Műemléki szemlélettel újul meg a kolozsvári Erzsébet híd

A beruházás részeként videómegfigyelő rendszert is telepítenek. A munkálatok megvalósítására 14 hónapot irányoztak elő, ebből 6 hónap a tervezésre, 8 hónap a kivitelezésre jut.

A felújítás apropóján Gál Zsófia kolozsvári művészettörténészt kérdeztük arról, milyen jelentősége volt az Erzsébet hídnak Kolozsvár történetében, hogyan használták az idők során, valamint miért tekinthető műemléki értékűnek akkor is, ha nem tartozik a „klasszikus” értelemben vett műemlékek közé.

A szakember a Krónikának elmondta, a 19–20. század fordulóján Kolozsvár gyors, a városképet alapjaiban átalakító fejlődésen ment keresztül. A település ebben az időszakban – képletesen és a szó szoros értelmében is – túlnőtt középkori és kora újkori keretein. A város szerkezetét évszázadokon át meghatározták a középkori erődítések falai: előbb az első, majd a 15. század második felétől a második városfalrendszer, amelyek hosszú időn keresztül akadályozták a természetes terjeszkedést.

„A zárt történelmi belváros és a körülötte kialakult hóstátok elkülönülése a 19. század első felétől vált igazán égető problémává, ugyanis gyors ütemben növekedett a lakosság száma, és zsúfolttá vált a város. A középkori falak és kaputornyok felszámolása leginkább a megélénkülő közlekedés miatt vált szükségessé, ez tette lehetővé a történelmi belváros, illetve a külvárosok utcahálózatának összehangolását” – magyarázta a művészettörténész.

– mutatott rá a művészettörténész. Hozzátette, a 20. század elején a város ezen része még külvárosnak számított: a Fellegvár déli oldalán, a Sáncoldalon elsősorban nincstelenek ideiglenes, egyszerű kunyhói álltak. A század folyamán ezt a területet fokozatosan felszámolták, majd zöldövezetté alakították.

Az Erzsébet híd megépítésére 1902-ben a város Szépítő Egyesület írt ki pályázatot, az építkezés finanszírozására részjegyeket bocsátottak ki. A hidat a Schlick vállalat építette, amely a gyalogoshíd kivitelezésére kiírt nyilvános pályázaton szegecselt acélszerkezetű megoldással nyert, a kőtalapzatot pedig Székely Mihály vállalkozó készítette. Az építkezést májusban kezdték el, és augusztus 6-án készült el, 17-én próbát tartottak, és 21-én Szvacsina Géza polgármester jelenlétében ünnepélyesen felavatták.

A híd szerkezete két, szimmetrikus mezőkre tagolt rácsos tartóból áll, díszes rombuszmintás fémkorláttal és tölgyfából készült járófelülettel.

A második világháború során, 1944. október 10-én a szovjet hadsereg közeledése miatt a németek felrobbantották. Az 1940-es évek végén a hidat helyreállították, addig a híd romjaira tett deszkákon közlekedtek.

– mondta.

Gál Zsófia arra is kitért, noha az Erzsébet híd jelenleg nem szerepel a hivatalos műemlékjegyzékben, mégis műemléki értékűnek számít. Mint elmondta, műemléknek azok az épületek, régészeti lelőhelyek és szerkezetek minősülnek, amelyeket a műemlékek listája tart nyilván. A jegyzékbe kerülés – már annak kezdeményezése is – szigorú védelmet von maga után, amely az adott emlék használatára, karbantartására és felújítására egyaránt kiterjed.

Rámutatott, ugyanakkor nem minden történeti vagy építészeti értékkel bíró emlék szerepel a listán, részben azok nagy száma miatt.

Az Általános Urbanisztikai Terv (PUG) szabályozza, hogy mely épületek és szerkezetek tartoznak ebbe a körbe, és meghatározza a rájuk vonatkozó védelmi előírásokat is. Ez a gyakorlatban a műemléki szabályozáshoz képest némileg nagyobb mozgásteret biztosít, miközben a hatóságok megtartják az ellenőrzés lehetőségét.

„Határozottan úgy látom, az Erzsébet híd megérdemelné a hivatalos műemléki védelmet. Ennek megítélésekor négy szempontot szokás figyelembe venni: az emlék korát, építészeti, műszaki és esztétikai értékeit, az adott emléktípus ritkaságát, valamint történeti-emlékezeti jelentőségét. A híd ezek alapján alkalmas lenne arra, hogy legalább helyi jelentőségű, úgynevezett B kategóriás műemlékként nyilvántartásba kerüljön. A jogszabályok értelmében a felterjesztést a tulajdonoson kívül – jelen esetben az önkormányzat – bármely szakmai civil szervezet kezdeményezheti megfelelő, műemlékvédelmi szakértők által készített dokumentáció birtokában” – magyarázta.

Az hidat az 1980-as években, majd 2011 nyarán is felújították, utóbbi alkalommal díszkivilágítást is kapott. Ebben az időszakban – külföldi mintára – jelent meg az a szokás is, hogy szerelmespárok lakatokat helyeznek el a híd korlátján, a kulcsot pedig a Kis-Szamosba dobják.

A jövő évi felújítás során a szakértők biztonsági okokból a lakatok eltávolítása mellett döntöttek, hangsúlyozva, hogy a híd szerkezete nem többletterhelés viselésére készült. A romantikus hagyomány megőrzése érdekében a lakatokat egy, a Kis-Szamos partján, a híd közvetlen közelében elhelyezett, stabil, talajhoz rögzített fémszerkezetre helyezik át. Az új megoldás nem érinti a történelmi híd szerkezetét, és lehetőséget teremt arra, hogy a szokás tovább folytatódjon.