„Ne szidd a sötétséget, gyújts gyertyát!”

– Sikeres üzletemberként politizálni kezdett. Miért?
– Nem én vagyok az egyetlen fiatal, akit érdekel az erdélyi magyarság jövője. Évekig azonban csak a pálya széléről kommentáltam a játékosok megmozdulásait, szociológusként általában kritikusan viszonyultam a történésekhez. Aztán 2004-ben úgy éreztem, eljött az én időm, megértem arra, hogy én is pályára álljak, bizonyítsam önmagamnak és mindenkinek, hogy sokkal jobban játszom, mint a többiek.
– Az RMDSZ-előválasztásokon viszonylag ismeretlenül lett listavezető Háromszéken. Számított erre a sikerre?
– Szerencsésnek tartom magam, mindig azt tehettem, amit szerettem, amihez kedvem volt. Annak idején szüleim fizikaórára küldtek, abban reménykedtek, hogy a mérnöki pályát választom. Egyik nap hazamentem, és bejelentettem, hogy szociológus leszek, és nagyon szerettem az egyetemet. Üzleti és politikai sikereimet egyaránt a szociológiai tudásomnak köszönhetem. Szerencsés vagyok azért is, mert minden sikerült, amibe eddig belevágtam. Már az előválasztások előtt tudtam, hogy befutó helyen végzek. Tudtam, hogy az RMDSZ-ben szükség van fiatalításra, hogy a szövetség új lendületet kapjon. Én ezt az új lendületet nyújtom Háromszéken.
– Könnyen befogadták kollégái a parlamentben?
– Sokat dolgoztam, hogy legyőzzem a velem szemben létező előítéleteket, mivel sokan úgy vélekedtek rólam, hogy törtető, karrierista vagyok. Még mindig akadnak, akik előttem mosolyognak, a hátam mögött pedig szidnak, de úgy érzem, rátaláltam a csapatra, azokra az emberekre, akikkel hatékonyan tudok együtt dolgozni.
– Próbálkoztak az idősebb politikusok az ön „betörésével”?
– Biztos sokan szeretnék, hogy ugyanúgy gondolkodjak, mint ők, viszont úgy érzem, hogy az én hátam mögött tényleges népakarat van. Ez adja a legitimitásom, önálló egyéniség vagyok, nem hagyom, hogy befolyásoljanak. Politikai karrieremet csak négy évre terveztem. Négy év után meghúzom a vonalat. Ha úgy érzem, el tudok még érni néhány kitűzött célt, folytatom. Ha nem, az emberek szemébe nézek, és megmondom, hogy nem tudtam, nem lehetett, vagy nem engedték megvalósítani, amit terveztem, vagy megígértem.
– A háromszéki román közösséget is megszólította, ami korábban nem volt jellemző az RMDSZ elöljáróira. Nem tart attól, hogy románbérencnek bélyegzik?
– A kampány előtt készítettem egy demográfiai számítást, amiből kiderült, hogy Székelyföldön 30-50 év múlva is laknak magyarok és románok is. Meg kell találnunk azokat a románokat, akik megértik az autonómiatörekvéseinket, megértik, hogy mi magyarok vagyunk, és mi megértjük, hogy ők románok. Ha nem bővítjük a kapcsolatainkat azokkal a fiatal románokkal, akikkel mi románul beszélünk, és ők magyarul válaszolnak tiszteletből, képtelenek leszünk megvalósítani a székelyföldi autonómiát. Nem fogjuk elérni, hogy ők kisebbségi létben is itthon érezzék magukat, és pozitívan viszonyuljanak a térséghez. Nem félek a megbélyegzéstől, ha meg valaki megteszi, azt kicsinyesnek, butának könyvelem el. A fiatal román értelmiséggel közösen el tudjuk érni, hogy a Székelyfölddel kapcsolatos román közvéleményt ne néhány kivénhedt szekus tematizálja. Élet-filozófiám, egyben az általam alapított Pro Regió Egyesület jelmondata így hangzik: „Ne szidd a sötétséget, inkább gyújts gyertyát!”
– A saját közössége érdekében politizál, vagy az erdélyi magyarság egészéért?
– Felelős politikus nem gondolkodhat kizárólag saját településében, saját megyéjében, saját választóiban. Egyetlen lépést sem tehetek a sepsiszentgyörgyi magyarért, ha tudom, hogy azzal ártok például a szilágysági magyarnak. Globálisan kell gondolkodni, mivel az EU a régiók Európája. Nekem Erdély a hazám, az erdélyi emberek – magyarok, románok, romák – regionális identitását kell megerősítenünk.