Húsvét előtti fények. A kolozsmonostori apátsági Kálvária templom a kincses városban
Fotó: Orbán Orsolya
A húsvét manapság sokak számára pusztán kulturális, családi összejövetellé, vakációzássá, hosszú hétvégévé vált, holott a kereszténység legnagyobb ünnepéről van szó, amelynek lényege az emberi egzisztencia legelemibb összetevőinek – a szenvedésnek, a halálnak és az életnek – az összefonódása. „Nincs olyan ember, akit ne foglalkoztatna az életben adott ponton a halál kérdése. És ezzel szembesülni talán a legnagyobb kihívás, a húsvét pedig választ és meghívást ad az ember számára” – fejtette ki a Krónikának adott interjúban László Attila főesperes, a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Plébánia plébánosa.
2026. április 03., 18:502026. április 03., 18:50
2026. április 04., 01:092026. április 04., 01:09
– A húsvét manapság sokak számára pusztán csak kulturális, családi ünnep, vakáció, sőt szép számmal akadnak, akik erre a pár napra időzítik a hosszú hétvégés wellness-kiruccanásokat és hasonlókat. Miközben a kereszténység legnagyobb ünnepéről van szó. Hogyan látja ezt a kettősséget?
– Én azt hiszem, hogy nemcsak a kereszténységről van szó. Ha az emberiség ráébred a húsvét igazi lényegére, titkára, akkor nincs olyan ember, aki megkerülhetné ezt a gondolatkört. Hiszen nincs olyan ember, akit ne foglalkoztatna az életben adott ponton a halál kérdése. És ezzel szembesülni talán a legnagyobb kihívás, mert az élet múlékonysága tulajdonképpen drasztikus, döbbenetes: zajlik az élet, és aztán egyik pillanatról a másikra minden megváltozhat.
Fel kell emelnünk a fejünket, és ehhez kaptunk bátorítást a kinyilatkoztatásban. Az az ember, aki nem emeli fel a fejét, mondhatni nem akar a fa árnyékából kilépni – és itt az Édenkert fájára gondolok. Ugyanis szimbolikus, hogy ehhez a fához „odakötötte magát” az ember, aki még mindig azt hiszi, vagy azt akarja elhitetni magával, hogy
Ennek a fényében az ember hatalmas utat járt be – és itt nagy kettősség jelenik meg, ahogy én látom az embert. Ugyanis egyrészt nem akar kilépni a fa árnyékából, másrészt pedig bennünk van az Isten érintése.
László Attila: „Van választásunk, hogy mit tegyünk, hiszen mi azt ismertük meg, ismerhetjük meg, hogy olyan Istenünk van – az élet Istene –, aki nem hagyott magunkra”
Fotó: Orbán Orsolya
– És az Isten érintésének köszönhetően lehet képes az ember a jóra?
– Igen, ezért tud az ember csodálatos lenni, képes ragyogni, nélkülözhetetlen, vágyott lenni. Az Isten érintésének köszönhetően tud alkotni, teremtő erővel bír – ki milyen mértékben.
E tekintetben is az Istenhez való hasonlóságunk jelenik meg. És ezt csodáljuk, ünnepeljük akkor is, amikor új élet, gyermek születik. Keresztelőkor figyelem az apákat, amikor elkérem a kisgyereket, áldó imát mondok, és nekik adom vissza. Figyelem, miként veszik át a gyermeket – érezhető, ahogy az élet csodája megérinti a jelenlevőket. És mégis elengedünk ebből valamit, ahelyett, hogy ennek a csodának a tudatát próbálnánk erősíteni. Ugyanis sajnos bennünk emberekben nem csak az Isten érintése, hanem a Sátán érintése is ott van. Beengedtük az életünkbe a bűnt.
Húsvéti fény. Az ünneplésben jelenvalóvá lesz újra maga az a csoda, amit ünnepelünk
Fotó: Orbán Orsolya
– És az embernek e tekintetben nyilván van választási lehetősége, szabad akarata….
– Van választásunk, hogy mit tegyünk, hiszen mi azt ismertük meg, ismerhetjük meg, hogy olyan Istenünk van – az élet Istene –, aki nem hagyott magunkra. Folyamatosan ott van az ember mellett, és kijelöl, mutat egy utat. Sőt, megváltást ígér, és nem csak ígér, hanem ad is. Ezt kellene megélnünk és megünnepelnünk a húsvétban, ami természetesen nem csak emlékezés.
Ezért látom, élem meg csodálatosnak az egyházamat, mert az ünnepléseiben – így húsvétkor is – elénk hozza a csodát. Lehetőséget kapunk arra, hogy jelenvalóvá legyen mindaz, ami egykor történt, és befogadhassuk az életünkbe.
László Attila főesperes-plébános: „Ha az emberiség ráébred a húsvét igazi lényegére, titkára, akkor nincs olyan ember, aki megkerülhetné ezt a gondolatkört”
Fotó: Orbán Orsolya
– Kicsit kanyarodjunk vissza ahhoz, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a ma embere számára az ünneplés jelentősége sok esetben elhalványodik, nem érzékelhető.
– Mindez nemcsak a ma emberére jellemző, tulajdonképpen minden korszakban észlelhető volt. Meglátásom szerint az ünnephez való viszonyulás tulajdonképpen emberi döntés arra vonatkozóan, hogy mihez kezd a hittel.
rációval nem közelíthető meg. De hát a hit nem tudás, így a rációnak nincs szerepe benne. A hit elfogadás. Mert ha az ember már tud valamit, azt nem kell hinni.
A reményt nem lehet megszerezni, kiérdemelni, megvásárolni, hiszen ajándék, viszont sokat tehetünk azért, hogy ezt az ajándékot be tudjuk fogadni – vallja dr. Darvas Piroska teológus, jelenleg Kolozsváron tevékenykedő segítőnővér.
– Az evangéliumokban a tanítványok először nem értik, mi történik Jézus halála után, kételkednek a feltámadásban. Mi a jelentősége a kezdeti bizonytalanságnak, és mit üzen mindez a mai embereknek, akik olykor a hitükben is küzdenek kételyekkel?
– A feltámadás természetesen hitet követel. Az apostolok döntenek, elfogadják azt, amit akár tényként is látnak, de számukra felfoghatatlan. És igen, sok a kétely bennük, nem egyértelműek számukra a történések, annak ellenére, hogy tanúi a feltámadásnak.
Mihelyt észérveket keresünk, vagy megpróbáljuk megmagyarázni, megjelenik a másik megközelítés, nevezetesen, hogy az ember megmagyarázza magának, miért nem igaz a feltámadás. Ilyen az evangéliumban a főpapok magatartása. Itt érdekes csavar van a történetben: azért állítanak őröket Jézus sírjához, hogy nehogy csalás történjen. Amikor pedig megtörténik a megmagyarázhatatlan, a nem várt fordulat, akkor ők maguk folyamodnak csaláshoz, hogy bizonyítsák be: a feltámadás nem történt meg.
László Attila főesperes-plébános (balról a második) a kolozsmonostori Kálvária templomban tartott keresztúton
Fotó: Orbán Orsolya
A főpapok magatartását ma is magunkban hordozzuk. Hány és hány ember magyarázza magának, hogy miért nem hisz, miért nem ünnepel: okot, kapaszkodót, kibúvót keres. Nem mer elmenni a hit útjáig, hanem megelégszik az ünnep külsőségeivel: piros tojás, fehér nyuszi, locsolkodás esetleg, vagy wellness-hétvége. Olyanok ezek az emberek, mint azok, akik úszóbajnokok akarnak lenni, csak épp medencét ne lássanak. Nem működik enélkül.
Az emberek nem fogalmazzák meg a kételyeiket, nem teszik fel a bennük fölmerülő kérdéseket mondjuk a papnak – aki talán azért pap, mert kicsit másként keresi az Istent. Én azt hiszem, hiányzik a ma társadalmából, hogy együtt keressük a válaszokat a fontos kérdésekre. És hogy mi, papok úgy tudjunk jelen lenni, hogy az emberek jöjjenek hozzánk és kérdezzenek. Chiara Lubich, a Fokoláré mozgalom alapítója (olaszul Movimento dei Focolari, katolikus lelkiségi mozgalom, amelynek középpontjában az egység, a testvéri szeretet és az evangéliumi élet gyakorlati megélése áll, a mozgalmat 1943-ban alapította Chiara Lubich – szerk. megj.) gyönyörűen fogalmazta meg:
Hogy a válaszokat jó helyen keressük félelem, halál, egzisztenciális veszély, súlyos betegség esetén, olyankor, amikor megroppan, megtörik az élet.
László Attila főesperes-plébános és Márton Áron püspök képe
Fotó: Orbán Orsolya
– És vajon mi jellemzi a hívő válaszkeresését?
– Az a tapasztalatom, hogy a hívő erőt nyer az Istennel való kapcsolatból, mindabból, amit újra felelevenít magában, vagy megkeres. Esetleg ha még hozzákeres a meglévő hitéhez. És belekapaszkodik abba, hogy hihet és bízhat az élet Istenének ígéreteiben, amiket ki kell várnia. Már maga az Istenkeresés is egyértelműen erőt jelent, tehát már az út maga, amit elkezd bejárni. Én magam úgy voltam ezzel annak idején, amikor döntenem kellett a papság mellett, hogy féltem, mi lesz, hogy ilyen módon egyedül kell leélnem az életemet. A katolikus pap nem nősül meg, nem lesz családja, tehát minderről le kell mondanom. Mindez félelmet keltett bennem annak idején, hónapokig kerestem a választ.
Hogy mennyire vagyok krisztusi, nem tudom, de azt határozottan ki merem jelenteni, hogy a törekvés már megadta nekem mindezt. A hittel is így vagyunk. Nem „kész tényként” kell a kezünkbe kerüljön, az ölünkbe hulljon, hanem már a hitre való törekvés meg fogja adni a bizonyosság örömét, a remény alapozottságát. A reményét, hogy mindazt, amiért embernek születtem, emelt fővel és ne félelemben éljen meg.
Krisztus passiójának stációi a kolozsmonostori apátsági Kálvária templom udvarán
Fotó: Orbán Orsolya
– A hívő ember válaszkereséséről szólva eszünkbe jut a nem hívők válaszkeresése is.
– A nem hívőknél azt látom, hogy számukra nem marad más, mint az emlékezés: visszamenni a múltba, ott keresni fogódzókat, hogy milyen szép volt, amit megélt, a régmúlt újraélése ad nekik egyfajta elégtétel- vagy örömérzetet. És ennyi marad. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a múlt újraélése nem szükséges, a hívő ember is megteszi. Sőt, az egyházunk is ráirányítja a figyelmet arra, hogy ellátogassunk újra és újra az elhunytjaink sírjához, ismétlődő liturgiákat végzünk és felkínáljuk lehetőségként, hogy az ember emlékezzen. Csak a hívő és nem hívő viszonyulása közt a különbség a szabadságban keresendő.
Gyakran találkozom azzal az édesanyával, aki egyetlen felnőtt fiát vesztette el, aki autóbalesetben halt meg. És a hitbe kapaszkodik, akkor is, amikor fiához hasonló korúakat lát, és tudja, hogy neki például sosem lesz unokája. Ismét oda kanyarodunk, hogy a hit az tulajdonképpen döntés. A húsvét pedig az emberiség számára a legfontosabb életesemény, hiszen általa az ember jövője jelenik meg – itt a Földön. A feltámadt ember. Az a jövő, amit Isten akar nekünk – így képzelt el bennünket. És ez jelenik meg a húsvétban.
– Ugyanakkor a kereszténység legnagyobb ünnepe az emberi egzisztencia legelemibb összetevőinek – a szenvedésnek, a halálnak és az életnek – az összefonódása.
– Igen, mert a húsvét a megváltásról szól. De mi az, hogy megváltás? Érti a ma embere ezt? Akkor is megértheti, ha eszébe jut, hogy
megfogja a kezét és kirántja ebből az örvényből. A megváltás az, amikor valakinek hatalmas adóssága van, felgyűlt, és önerőből nincs ahogyan törlesztenie. És akkor jön valaki, aki azt mondja: én helyetted kifizetem. Az anyagi problémáknál súlyosabb, amikor valaki lelkileg szenved valamiben, amiből nem találja a kiutat.
László Attila: „Húsvétkor lehetőséget kapunk arra, hogy jelenvalóvá legyen mindaz, ami egykor történt, és befogadhassuk az életünkbe
Fotó: Orbán Orsolya
Például egy elkövetett bűnnek a súlya nyomja. Az emberek számára addig nem baj a bűn, amíg annak a következményeivel nem szembesülnek. Banális példa erre egy házassági megcsalás. Azt lehet űzni addig, amíg ki nem derül. De amikor kiderült, hány embernek a szenvedését vonja maga után? Főleg, hogy nem lehet meg nem történtté tenni. Az ember hurcolja magával a bűneit. És a megváltásban találkozik valakivel, aki kiemeli ebből az állapotból, aki átveszi a súlyokat.
Jézus azt mondja: „nem kaptam más esélyt szeretetem igazolására, minthogy vállaljam a bűneidet, és ha bele kell halnom azért, hogy bebizonyítsam, mennyire szeretlek téged, hát legyen”. Én ebben látom emberként a megváltott létemet. És tudom, hogy bármilyen helyzetbe kerülök, ezért nem engedhetem el Jézust. Aki azt mondja, az igazság szabaddá tesz. És hogyha ez az igazság Jézus, akkor a bűnöm súlyát és következményeit hordozva ugyan, de a megváltott létem örömével tovább tudok lépni.
Interjúnk második, befejező részét hamarosan közöljük.
Húsvétkor az ünnepeljük, hogy Krisztus új életre támadt fel, és ebből az új életből nekünk is ajándékozott, minket is erre hív – fejtette ki a Krónikának adott interjúban Bőjte Csongor, a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Plébánia káplánja.
A reményt nem lehet megszerezni, kiérdemelni, megvásárolni, hiszen ajándék, viszont sokat tehetünk azért, hogy ezt az ajándékot be tudjuk fogadni – vallja Darvas Piroska teológus, jelenleg Kolozsváron tevékenykedő segítőnővér.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Megalakulásának 80. és önállósodásának 50. évfordulóját ünnepelte a
Marosvásárhely-Felsővárosi Református Egyházközség. Az immár évek óta hagyományos Felsővárosi Napok idei mottója: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr.”
A jövő évi érettségi kompetenciavizsgáit április 12-23. között tartják – jelentette be kedden az oktatási minisztérium.
Újabb szintre lépett a Hargita megyei RMDSZ-en belül és azon kívül is egyre több szereplőt érintő közéleti konfliktus. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke külföldi útjáról közzétett videójában azt üzente: dokumentumokkal fog előállni.
Marosvásárhely felkerült az európai szecessziós városok térképére – jelentette be kedden a Maros Megyei Tanács által létrehozott Visit Maros Egyesület.
Megközelítette az 1500 kilométert a romániai gyorsforgalmi úthálózat hossza, miután hétfőn délután átadták az A7-es moldvai autópálya legújabb, Adjud és Bákó közötti, 47,10 kilométeres szakaszát.
Nem mindennapi eseménynek lehettek szemtanúi a Szatmár megyei Vámfalu lakosai: láthatták, amint az alpolgármester egy robogón „végigszáguld” a településen, kezében egy tüzérségi lövedékkel.
Romgaz a következő napokban ténylegesen aláírja az Azomureș vegyipari kombinát átvételéről szóló szerződést, miután pénteken sikeresen lezárult az összes kötelező jóváhagyási eljárás.
Csaknem tíz év alatt 7000 gazda részesült támogatásban, 120 nagyberuházás valósult meg, élelmiszer-feldolgozók, raktárak, szállodák épültek az erdélyi gazdaságfejlesztési program keretében. Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány igazgatóját kérdeztük.
Brassó az első város, amely csatlakozik a Lift az életért elnevezésű projekthez, amelynek célja, hogy a négyemeletes panelházakban is szereljenek be liftet, megkönnyítve ezáltal az ott lakók életét.
Országszerte az ilyenkor megszokottnak megfelelően alakul a hőmérséklet a következő két hétben; a hét elején és a jövő héten többfelé kialakulhatnak záporok, jelentősebb mennyiségű csapadékra azonban kevés az esély.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!