Tusványos: magyar oktatás a Kárpát-medencében

A Napirenden a Kárpát-medencei magyar oktatás című panelbeszélgetésen Réthelyi Miklós, a nemzeti erőforrás minisztere felhívta a figyelmet, hogy az oktatás, az egészségügy, a szociális helyzet, a kultúra és a sport egymással szervesen összefüggő területet alkot a társadalom és az egyén életében.

A magyar minisztérium éppen arra törekszik, hogy ezek az ágazatok egységes rendszerben működjenek, ugyanakkor mindegyikben szakszerű módon alkalmazzák a sajátosságokat is. Kötő József, a bukaresti képviselőház oktatási bizottságának RMDSZ-es tagja maga is fontosnak nevezte, hogy Kárpát-medencei méretekben fogjuk fel a magyar nemzet fogalmát. Szerinte egy kisebbségben élő közösségnek olyan közösségnevelő módszert kell kidolgoznia, amely segíti fennmaradását, versenyképességét a 21. századi modern világban.

Úgy vélte, hogy az Európai Unióban a kultúrát és az oktatást alapvetően a nemzetállamokra bízzák, de szerinte be kell illeszkedni az európai struktúrába, mert egy kisebbségi létben élő közösség csak így lesz képes talpon maradni. Utalt a most készülő új román oktatási törvényre, amelybe az RMDSZ-nek sikerült beiktatnia különféle kisebbségvédelmi előírásokat, például azt, hogy a fejkvótarendszer keretében a kisebbségi gyermekek esetében nagyobb szorzószámot alkalmazzanak.

Fontosnak nevezte az oktatás decentralizációját, az egyetemeken a magyar tagozatok autonóm létének biztosítását, önálló magyar karok létrehozását. János-Szatmári Szabolcs, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektora kifejtette: Romániában a magyar oktatást „teljes vertikumában”, vagyis az óvodától az egyetemig kell megszervezni, biztosítva a folyamatosságot, és a román államnak is be kell szállnia a finanszírozásba. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója szerint térségünkben a nacionalista és a modernizációs politikák különböző arányokban keverednek, de még mindig a magyarnyelv-használatért folyik a küzdelem.

Egy nappal korábban különben a csángóföldi magyar oktatásról, a moldvai magyar közösség hitéletéről is szó volt Tusványoson. Az ebben a témában rendezett panelbeszélgetésen elhangzott: ma már 22 csángóföldi faluban folyik iskolán kívüli magyarnyelv-oktatás, 14 faluban az iskolában is tartanak fakultatív magyar órákat. Miközben Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke az oktatási helyszínek további bővítését jelölte meg célként, Ferencz Éva, a szervezet oktatási felelőse elmondta, az oktatási programban jelenleg 1680 gyerek vesz részt, közülük 950-en részesülnek hivatalos keretek között magyar nyelvű oktatásban. Az előadók a csángómagyaroknak arra az általános problémájára is utaltak, hogy a katolikus egyház eddig nem engedte számukra az anyanyelven tartandó misét. Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója éppen ezért az egyházzal való konszenzust sürgette.

A magyar nyelv csángóföldi elutasításának okai között említette, hogy a moldvai katolikus egyház „ortodox tengerben” fejti ki tevékenységét, emiatt a beolvadástól való félelme zsigerivé vált, ugyanakkor a második világháborút követően az ateista szemléletű Magyar Népi Szövetség kezdeményezésére beindult Moldvában a magyar nyelvű oktatás, okot szolgáltatva a helyi katolikus papságnak, hogy összekössék a magyarellenességet az egyházellenességgel. Ebből a korból ered „a magyar az ördög nyelve” típusú szemlélet, amelyet mindmáig nem sikerült megváltoztatni. Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő hangsúlyozta, 2001-ben az Európa Tanács ajánlásával Románia feladatul kapta, hogy támogassa a csángókat: biztosítsa az anyanyelvű oktatás és a katolikus hitgyakorlás lehetőségét. „Mindezt csak akkor fogják megfelelően alkalmazni, ha meg tudjuk értetni az ország nemzeti többségével, hogy nekik is érdekük a magyar nyelv megőrzése, hiszen a soknyelvűség az egyik legnagyobb európai érték” – hangsúlyozta Sógor Csaba.