Székelyföldi autonómia: a román kormány nem tárgyal „arról, ami nincs” „azzal, aki nincs”

A miniszter azzal érvelt, hogy egy autonóm régió létrehozása államigazgatási ügy, és nem helyi érdekű kérdés. Hozzátette: Románia alkotmánya csak a községeket, városokat és megyéket ismeri el közigazgatási egységekként, a régióknak és makrorégióknak csak statisztikai szerepük van.

Adrian Veștea szerint az Európa Tanács 1993/1201-es ajánlásának 11. cikkelye – melyre az SZNT hivatkozott a márciusi petíciójában – semmilyen kötelezettséget nem ró az Európa Tanács valamely tagországára.

A Nemzeti Liberális Pártban (PNL) politizáló miniszter szerint az 1993/1201-es ajánlás az Emberi Jogok Európai Konvenciójának a kisebbségek irányába történő kiterjesztésével próbálta rendezni a kisebbségvédelem kérdését. Az Európa Tanács azonban végül egy másik utat választott, és megalkotta a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt, melynek Románia is része.

A brassói származású liberális miniszter végül a Székely Nemzeti Tanács tárgyalóképességét vonta kétségbe. A petíció „kezdjen párbeszédet” (să înceapă tratative) megfogalmazásába kapaszkodva arról értekezett, hogy a nemzetközi jog szerint milyen entitások lehetnek egy olyan tárgyalás jogalanyai, amely megállapodás (tratat) aláírásával zárul. Megállapítása szerint a Székely Nemzeti Tanács nem tartozik ezek közé.

Az SZNT elnöke úgy vélte: hamarosan elavulttá válik az alkotmánynak az az előírása, amely szerint Románia területe közigazgatásilag községekbe, városokba és megyékbe szerveződik. E megállapítás alátámasztásaként a romániai közigazgatási reform tervezeteire és az Európa Tanács 1811/2007-es ajánlására utalt. Utóbbi Európa regionalizációjáról szól.

Izsák Balázs egyértelmű súlyos tévedésnek minősítette azt a megállapítást, hogy az Európa Tanács 1201/1993-as ajánlása nem ró kötelezettséget a tagállamokra, így Romániára sem. Ugyanis a dokumentum 11. cikkelye úgy fogalmaz: „Azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek joguk van ahhoz, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam belső törvényeivel összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatással, illetve különleges státussal rendelkezzenek.”

Emlékeztetett rá, hogy Ion Iliescu korábbi román elnök hasonló kijelentése nyomán a román diplomácia később kénytelen volt elismerni a tévedést.

Arra a miniszteri felvetésre reagálva, hogy a Székely Nemzeti Tanács nem lehet a nemzetközi jog alanya, Izsák Balázs az 1919 decemberében Párizsban megkötött Kisebbségi Szerződést említette, melyben Románia vállalta, hogy „a román állam ellenőrzése alatt az erdélyi székelyek és szászok közösségeinek vallási és iskolai ügyekben autonómiát biztosít”. Úgy vélte: ettől kezdve a székely közösséget a nemzetközi jog alanyának lehet tekinteni, amely képes tárgyalásokat folytatni, és szerződéseket kötni a román állammal.

„De még ha zárójelbe tesszük is ezt a különösen fontos eseményt, akkor is feltehetjük a kérdést: egy demokratikus országban nem lenne természetes, hogy az állami hatóságok tárgyalásokat folytassanak az állampolgáraik különböző csoportjaival, legyenek azok nemzeti, felekezeti, szakmai stb. közösségek? Nem az lenne a természetes, ha egy demokratikus országban egy régió jövőjéről az adott régió lakói döntenek? Miért Románia az az ország, ahol a nyilvánvaló és természetes dolgokat nap mint nap meg kell védeni?” – tette fel a kérdést a szervezet vezetője.

Izsák Balázs a nem létező Székelyföld tézisével is szembesítette a minisztert. „Még ha Székelyföld nem is közigazgatási egysége Romániának, nem az lenne a helyes, hogy egyformán kezeljék Mócvidékkel, Avasvidékkel és Hátszeggel?” – tette fel a kérdést.

Hasonló levélváltásra legutóbb tíz évvel ezelőtt került sor az SZNT és a román kormány valamely tisztségviselője között. Akkor a Victor Ponta által vezetett kormány miniszterelnöki hivatala közkapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatósága válaszolt hasonló szellemben az SZNT petíciójára.