„Habsburg-kézen” a törcsvári kastély

Közel hat évtizedes bitorlás után pénteken ünnepélyes keretek között adja át a Művelődésügyi és Vallásügyi minisztérium a törcsvári kastély tulajdonjogát az örökösöknek, a Habsburg család leszármazottainak. A ceremónia után Adrian Iorgulescu művelődésügyi miniszter és az Amerikai Egyesült Államokban élő Habsburg-Lotharingiai Dominic aláírják azt a szerződést, amelyben a tulajdonos vállalja, hogy három évig nem változtatja meg a kastélyban berendezett múzeum rendeltetését. Mint ismeretes, a törcsvári kastély visszaszolgáltatásáról 2005. október 13-án döntött az elkobzott javak visszaszolgáltatását felügyelő hatóság. A Brassó szomszédságában épült várkastély azon kevés romániai kastélyok közé tartozik, amelynek állagát sikerült megőrizni a diktatúra ideje alatt is.

Miért a Habsburgok az örökösök?
Hogyan lehet a Habsburgoké a Brassótól mintegy 30 kilométerre épült kastély, ha az a Hohenzollern román királyi család tulajdona volt? – ez az a kérdés, amely az utóbbi hetekben számos törcsvári lakost foglalkoztatott. Ottjártunkkor feltettük a kérdést a kastélyban turistacsoportokat kalauzoló idegenvezető hölgyeknek, de ők is csak vállukat vonogatva kerülték a válaszadást.
A törcsvári kastély „saját költségből” való építésének privilégiumát Nagy Lajos magyar király 1377. november 19-én adományozta a brassóiaknak. A várkastély 1377–1378 között épült fel. II. Rákóczi György (1621–1660) erdélyi fejedelem eladta Brassónak a várat, amely akkoriban a legnehezebben bevehető építménynek számított. Brassó városa 1916-ban IV. Károlynak, az utolsó megkoronázott magyar királynak, osztrák császárnak és feleségének, Zita királynőnek adományozta koronázásukkor. A trianoni döntés után a többségében szászok által lakott nagyváros elöljárói 1920-ban ismét elajándékozták az értékes ingatlant, ezúttal a Hohenzollern családnak, pontosabban Mária román királynénak. A királyné restauráltatta az épületet, amely később kedvenc tartózkodási helyévé is vált. Mária királyné végrendeletében lányára, II. Károly király testvérére, Ilona hercegnőre hagyta a kastélyt. Az ide költöző Ilona hercegnő Habsburg Antalhoz ment férjhez. A házasság botrányt keltett a román királyi udvarban, az ország akkori uralkodója, II. Károly pedig felkérte testvérét, hagyja el Romániát. A király úgy vélte: nem szerencsés, ha a Romániához csatolt Erdélybe „beházasodik” egy Habsburg. Antal és Ilona Bécs mellett élte le életét. A hercegi párnak hat gyereke született.

Gondot okoznak a magyar nevek
Annak ellenére, hogy a kastély visszaszolgáltatásáról szóló döntés már régóta köztudott, a törcsvári idegenvezetők egyetlen szóval sem említik a Habsburgokat mint jogos örökösöket. A kastélyban való barangolásunk ideje alatt két idegenvezetőt is végighallgattunk, akik egy hazai román, illetve egy erdélyi és magyarországi vegyes csoportot kalauzoltak végig a múzeumon. A kastély utolsó és jogos tulajdonosának mindkét szakember Mária királynét, Ferdinánd román király feleségét emlegette, az örökösökről nem esett szó. Egyébként a kastélyban lévő múzeumot is úgy rendezték be, hogy a látogató lépten-nyomon a román királyi család személyes tárgyaira bukkan, a Hohenzollernek fényképeit csodálhatja az ódon falakon. A magának Habsburg férjet választó Ilona hercegnőről viszont egyetlen képet sem állítottak ki.
Az idegenvezetők a várkastély építésének célját is furcsán magyarázzák. Azt ugyan beismerik, hogy stratégiai célt szolgált, Erdélyt óvta, viszont első tulajdonosként Mircea cel Bãtrân havasalföldi uralkodót jelölik meg. A kastély építését elrendelő Nagy Lajos magyar királyról egyetlen szó sem esik. Ezzel szemben egyik kalauzunk, Marilena Românica hosszasan méltatja Mircea unokáját, a Törcsváron egyetlen éjszakát töltő Vlad Þepeºt, majd saját véleményével toldja meg kiselőadását. „Bezzeg akkoriban rend volt az országban, nem mint most! Egy ilyen keménykezű ember hiányzik az ország éléről” – ragadtatja el magát, majd rátér a Bram Stocker-féle Drakula-legenda ismertetésére. Marilena Românica nem az egyetlen, aki a Drakula-mítosz burjánzásának „alájátszik”. Angol és román nyelvű hivatalos honlapok némelyikén egyenesen Drakula-kastélyként emlegetik a bérc tetejére épült várat.
Amikor idegenvezetőnket arról kérdezzük, hogy miért nem említi meg bár futólag a kastély magyar vonatkozásait, a hölgy azzal mentegetőzik, hogy ő lényegében nem is idegenvezető, csak teremfelelős. „Nem az én dolgom mindent megtanulni, én így is szívességet tettem ennek a csoportnak. Egyébként pedig a legjobb idegenvezető sem lenne képes megtanulni annyi magyar nevet” – teszi hozzá.

Drakula gróf, a turistacsalogató
A mostoha munkakörülményekért a múzeum személyzete, egy-egy magánbeszélgetés erejéig, kíméletlenül bírálja a régi és új román hatalmat. „Ebben a kastélyban nyáron is hideg van, elképzelheti, milyen lehet fűtés nélkül télen, amikor mínusz 10–15 fokban vacogunk” – panaszolja a mellénybe, nagykabátba és kendőbe burkolózó középkorú hölgy úgy, hogy a rövid nadrágban és pólóban érkező turisták ne hallják. Mint mondja, még a volt művelődésügyi miniszter, Rãzvan Theodorescu is méltatlankodott a hideg miatt ittjártakor, de megjegyzéseit semmiféle intézkedés nem követte.
Nem osztják a múzeumi alkalmazottak sanyarú sorsát a Drakula-mítoszból élő kereskedők. A kastély lábánál lévő bazárban mindent találni, ami Bram Stocker hírhedt regényhőséhez kapcsolódik: a vámpír gróf képével ellátott kerámiatányéroktól az álarcokig, a kulcstartóktól a pólókig. Az élelmes kereskedők azok zsebéből is kicsikarják a pénzt, akik semmit nem vásárolnak. Például egy koponya társaságában készült fotóért húszezer régi lejt is elkérnek – és mindezt csak a díszletért. A hangulat megteremtéséhez hozzájárul egy barlangszerű kijáraton elő-előbukkanó gólyalábas szörny, akinek „feladata” halálra rémíteni a vásárlóközönséget.
A környéken a faluturizmus sem rossz üzlet: még a nyári idegenforgalmi idény beindulása előtt is, legalább 49 eurót kérnek egy kétágyas szobáért. A legtöbb panzióban 65–70 eurós árakkal dolgoznak, de számos olyan szálláshelyet is kínálnak, ahol a négymargarétás szobáért napi száz eurót kell lepengetnie az ide utazónak.

Marad a múzeum
A törcsvári kastély a román királyi család száműzetése után, 1948-ban került a román állam birtokába. 1956-ban egy részében középkori múzeumot rendeztek be. Mivel az épület állaga időközben leromlott, 1987-ben restaurálni kezdték, a munkálatokat 1993-ban hagyták abba. Az örökösök első visszaigénylési kérvényüket 2001. augusztus 13-án nyújtották be a Brassó megyei prefektúrához, majd 2003-ban a törcsvári múzeumhoz. A 2001-es tulajdontörvény alapján a kastély ellenértékét, azaz 25 millió dollárt kértek a román államtól. A tulajdontörvény módosítása után, 2005 augusztusában újabb kérvényt nyújtottak be, amelyben már természetben kérték vissza az épületet és a területen lévő többi ingatlant. A történelmi műemlékek védelmét szabályozó törvény szerint a tulajdonosok nem változtathatják meg az épület rendeltetését még három évig. Ezután bármilyen módosítást szeretnének, azt csak a műemlékvédelmi hivatal jóváhagyásával tehetik meg.