Dúl a vita a kilövési kvótákról

Tamás Sándor Kovászna megyei és Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök hétfőn közös sajtótájékoztatót tartott a témában, ahol bejelentették: egyeztettek Péter Ferenccel, a Maros Megyei Tanács elnökével, és közös levélben hívják fel a környezetvédelmi minisztérium figyelmét a székelyföldi vadkárokra, ugyanakkor ismertetik a székelyföldi „medvehelyzetet” is. Kezdeményezésüket Adrian Vestea Brassó megyei tanácselnök is támogatja.

„Nagy port kavart a sajtóban a kilövési kvótát megállapító miniszteri rendelet, s mint kiderült, sok civil szervezet ellenzi a kezdeményezést, és azt is rebesgetik, hogy a 2016–2017-es idényben egész Romániában le szeretnék tiltani a medvekilövést. Egészséges egyensúlyt kell fenntartani a vadak, az emberek és a javak védelme között, hiszen Kovászna megyében az év első felében a tavalyi hasonló időszakhoz képest kétszeresére nőtt a medvék által okozott vadkár” – hívta fel a figyelmet Tamás Sándor.

Háromszéken egyébként évek óta 40-45 medve kilövésére ad engedélyt a minisztérium, az elöljárók szerint azonban legalább 60-70 egyed kilövésére lenne szükség. Levelükben többek közt az állomány reális felmérését kérik a minisztériumtól. Tamás Sándor példaként említette, míg papíron mintegy 650-700 fős a háromszéki medvepopuláció, a becslések szerint a valóságban ennek kétszerese.

„Lobbiznak a zöldbárók”

Az önkormányzati vezetők szorgalmazzák a vadkárok valós megtérítését is, hiszen 2-3 éves csúszásban van a kifizetésekkel a szaktárca. Borboly Csaba kifejtette, a Régiók Bizottsága környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiaügy szakbizottságának (ENVE) tagjaként azzal szembesült, hogy Brüsszel nem is tud arról, hogy Romániában emberéleteket veszélyeztet a barna medve. „A vadkárok mellett a legnagyobb baj, hogy sok hargitai településen 18 óra után nem merik kiengedni a gyerekeket az utcára, a gazdák nem merik megművelni a földeket, nem mernek túrázni” – mondta a politikus.

Rámutatott, amikor az ország Brüsszellel egyeztetett a kvótáról, 6500 fős volt a medvepopuláció, azóta ez a szám megsokszorozódott. Beszélt arról is, hogy a vadásztársaságok rá vannak szorulva a pénzre, hogy vadőrt alkalmazzanak, etessék a vadakat, ezért a trófeának értékes medvék kilövését adják el, de ezzel megszűnik a természetes szabályozás, hiszen a ragadozóknál a nagy testű hímek gyakran elpusztítják a túlszaporodott utódokat. Régen ritka volt a kétbocsos anyamedve, most már a három bocs is gyakori. Borboly kifejtette, átfogó tanulmányukban a vadkár megtérítését szabályozó kormányhatározat és a kérdést szabályozó 2006/407-es jogszabály szigorítását is kérik, amely jelenlegi formájában semmit nem ír elő arra az esetre, ha a vadak embereket ölnek vagy sebesítenek meg.

Borboly szerint veszélyes, hogy a „zöldbárók”, vagyis egyes környezetvédő civil szervezetek – akik hatalmas pénzeket hívnak le medvevédelemre az EU-tól – gyakran már önös érdekből lobbiznak. A Hargita megyei elöljáró azt is aggasztónak tartja, hogy sokan már nem is jelentik a vadkárt, mert a procedúra bonyolult, és nem bíznak a kártérítésben, ezért javasolják, hogy a 112-es sürgősségi hívószámon is lehessen jelenteni a vadak által okozott károkat. A Természetvédelmi Világalap (WWF) egyébként múlt heti közleményében úgy fogalmaz, a környezetvédelmi tárca szerint az ember és állat közti konfliktusokat azzal kell megoldani, hogy a vadászok kilövik a problémás állatokat. Szerintük a kilövésre a dokumentumban semmilyen alternatívát nem javasolnak, nem merül fel az ember-állat konfliktusok megelőzését célzó intézkedések bevezetése, mint amilyen a villanypásztorok felszerelése vagy erre kiképezett és kitenyésztett juhászkutyák beszerzése.

A vadászoknak is van javaslatuk

Ezzel egy időben László Béla, a Kovászna megyei vadászegyesület elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a legeltetés hatékonyabb szabályozásával lehetne eredményesen megoldani, hogy a vadak visszahódíthassák természetes élőhelyüket. László Béla rámutatott, a javasolt kvóta a tavalyihoz képest alig ötven példánnyal növekedett, de szerinte ezzel nem oldódnak meg a vadgazdálkodással kapcsolatos problémák. „Amíg a juhászok felhajtják a nyájat a hegyre, addig a vad kénytelen bemenekülni a faluba” – összegezte a szakember.

Rámutatott, csak a hatáskörükbe tartozó Nagyajta feletti erdőkbe több mint húszezer juhot hajtottak fel, a nyájat összesen 240 kutya kísérte. „Amikor ennyi juh és kutya beszabadul az erdőbe, ott egyetlen vadnak sincs többé maradása” – mondta László. Nehezményezi, hogy hiába hívták fel már számtalanszor a kormány figyelmét arra, hogy szabályozni kellene a legeltetést, „ha a juhászok bevonulnak Bukarestbe, mindenki az asztal alá bújik”.