen eltávozáskor már nem tudott hazatérni. Ami ezután következett, az egy regényt is megér, de végül hazatért a szeretteihez Zentára. Erről szól Szakál Boglárka riportja.
Felvidéki magyar sors a kommunizmus évtizedeiben
Kocska Klára Csehszolvákia kommunista éveiről mesél, milyen volt a Felvidéken magyarnak lenni
Fotó: Display Europe-minigrant
Kocska Klára (sz. 1951) a felvidéki Bélyben született, majd az élet Kelet-Szlovákiába szólította, Királyhelmecre. Izgalmas vasúti munkája során a több nyelvű kommunikáció úttörője lett, szép sporteredményeket ért el, és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének elnökévé válhatott. Nemcsak szakmai életútját emlegette fel, hanem gyermekkori vágyálmáról is beszélt. Kocska Ádám interjúja mutatja be a felvidéki asszonyt.
Kovács János (sz. 1939) gyerekként többször költözött a Dunántúlon. Ötödikes elemistaként élte meg a frontot. Volt úgy, hogy édesapjával földbe gyökerezett lábbal álltak a házuk előtt, nem mertek mozdulni, míg a német csapatok hátráltak, az orosz alakulatok pedig éppen vonultak be hozzájuk, egymásra szegezett fegyverekkel. Ezt az életsorsot dolgozza fel Keszey Judit interjúja.
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.
szóljon hozzá!