Templom fal nélkül

A bükkalji, zömében magyarok lakta Hadadot két évvel ezelőtt földcsuszamlás sújtotta, majd a patak is kiöntött, emiatt egy ház összedőlt, közel húsznak pedig megrepedtek a falai. A Lele, illetve a megyehatár felé vezető utat sem kímélték a természeti csapások, de az évek során a legnagyobb kárt a református templomban okozták a földmozgások: a torony megindult a völgy irányába, és szétrepesztette a magával húzott templomhajó három falát.

Balog Ferenc polgármester szerint az állam által kiutalt segély nem fedezte egészében a lakóházak rendbehozatalának költségeit, mégis nagy segítség volt az érintetteknek.

A hadadiakon azonban az utóbbi évek során meglehetősen úrrá lett az elkeseredés, mivel nem tudják, melyik pillanatban következik be egy újabb földcsuszamlás, és mikor maradnak fedél nélkül. „Öreg vagyok már, ebben a községben születtem, és vénségemre nincs egy nyugodt éjszakám sem – panaszolja sírós hangon egy idős asszony. – Nagyon félek attól, hogy egyszer csak az én házam is szétreped.” A geológusok szerint a földcsuszamlások a földtani adottságok és az emberi felelőtlenség közös eredménye. Körülbelül tíz méter mélységben ugyanis az agyagrétegek oly módon helyezkednek el, hogy a vízzáró réteg fölött egy olyan agyagkéreg van, ami magába szívja e nedvességet, ettől megdagad, és folyamatosan csúszik a völgy irányába. Ez a jelenség minden valószínűség szerint egyrészt azért van, mert a hatvanas években, a kollektivizálás után kivágták a fákat a domboldalakról, másrészt ugyanebben az időszakban hagytak fel a mezsgyés gazdálkodási rendszerrel – ami biztosította a víz elvezetését is –, és áttértek az intenzív földművelésre, felszántva a korábban kanálisrendszerként is működő sávokat a parcellák között. A talajvíz azóta pedig leszivárog a mély rétegekbe, emiatt pedig a domboldal csúszik a falu felé.

Megszüntették a szivárgást

A templom fölött kétszáz méternyire az önkormányzat kiépített egy drénrendszert, amely – egyelőre úgy tűnik – megakadályozza azt, hogy az épület alá továbbra is befolyjon a talajvíz, az üzembe helyezése óta a kegyhely falai nem repedtek tovább. Az épületet azonban helyre kell hozni, ami nem kevés pénzt és erőfeszítést kíván. Molnár Árpád református lelkész a Krónika kérdésére elmondta, a budapesti Parditka János építész tervei alapján megkezdett rehabilitációs munkálatokra eddig több mint 800 ezer lejt költöttek, melynek oroszlánrészét a magyar állam biztosította a Teleki László Alapítványon keresztül. Ám további 500 ezer lejre lenne szükségük ahhoz, hogy ismét használhatóvá váljék. Az 1423-ban épített, majd 1600-ban átalakított kegyhellyel – mely kezdetben katolikus templom volt, és Szent László tiszteletére szentelték fel, 1548-tól a lutheránus, később pedig református istenházaként működött – korábban is voltak gondok. A négyszáz éve épült, a mostaninál egyébként hat méterrel alacsonyabb torony – minden valószínűség szerint szintén földcsuszamlás következtében – 1890-ben összeomlott. Az újat 1901-ben adták át, de mivel az előzőnél jóval súlyosabb volt, ez már csak száz évet bírt ki: 2000-ben csúszásnak indult, a templomot pedig életveszélyesnek nyilvánították, és bezárták. Azóta lényegében nincs temploma a helyi gyülekezetnek: tartottak már istentiszteletet, sőt konfirmálást is a templomkert gesztenyefái alatt, de a település két régi kastélya is szolgált már istenházaként, míg végül a Dégenfeld kastélyban alakítottak ki két imatermet. Molnár Árpád lelkész – aki időközben elvégzett egy műemlékvédő mérnöki főiskolát, hogy több hozzáértéssel tudja menedzselni az apránként csordogáló pénzekből a felújítást – azóta egy szétszedhető, hordozható szószékből prédikál. Mint mondja, legalább nem unja meg, hogy mindig ugyanazon a helyen kell az istentiszteletet tartania. A lelkész eléggé el van már keseredve amiatt, hogy igen lassan, és csak nagy erőfeszítések árán haladnak a munkával, viszont a humorérzékét még nem vesztette el. „Ha nem kapok infarktust mielőtt a templomot befejezzük, továbbra is hasznát vehetem a mérnöki diplomámnak – mondja keserűen nevetve. – Ha ennek vége, állhatok neki a parókiának, mert lassacskán az is a fejünkre dől.”

Újjáépülő falak

A 2000-es templombezárás óta mélyre leásott betonlapokkal erősítették meg a talapzatot, a tető súlyát pedig a megrongálódott falakról áttették egy, a hajóban elhelyezett faállványzatra. A gótikus, zsindellyel fedett tetőszerkezetet jelenleg is ez a három teherautónyi gerenda, illetve deszkázat tartja. Az eddig befolyt támogatásokból két falat sikerült újjáépíteni, a harmadik azonban még mindig félig leomlott állapotban van – ennek helyrehozatali költségeihez keresi a tiszteletes jelenleg a támogatót. „Ha lenne pénzünk, jövő ősszel újra felszentelhetnénk a templomunkat.” – jegyzi meg reménykedve. Majd hozzáteszi, hogy a magyar mellett a román államtól is remél még támogatást – ez utóbbitól tavaly kapták a legnagyobb összeget: 70 ezer lejt. Ha a harmadik falat is újjáépítik, a tetőszerkezet súlyát visszahelyezik a falakra, a felszabaduló faanyagból pedig rendbehoznák a padlást, az eredeti, fakazettás mennyezetet is sikerül megmenteniük, és végre kibonthatják a bedeszkázott, szintén műemlékké nyilvánított szószéket is.

Megállítanák a domboldalt

Csehi Árpád Szatmár megyei RMDSZ-elnök a Krónika kérdésére elmondta, hogy a szövetség lobbizik azért, hogy a művelődésügyi államtitkárság műemlék-felújításokat támogató programjából – a tavalyi évhez hasonlóan – ismét pénzhez jusson a hadadi egyházközség. Többek között erről is tárgyalt Erdei D. István képviselővel, illetve Demeter András művelődésügyi államtitkárral a szaktárca képviselőjének múlt heti Szatmár megyei látogatása során. A földcsuszamlás által a településen megrongálódott, mintegy 70 méter hosszú útszakasz ügyében kijelentette, hogy az RMDSZ javaslatára a megyei útalapból mindaddig nem osztanak le egy kétmillió lejes összeget, amíg az említett rész felújításának műszaki tervei el nem készülnek. Csehi szerint a dokumentáció a napokban elkészül, és a tartalékból annyit különítenek el a hadadi munkálatokra, amennyiből teljes egészében finanszírozni lehet a beruházást. A beavatkozás költségei elérhetik az egymillió lejt is, mivel a tervek szerint az említett szakaszon tíz méter mélységben erősítik meg a felszíni földrétegeket, ami reményeik szerint a domboldal csúszását is képes lesz megállítani.