„Jó boroknak szép hazája, Erdély”

Csávossy György borakadémikus, költő, az erdélyi borszakma doyenje, akit az erdélyi borok nagykövetének, sőt prófétájának is tekinthettünk, s aki megannyi gyönyörű boros verse mellett többek között a Jó boroknak szép hazája, Erdély című hiánypótló monográfiát is jegyezte, tavaly novemberben hunyt el. Ő javasolta az Erdélyi szőlőhegyek borverseny megalapítását 1999-ben, s annak lebonyolításában haláláig segédkezett.

Az ő emlékére alapították a Csávossy György-emlékdíjat, amit a szervezők a napokban meghozott döntésének eredményeképpen az Arad megyei Ópáloson április 9-én megrendezett 17. Erdélyi szőlőhegyek borverseny legjobb fehérborának ítéltek oda. A díjat a következő években is e borkategória legjobbja kaphatja meg. A versenyre érkezett 156 mintát négy, egyenként négyfős bizottság bírálta el. Közülük nyolcan a Magyar Borakadémia tagjai voltak, nyolcan pedig erdélyi szakemberek. A borkóstolónak Balla Géza pincészete adott otthont. Megnyitó beszédében a házigazda elmondta: a nemzetközi irányadó megmérettetések gyakorlatának megfelelően a nevezett boroknak kb. a 30 százaléka kaphat érmet a versenyen.

A borversenyre benevezett 156 mintáról Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke az eredményhirdetést megelőző beszédében elmondta, ez nem akármilyen 156 bor volt, hanem az öt (ménesi, nagyenyedi, bihardiószegi, balavásári és Szatmárnémetiben megtartott) regionális borverseny arany- és ezüstérmes boraiból összeválogatott élboly, mely ily módon egész Erdély legjobb nedűit képviselte.

A bírálók nagy része már a versenyt megelőző napon a helyszínre érkezett és gigantikus, 35 tételes borkóstolón vehetett részt a vendéglátó borász jóvoltából. A bírálatra bőséges, szállodareggeliket idéző svédasztalos étkezés után került sor, majd a jól végzett munkát főtt krumplival és házi savanyúsággal körített dámszarvas-pörkölttel jutalmazta a házigazda.

Az eredményhirdetés előtt elsőként Módos Péter, a Magyar Borakadémia volt elnöke szólt az összegyűlt gazdákhoz, érdeklődőkhöz és bírálókhoz. Elmondotta, hogy immár tizenhetedik alkalommal vett részt a versenyen, tehát eddig minden megmérettetésen jelen volt. Megosztotta a jelenlevőkkel azon friss élményét is, hogy az általa képviselt bizottságban az első minták között valamiképpen a kevéssé sikerült borok voltak többségben, ami meglehetősen lelombozta, de az összes minta elbírálása után végül sokkal jobb kép kerekedett ki, az összkép tehát pozitív. Kiemelte azt is, hogy a minták nagy része 2015-ös volt, ami egy nehéz évjáratnak bizonyult, e tekintetben idézte Csávossy Györgyöt is, aki még megélhette, hogy minősítse ezt az évjáratot is. Módos Péter úgy vélte, hogy az erdélyi gazdák szépen helytálltak ebben a rossz évjáratban is. Rámutatott, mennyire kedvezőtlen jelenség a borok világában az uniformizálódás, hogy a modern technológia nem mechanikus, rutinszerű alkalmazása arctalanná teheti a borokat, hogy fajélesztővel, élesztőtáppal, ellenőrzött nyomás és hőmérséklet mellett, kóracéltartályban többnyire olyan borok készülnek, melyek esetében a technológiai elemek elfedik fajta és a borvidék adottságaikat. A szakember síkra szállt az oxidatív borkészítés létjogosultsága mellett s bírálta azokat, akik egy szép szalma vagy citromsárga bort eleve gyanakvással szemlélnek és lepontoznak.

Zilai Zoltán, a Magyar Borakadémia elnöke „csak” öt éve vesz részt az erdélyi borversenyen bírálóként, de mint fogalmazott, mivel a Kárpát-medencei borversenyeken hosszú ideje bírál, évtizedes perspektívájú rátekintése van az erdélyi borokra is. Leszögezte: markáns a Balla Géza házigazda által kiemelt fejlődés. A kezdeti bátortalan indulást – amikor még kólás pillepalackban is érkeztek minták – mára felváltotta a branddel rendelkező, címkés bor, amely a világon bárhol versenybe küldhető.

A résztvevőket üdvözölte Szakáli István Lóránd, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős helyettes államtitkár is Budapestről.

A jelen levő győzteseknek Balla Géza adta át az elismerő okleveleket. A verseny során fehérbor kategóriában 1 nagyarany, 11 arany, 34 ezüst, vörösbor kategóriában 14 arany és 14 ezüst, rosé kategóriában 1 arany és 4 ezüst került kiosztásra. A Champion-díjat fehér kategóriában és ezzel a Csávossy György-emlékdíjat is Iszlai Jenő balavásári bortermelő 2015-ös Muscat Ottonel bora kapta. A vörös borok közül a legjobbnak a Daiconi pincészet 2012-es Cabernet Sauvignonja bizonyult. A kategóriájában megítélt Champion-díjat az olasz tőkével működő borászat erdélyi magyar borásza, Kardos Klára vette át.

Végigkóstolva a borok kb. egyharmadát – a verseny után minden bírálónak lehetősége nyílt arra, hogy más bizottságok borait is megkóstolhassa – a krónikás is csak azt erősítheti meg, amit előtte többen is kiemeltek. Ha lassan is, de a Trianonban elcsatolt legnagyobb magyar régió, a tágan értelmezett Erdély is felzárkózik minőség tekintetében az anyaországhoz. A fejlődés jól érzékelhető és biztató.

Végezetül álljon itt Csávossy György A hűséges című, Módos Péternek ajánlott verséből az öt zárósor: „rejtett szépség szüretkor/a pince mélyén csendben forr,/ majd előjönnek a boldog évek,/ s mint a szűz, aki már nászra érett,/ tiéd a bor: lelkének hője,/ az örök színpad ihletője.”