MaFeszt Szatmáron: nézői „pillanatfelvétel”, pozitív és vegyes benyomások az erdélyi magyar társulatok szemléjéről

Otthont adtak az Ifeszt Interetnikai Fesztiválnak, és másodszor a házigazdái a MaFesztnek, amelyen idén a helyi román társulat fellépésével együtt tíz erdélyi magyar teátrum produkcióit lehet megtekinteni. A gördülékeny szervezésnek, a szemle gazdag, változatos programjának, kísérőrendezvényeinek köszönhetően is élénk fesztiválhangulatot, pezsgő kulturális közeget teremtettek a szervezők.

Az is örömre ad okot, hogy a MASZÍN kiváló alkalmakat teremt arra, hogy ha valaki képet szeretne kapni arról, mit kínálnak közönségüknek jelenleg az erdélyi társulatok, több szemlén is megtekintheti: ilyen a MaFeszt, a bukaresti magyar színházi fesztivál (BukFeszt néven), valamint az IFeszt (Interetnikai Színházi Fesztivál).

Barátból ellenség, vétkesből áldozat

A szatmári szemle kisebb és nagyobb városok színházainak előadásait is felvonultatta. A 2009-től működő kézdivásárhelyi társulat, az Udvartér Teátrum (korábban Városi Színház) Alexandru Popa kortárs román drámaíró darabjából készült előadásával mutatkozott be.

A drámában pedig felszínre törnek a barátság árnyoldalai, a lélek sötét háttérmozgásai, amikor az árulás, a cselszövés, a megtévesztés kormányozza a cselekedeteket. A színészeknek sikerül megjeleníteniük a rendkívül összetett viselkedésformákat, sőt, „megtéveszteniük” a nézőt:

Hiszen olyan általános érvényű kérdésfelvetések is megjelennek, mint

• a környezetvédelem színe és fonákja,
• a változástól való félelem,
• a hagyományhoz való ragaszkodás mint szertefoszló nosztalgia, sőt, az elmúlás metaforája,
• az evilág-túlvilág, valamint a képzelet és valóság közt elmosodó határvonalak.

A Radu Afrim rendezte produkció tetszetős és vonzó elsősorban azért, mert a társulat gigászi, briliáns színészi teljesítményt ragyogtat fel: a színpadra lépő művészek kivétel nélkül kimagasló teljesítményt nyújtanak, „verhetetlenek”, ami a komplex játékosságot, a gyors átváltozásokat, a magas nívójú mozgáskultúrát, a beszédtechnikát, a székely nyelvjárás megjelenítését illeti.

Az erdő közepén található régi kúriában játszódó bizarr történések, a régi ház egymás után felbukkanó új bérlői és azok élettörténetei, a ház halott tulajdonosa szellemének „élő” jelenléte izgalmas, a valóság és képzelet elmosódott határain „egyensúlyozó” sztorit ígérhetne. A néző azonban a három és fél órás produkciónak még a feléig sem érkezett, és

mi az, ami kihagyható lenne az előadásból, ami nélkül amúgy is „átadható lenne egy üzenet”. Az előadásban sűrűn egymás után sorjáznak a poénok, gyorsan következnek az átváltások, lélegzethez sem jut sem a színész, sem a néző, máris egymásba „ágaznak át” az egyes történetek.

– főként azért, mert ilyen remekbe szabott színészi teljesítménnyel már nyert ügye lehet egy előadásnak. De térjünk vissza az „üzenethez”: az is gondot okoz a nézőnek, hogy a darab vonalvezetésének tulajdonképpen nincsen fókusza és tengelye, a poénok és sztorik egymástól szinte független életet élve, szétszórva „röpködnek a levegőben”, nincsen határozott „gerince” a darabnak. A minden dráma alapját képező, elengedhetetlen valódi konfliktus pedig itt hangsúlytalan és elmosódott. Úgy tűnik, az író-rendező önfeledten, olykor öncélúan lubickol saját ötleteiben, anélkül, hogy valóban felfűzné azokat valami olyan szálra, ami összefogná a szerteágazó történet-alapanyagot. Nézői benyomás, hogy

Kár az előadásért és főként a színészi energiáért, hiszen amit a szentgyörgyi társulat művészei felragyogtattak a színpadon, ezzel a befektetéssel, egy koherensebb alapanyaggal minden tekintetben nagyszerű előadásról beszélhetnénk.

korábban írtuk

UNITER: Tompa Gábor életműdíjat kap, számos magyar előadás és szakember a jelöltek listáján

Rendezői pályafutásáért életműdíjban részesíti Tompa Gábort, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóját a Román Színházi Szövetség (UNITER). A szakmai testület szerdán tette közzé a 2025-ös év UNITER-díj jelöléseinek listáját.

Interaktív, azaz az manipulációs játszmák erőteljes drámája

Természetesen a házigazda Harag György Társulat is több előadását megmutatta a szemle közönségének. Többek közt az Albu István rendezte, kétszeres UNITER-díjas III. Richárdot, a Bocsárdi László által rendezett Soprót, amely frissen kapott négy UNITER-jelölést (az előadásról írt cikkünk itt található), valamint az Interaktív című stúdióelőadást. Varga Lóránt budapesti kortárs szerző darabjának, az Interaktívnak az ősbemutatóját 2023-ban tartotta a társulat, az előadás pedig most is rendkívül erőteljes és élő: a szűk térben a szereplők közt megszülető intenzív, szinte tapintható feszültség is magával ragadóvá teszi.

Milyen eszközökkel képes és hajlandó az ember a saját szándékai szolgálatába állítani másokat, átrendezni a „sakktáblát”, egy közösséget és a hatalmi viszonyokat? A magyarországi Lendvai Zoltán, aki számos alkalommal rendezett a szatmári színháznál, biztos kézzel vitte színre a tanári közösségben létrejövő feszültséget, az irányítási kényszer mozgatta játszma drámáját.

Egy iskolai kórus kiszállásán követhetjük nyomon az énekkart kísérő öt tanár estéjét: lazítanak, fogy az otthonról hozott házi pálinka, és ahogy telik az idő, amint könnyedebbé válik a hangulat, egyre erőteljesebb, sarkosabb, egymásnak ellentmondóbb vélemények hangzanak el szigorról, nehezen kezelhető gyerekekről, kiégésről, a pedagóguslét buktatóiról, a dominanciáról. Annyira élessé válnak a véleménykülönbségek, hogy később összeütközéshez, a múlt sebeinek feltépéséhez, személyes konfliktusok felerősödéséhez, sőt, olykor fizikai erőszakhoz is vezetnek. A feszült helyzetben az öt szereplő egyre inkább megmutatja valódi lelki mozgatórugóit, valódi énjét.

Lendvai Zoltán rendezése és az öt színész játéka egyre fokozza és egyenletesen fenntartja a feszültséget. Kiemelendő Méhes Kati alakítása: a tanításban megfáradt, kiégett igazgatóhelyettes, a régi szigorú rend híve és képviselője, akiről egyre több dolog derül ki, és aki képtelen a múltjával való szembesülésre – a kényszerű szembesítés azonban kibontja személyisége rejtett rétegeit. Bogár Barbara lendületes játéka, valamint a két másik színész, Rappert-Vencz Stella és Varga Sándor alakformálása is hozzájárul ahhoz, hogy az Interaktív hatásos, megdöbbentő előadásként maradjon meg a néző emlékezetében. Ugyanakkor dicséretes a Harag György Társulat azon szándéka, hogy kortárs darabok ősbemutatóival segítik az új magyar drámairodalom fejlődését.

A MaFeszt részletes programja és további részletek itt találhatóak.